Mi a különbség az osztrák-magyar és a román közigazgatás között?

Egy temesváriak által a Bánsági Direktórium reprezentációs és protokolligényeire vásárolt Lincoln-limuzint állítólag Nicolae Iorga koboztatott el miniszterelnökként, 1931-ben, hogy véget vessen a Bánságban tapasztalt luxusnak. Az esemény akkoriban kisebbfajta botrányt okozott.

A román közigazgatás bevezetése a Bánságban és Erdélyben számos elégedetlenséget váltott ki az Osztrák–Magyar Birodalomról leválasztott régiók lakosságában. Az egyik híres epizódnak Nicolae Iorga történész a főszereplője. Miután kinevezték Románia miniszterelnökévé, Iorga úgy döntött, elkobozza a Bánsági Direktórium Lincoln típusú limuzinját. Iorga 1931-ben rekvirálta el a a gépkocsit, mert nem tetszett neki a Temesváron tapasztalt luxus.

Nicolae Iorga egy másik temesvári látogatása során felkereste a Műegyetemet. Mivel nem volt hozzászokva a temesvári életmódhoz, kifakadt: „Milyen bentlakás, ez igazi palota. Őrület ez a luxus!” A menza meglátogatásakor pedig felkiáltott: „Őrület ez a luxus. Meglátogattam minden amerikai egyetemet, ilyet ott sem láttam. Ezek az épületek testesítik meg a teljes kulturális urizálásunkat!”

Előbb sétált egyet a gépkocsival

Vlad Capotescu, aki Temes megye képviselője a Régi Járművek Román Klubjában (Retromobil Club Romania), két ritka fényképet bocsátott az Adevărul rendelkezésére, melyeken az a Lincoln látható, mellyel Nicolae Iorga (szenátorként) és Ferdinánd király járta Temesvárt 1926-ban, hat évvel azelőtt, hogy a történészből miniszterelnök is lett. „A Lincoln egy 1923 és 1925 között gyártott Touring Sedan modell volt. Négyütemű, 5.863 köbcentis, V8-as motorja volt. 100 kilométerenként 25 liter benzint fogyasztott és 125 km/h volt a maximális sebessége. A háborúk közötti időszakban ez volt Temesváron a legdrágább kocsi, és Sever Bocu vezette. A járművet 0TMS rendszámmal vették nyilvántartásba”, mondta Vlad Capotescu.

„Totális fegyelem”

Ioan Haţegan temesvári történész azt állítja, hogy az Egyesülés után sok regátit (Kárpátokon túlit – a szerk.) hoztak a Bánságba, hogy a helyiek kezéből átvegyék az irányítást. „Számukra ez nagyon frusztráló volt, mert fogalmuk sem volt az itt beszélt nyelvekről. Csak románul beszéltek. Amikor meglátták, mekkora itt a gazdagság, el sem akarták hinni. A Regátból hozott tisztviselők mindent elvittek magukkal, amit csak tudtak. Ezt a fajta viselkedést hozták magukkal egy olyan térségbe, ahol egyértelmű törvények léteztek és működtek, a magyar törvények, melyeket korábban jól lehetett alkalmazni. Tudtad, hogy mi a tied, mi nem, totális fegyelem volt. A helyieket megdöbbentette a Temesvárra és a Bánságba érkezett regátiak viselkedése. Az ideérkezettek semmit sem tudtak a Bánságban élők mentalitásáról. Ebből indult aztán ki ez a mai napig létező Bukarest-ellenesség”, mondta Ioan Haţegan.

„Szép függönyök, hozzátok haza hozzám őket!”

Constantin Daicoviciu bánsági történész, a Kolozsvári Egyetem volt rektora és az Erdélyi Történeti Múzeum volt igazgatója szintén sok megjegyzést fűzött ehhez a jelenséghez. „Amikor megtörtént az egyesülés a hazával, Lugoson, akárcsak Erdélyben és a Bánságban mindenhol, lezajlott a közigazgatás cseréje. Így érkezett meg Bukarestből a lugosi posta új igazgatója is, egy tősgyökeres regáti. Meglátogatta intézményét, és a végén, még egyszer gondosan körülnézve, felkiáltott: szép függönyök, hozzák haza hozzám őket! Így ébredtem rá az osztrák-magyar és a román közigazgatás közötti különbségre.”

„Régi, egyértelmű és világos törvények”

Dimitrie Gusti, a román szociológia megalapítója egyik bánsági látogatása során, kevéssel az egyesülés után, megkérdezte az egyik Krassó-Szörény megyei román falu népességét, hogy miféle törvényeket szeretnének. „Azt a választ kapta, hogy az emberek osztrákok és magyarok által alkalmazott román törvényeket akarnak. A régi törvények világosak és egyértelműek. A román törvényeket úgy csinálták, hogy számos kiskapu legyen bennük, bonyolultak, alkalmazhatatlanok, hogy mást ne mondjak róluk. Sajnos, ezek a regáti rossz törvények és szokások lettek érvényesek nálunk is. Ez a háború után is látszott, a szocialista korszak időszakában is érezhető volt – azzal, hogy az újonnan érkezettek skrupulusok nélkül és istentelenül cselekedtek. A posztkommunista időszakban sincs másképp, a bukarestiek most is a bánságiak és az erdélyiek pénzéért verekednek egymással. Csak a 30 százaléka jut vissza, de mégsem látszik meg a dél-keleti megyék fejlettségén. Az emberekben most is az a kérdés merül fel, hogy hova mennek el az euró milliárdok. A decentralizálás lenne a megoldás, de a kormányból ezt senki sem akarja, mert a pénzforrásuk eltűnését jelentené, nem maradnának milliárdok a megvesztegetésekre. A bukaresti struktúra jól megcsontosodott, nehéz szétverni”, mondta Ioan Haţegan temesvári történész.

A sajtó hangja

1931. május 31-én a Vestul újságban megjelent egy cikk (A Direktórium Lincolnja és a hamis apostol - Lincolnul Directoratului şi falsul apostol), amely tökéletesen tükrözi a korabeli hangulatot. Íme, mit írtak akkoriban a Vestul újságírói: „A Lincoln a Bánság presztízsének szimbóluma volt. Egy axióma szerint a luxus a hatalom dísze. Ez az axióma akár Iorga professzor úrtól is származhat, aki nagy kedvelője az axiómáknak. A Lincoln megvásárlást a minisztertanácson keresztül engedélyezték a Bánságnak. Figyelembe vették a király és a külföldiek temesvári látogatásait – mely e tekintetben az ország második fővárosának számított. A Lincolnt nem csak állami pénzből vették. A különbözetet a Direktórium forrásaiból fedezték, melyeket a megyei befizetések biztosítottak. A Lincoln a Direktórium, vagy a Bánság tulajdona volt, nem az államé. Mégis Iorga apostol úr, a vizet prédikáló és bort ivó hamis apostol megszerezte magának a Bánság Lincolnját.

Miniszterelnöki kinevezése másnapján első gondolata Temesvár, a Lincoln volt, hiszen az apostol utálja a luxust – másoknál, de titokban elfogadja magának, ahogy azt a Lincoln esete, első kormányzati gondolata is bizonyítja.

Isten őrizzen a hamis apostolok mohó óhajaitól – Iorga úr is egy ilyen hamis apostol. A Direktóriumban bírálta a luxust, azt mondta, hogy fotelek helyett jobbak lennének az egyszerű fából készült székek. De mennyire őszinte ez a bírálat, miután saját magának elkobzott egy gépkocsit, mely – igen – egy luxus gépkocsi, amit annyira bírált Iorga? Attól tartunk, hogy ma-holnap el ne kezdje a Direktórium székeinek Bukarestre utaztatását is.

Mi azonban tiltakozunk a bánsági dolgok elidegenítése ellen. Már régóta mondjuk, hogy megszálló ország vagyunk. Iorga megszálló úr – akinek a kormányában egyetlen erdélyi sincs, mintha Erdély nem lenne Románia része – teljes mértékben alátámasztja ezt. Szégyenletes dolog a Lincoln elkobozása!”

Fotó: Adevărul, Vlad Capotescu gyűjtemény