A hazagyűlölö: egy Vadim-nekrológ
Álhazafit temettek tegnap.
Corneliu Vadim Tudor halála, az általa kiváltott nyilvános reakciókkal, a romániai párhuzamos világok meglétét hangsúlyozza ki.
Az egyik oldalon zárt, lokális világok vannak, melyekben az említett úriemberhez hasonló kulturális hóhérok áldozatai élnek. Eltűnésre ítéltetett,
egy kommunista történelmi baleset,
az Oroszország által a nyugati versenytársak uralását célzó projektjében használt kvázi vallásos eretnekség másodlagos tüneteinek számító világok. Együttérzésre érdemes világok, melyeknek ma már csak a bűnbánat adhat létjogosultságot.
A másik oldalon nyitott világok vannak, melyekben olyanok élnek, akik családjuk révén már eleve rendelkeztek ezzel az eséllyel, vagy később szabadultak ki a kommunista iskola agymosásának csapdájából. Ezekből a világokból a dolgok a szélesebb történelmi és civilizációs kontextusukban látszanak. Ezekben a világokban nyilvánvaló ennek az alaknak a nevetségessége és közéleti teljesítményének nyomorúsága.
Sokak számára ezek a világok valaha egységesek voltak. Ugyanabban a családban éltek együtt olyan felnőttek, akik a 90-es években a România Mare-t olvasgatták, nevetve, a reggeli kávézáskor, csodálva a nép ellenségeinek besározását és olyan fiatalok, akik arra készültek, hogy a bányászjárások brutalitása által a valóságra ráébredve kirepülnek a züllésből. Repülésüknek állandóan szárnyát fogja szegni az az eredendő mocsok, amiből kiindultak. De ennek előnye is van: a forrásánál ismerve meg a szörnyűséget, képesek óvakodni tőle, figyelmeztetni rá. Ezek közzé tartozom én is.
A gyűlöletnek ez a bajnoka
emblematikus mindarra, ami a román kommunizmus a 80-as években volt, és az ahhoz társult mentalitások túlélésére.
Szerette-e a hazáját? Nem, Corneliu Vadim Tudor nem szerette a hazáját.
Nem szerethette a hazádat úgy, hogy nem szerette az embereket, erőszakot tett a népesség azon felén, akik nem értettek vele egyet. Meglehet, hogy szerette azt, ami az elméjében volt, a saját országprojektjét, melyben
a másképp gondolkodókat stadionokban lövik halomra.
Meglehet, hogy szerinte ez Románia, ami azt jelentette, hogy ilyennek szerette volna Romániát látni, magához édesgetve becsületes embereket az emberi életekben mért áldozatokat hozó erdélyi településekből, a Romániát kiszipolyozó nomenklatúra és menedzserelit rablásai által elszegényítetteket uszítva. De Romániát nem.
Szeretni a szolgaságot és az általa dicsőített szolgatartókat szerette. Szeretni Ion Iliescu országprojektjét szerette, akit tudatosan változtatott elfogadható alternatívává a kulcsfontosságú pillanatokban. És biztosította számára a hatalmat. Ezt a perverz szerepet kapta, amit elfogadott, eljátszott, amiért egy államfő kitüntette, és amiért a kommunizmus elítélésével egyidejűleg egy másik államfő a kitüntetését visszavonta.
Corneliu Vadim Tudor azért manipulálta Románia imázsát, hogy minél tovább hatalmon tarthassa azokat, akik kirabolták. Közvetlenül felelős egy természetes, a szabadságot és a mérsékletességet, a saját hazádban élés örömét szolgáló hazafias áramlat kialakulásának késleltetéséért.
Isten bocsásson meg neki.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
