Álhazafit temettek tegnap.
Corneliu Vadim Tudor halála, az általa kiváltott nyilvános reakciókkal, a romániai párhuzamos világok meglétét hangsúlyozza ki.
Az egyik oldalon zárt, lokális világok vannak, melyekben az említett úriemberhez hasonló kulturális hóhérok áldozatai élnek. Eltűnésre ítéltetett,
az Oroszország által a nyugati versenytársak uralását célzó projektjében használt kvázi vallásos eretnekség másodlagos tüneteinek számító világok. Együttérzésre érdemes világok, melyeknek ma már csak a bűnbánat adhat létjogosultságot.
A másik oldalon nyitott világok vannak, melyekben olyanok élnek, akik családjuk révén már eleve rendelkeztek ezzel az eséllyel, vagy később szabadultak ki a kommunista iskola agymosásának csapdájából. Ezekből a világokból a dolgok a szélesebb történelmi és civilizációs kontextusukban látszanak. Ezekben a világokban nyilvánvaló ennek az alaknak a nevetségessége és közéleti teljesítményének nyomorúsága.
Sokak számára ezek a világok valaha egységesek voltak. Ugyanabban a családban éltek együtt olyan felnőttek, akik a 90-es években a România Mare-t olvasgatták, nevetve, a reggeli kávézáskor, csodálva a nép ellenségeinek besározását és olyan fiatalok, akik arra készültek, hogy a bányászjárások brutalitása által a valóságra ráébredve kirepülnek a züllésből. Repülésüknek állandóan szárnyát fogja szegni az az eredendő mocsok, amiből kiindultak. De ennek előnye is van: a forrásánál ismerve meg a szörnyűséget, képesek óvakodni tőle, figyelmeztetni rá. Ezek közzé tartozom én is.
emblematikus mindarra, ami a román kommunizmus a 80-as években volt, és az ahhoz társult mentalitások túlélésére.
Szerette-e a hazáját? Nem, Corneliu Vadim Tudor nem szerette a hazáját.
Nem szerethette a hazádat úgy, hogy nem szerette az embereket, erőszakot tett a népesség azon felén, akik nem értettek vele egyet. Meglehet, hogy szerette azt, ami az elméjében volt, a saját országprojektjét, melyben
Meglehet, hogy szerinte ez Románia, ami azt jelentette, hogy ilyennek szerette volna Romániát látni, magához édesgetve becsületes embereket az emberi életekben mért áldozatokat hozó erdélyi településekből, a Romániát kiszipolyozó nomenklatúra és menedzserelit rablásai által elszegényítetteket uszítva. De Romániát nem.
Szeretni a szolgaságot és az általa dicsőített szolgatartókat szerette. Szeretni Ion Iliescu országprojektjét szerette, akit tudatosan változtatott elfogadható alternatívává a kulcsfontosságú pillanatokban. És biztosította számára a hatalmat. Ezt a perverz szerepet kapta, amit elfogadott, eljátszott, amiért egy államfő kitüntette, és amiért a kommunizmus elítélésével egyidejűleg egy másik államfő a kitüntetését visszavonta.
Corneliu Vadim Tudor azért manipulálta Románia imázsát, hogy minél tovább hatalmon tarthassa azokat, akik kirabolták. Közvetlenül felelős egy természetes, a szabadságot és a mérsékletességet, a saját hazádban élés örömét szolgáló hazafias áramlat kialakulásának késleltetéséért.
Isten bocsásson meg neki.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
… nem fogják elhinni, ki szónokolt a szenátusi pulpitus mögül… és Marcel Ciolacu előbújt egy kő alól és elmondta, amit egy igazi, felelős politikusnak el kell mondania.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
A síelő, aki szombaton életét vesztette a Bucsecs-hegység Coștilei völgyében bekövetkezett lavina miatt, a Brassó megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU) alezredese volt, és a szervezet egyik legkiválóbb hegymászója.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A szociáldemokraták most épp még több pénzt húznak ki a zsebünkből, hogy megvédjék a voksaikat.
„Hééo politikusok! Büdös ganék vagytok mind? Hééo politikusok! Loptok, csaltok, hazudtok!” (Belga)
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.