A Kolozsvártól alig 10 kilométerre található Györgyfalva dimbes-dombos legelőjének magasából még jól látszanak a város körvonalai, figyelmünket azonban a szürke metropolisz helyett ezúttal a magyar szürke szarvasmarha köti le. A hungarikumnak számító, szilaj megjelenésű, ősi időket idéző állatok – mintegy hatvan példány – Jakabffy Samu, Erdőfelek község alpolgármestere tulajdonában állnak.

A környéken még egy hasonló nagyságú gulya van, azon kívül Székelyudvarhely közelében találhatóak még ennél is nagyobb számban szürke marhák. Pedig nem túl macerás dolog ezen állatok tartása, tudtuk meg Jakabffy Samutól, aki szerint még a lusta emberek sem szakadnak bele az állattartással járó feladatokba.

A gulya gyakorlatilag reggeltől estig a legelőn van, nem sok törődést igényel. Azért nem árt, ha egy gulyás és néhány eb felügyeli az állatokat, bár egy villanypásztor is elvégezné ugyanezt a feladatot. Igénytelen, a betegségekkel szemben pedig ellenálló jószágok. A tehenek általában egy bokorban is képesek elleni, borjaikhoz azonban nagyon ragaszkodnak. Olyannyira, hogy négy férfiember sem mindig elég egy-egy levágásra érett borjú elfogásához.

Egy 150 kilogrammos borjúból mintegy 60-80 kilogramm hús származik, amit rendszerint a vágóhidakon értékesítenek. A bőrt, illetve a szarvakat lehet még pénzzé tenni, de inkább a normatív támogatásokért érdemes tartani a szürke marhákat – tudtuk meg az alpolgármestertől. 

Általánosságban elmondható, hogy egy állat tartása mintegy 1500 lejbe kerül, de ez attól is függ, hogy például az extenzív tartás mellett hogyan takarmányozzák, milyen hosszú a tél, mikor lehet kimenni a legelőre. Az étrend meghatározza a hús ízét is.

Egyébként manapság növekvőben van a szürke marha húsa iránti igény, kilója 17 lej körül mozog – ez a mennyiség függvényében változhat –, amit összevetve a nagyáruházak áraival, még versenyképes is lehet. (Aki megkóstolná a szürke marhából készült pecsenyét, annak figyelmébe ajánljuk a hétvégi Várkert Fesztivált, ahol egy innen származó szürke marhát „áldoznak fel” a gasztronómia oltárán.) 

Kérdésünkre Jakabffy elmondta: először csak kilenc szürke marhát vásárolt Hargita megyéből, majd miután kitapasztalta a tartásukkal járó minimális feladatokat, újabb 22-őt vett, főként Magyarországról. Az idei borjak az első Charolaisval keresztezett borjak.

Míg nyugaton különböző tenyészegyesületek tartják számon a szarvasmarhatartó gazdákat, addig Romániában egyelőre csak csak az állami fajtanemesítési hivatal létezik. Ettől lehetne kérvényezni egy egyesület akkreditálását, de eléggé macerás, és szükséges egy minimális létszám, például a Holsteinek esetében kb 3000 darab. Romániában Jakabbfy becslése szerint mintegy 500 törzskönyvezett szürke marha lehet. 

Jakabffy arról is beszélt, hogy alpolgármesterként mennyi sok bürokratikus akadályt kell leküzdenie. A vidéki ember helyzetét az sem könnyíti meg, ha egy olyan nagyváros közelében él, mint Kolozsvár. Különösen a vidéki iskolákat érinti hátrányosan a túlközpontosítás és a bürokrácia – ez sajnos érvényesül az egyébként többségében magyarok lakta Györgyfalván is, tudhattuk meg. 

Gondok mindig, mindenhol adódnak, viszont egy valami biztos: a hagyományos családi gazdálkodásra, az állattartásra mindig lehet jövőt építeni. A szürke marha mellett – ahogyan a fenti példa is igazolja – jól jön a képzett, vállalkozó kedvű, harcedzett szürkeállomány is. 

Fotók: Kiss Gábor