A testület indoklása szerint a díjat a 67 éves szerzőnek „polifonikus írásaiért ítélték oda, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak emléket korunkban”.
A díj mellé 8 millió svéd korona (266,3 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
A díjat csütörtökön, kelet-európai idő szerint 2 órakor jelentették be Stockholmban. A Nobel-díj Bizottság honlapján élőben lehetett nézni a világra szóló eseményt. A díj történetében egyébként először tette meg a bejelentést egy nő: Sara Danius, a Svéd Akadémia új állandó titkára.
Aki nem ismerné a fehérorosz írónő életútját és munkásságát, íme néhány fontos adat, a Litera.hu összefoglalója alapján.
Szvetlana Alekszijevics 1948. május 31-én született az ukrajnai Ivano-Frankivszkban. Apja fehérorosz, anyja ukrán. Apja a hadseregben szolgált, leszerelése után a család Fehéroroszországba költözött. Szvetlana Alekszijevics eleinte riporterként, valamint egy minszki irodalmi lap tudósítójaként dolgozott.
Sokféle műfajban próbálkozott: már az iskolában írt verseket, később novellákat és esszét is. „A valóság mindig mágnesként vonzott; kínzott és megbabonázott, foglyul akartam ejteni az írásaimban” – mondta egyszer egy interjúban. Ezért esett a választása a dokumentumregény műfajára. Könyvei tragikus történelmi események túlélőinek, szemtanúinak vallomásaiból, valamint korabeli dokumentumokból állnak. Jellemző, hogy műveiben a szovjet és a posztszovjet történelmet az egyes ember szemszögéből ismerhetjük meg.
Összesen hét könyve jelent meg, ezek közül kettő olvasható magyarul is. Az első, 1983-as, de csak két évvel később megjelent, A háború nem asszonyi dolog című könyvében a második világháború idején a németek ellen a Vörös Hadseregben harcoló nők monológjait olvashatjuk. A szerző maga „regénykórusnak” nevezte ezt a művét. A nők vallomásaiban olyan részletek is elhangzanak a „Nagy Honvédő Háborúról”, amelyek korábban nem voltak nyilvánosak. A könyv miatt pert is indítottak az írónő ellen.
A Fiúk cinkkoporsóban az 1979-től 1987-ig tartó szovjet-afgán háborúról szól, amelynek valós eseményeiről sokáig hallgatott a sajtó. „Fákat ültetnek, hidakat építenek” a szovjet katonák Afganisztánban, és olyan képeket küldenek, amelyeken napoznak és horgásznak – és az otthon maradt hozzátartozók eleinte értetlenül állnak a hazaérkező, és egyre nagyobb számú cinkkoporsó előtt. A könyvben a túlélők és az elesettek hozzátartozói szólalnak meg és tárulkoznak ki teljesen, olyan oldalukat is megmutatva, ami – a könyv szavai szerint – nem igazán nevezhető emberinek.
Munkásságáért több nemzetközi elismerést kapott: többek között 1999-ben Herder-díjjal, 2013-ban a német könyvszakma békedíjával jutalmazták. Legutóbb 2013-ban jelent meg könyve, Vremja szekond hend (Second-hand Time) címmel.
November elején jelenik meg új könyve magyarul Elhordott múltjaink címmel az Európa Könyvkiadó gondozásában.
Az irodalmi Nobel-díj nem az első az idén kiosztott Nobelek sorában. A neutrínóoszcilláció felfedezéséért Kadzsita Takaaki japán és Arthur B. McDonald kanadai tudós kapta az idei fizikai Nobel-díjat. A kémiai Nobel-díjat pedig a DNS-javításhoz kapcsolódó kutatásokért Tomas Lindahlnak, Paul Modrichnak és Aziz Sancarnak ítélték. Orvosi-élettani Nobel-díjban idén William C. Campbell ír, Omura Szatosi japán, illetve Juju Tu (Tu Ju-ju) kínai tudós részesült, a fertőző betegségek kutatása területén elért eredményeiért.
Fotó: Margarita Kabakova / kagge.no