Ilyen is van. Aki az ultracivilizált Japánból a, nos, kevésbé civilizált Moldova Köztársaságba fut. Az is igaz, hogy inkább kivétel, mint szabály.
Hokudzsima Hirosi (42 éves japán férfi) Moldova Köztársaságban kért politikai menedékjogot. Azt állítja, hogy azért maradna, mert ez egy nyugodt, szerény, tradicionális ország, nem mint Japán, melyet megfertőzött az amerikai technológiák és a kapitalizmus szelleme.
Hirosi 2006-ban távozott Japánból, de nem végleg. Rendszeresen visszatért. Szülővárosában, Kobéban egészségügyi ápolóként dolgozott. Egy éve tartózkodik Moldova Köztársaságban. Ukrajnából érkezett ide, ahol korábban egy ideig lakott. Az ukrajnai háború kirobbanása után úgy döntött, Moldova Köztársaságba menekül.
„Amikor Ukrajnába mentem, nem tudtam, hogy forradalom lesz. 2013 októberében Nyugat-Ukrajnában utazgattam, aztán novemberben megérkeztem Kijevbe. Rögtön azután elkezdődött a Majdan (az ukrán főváros központjában zajló tüntetések – a szerk.). Decemberben úgy döntöttem, a veszély miatt távozom Ukrajnából, és Lengyelországba megyek. Akkor semmit sem tudtam Moldováról”, meséli Hokudzsima (a névhasználati következetlenség az eredeti szövegben – a szerk.).
Hirosi tavaly szeptemberben kért politikai menedékjogot, és már egy éve Moldova Köztársaságban tartózkodik, a repülőtérhez közeli menekültközpontban lakik. De egy évvel a menedékkérelme benyújtása után Hirosi kedvezőtlen választ kapott a Bevándorlási és Menekültügyi Irodától. Kedvező választ nem is kaphatott, mert Hirosinak azt kellene bizonyítania, hogy Japánban üldözik. Ecaterina Silvestru, a menekültközpont vezetője el is mondta: „Világszinten Japán a menedékkérő- és menekültközpontok egyik legnagyobb támogatója. Milyen üldözésről lehetne szó Hirosi esetében? Nem hiszem, hogy kedvező választ fog kapni a kérelmére.”
Ám Hirosi bizonyítja japán eltökéltségét és azt mondja, bíróságon támadja meg a döntést. „Az ügyvédemmel együtt a Fellebbviteli Bíróság második válaszát várjuk. Melyet, ha kell, meg fogunk támadni.” A japán magyarázata nagyon egyszerű. A japán hatóságok megtudták, hogy Hirosi politikai menedékjogért folyamodott, és ezért befolyásolták a moldovai Bevándorlási és Menekültügyi Iroda döntését. „Ez korrupció.”
Hirosi Hokudzsima nem tud semmi jót mondani szülőhazájáról. Azért hagyta el Japánt, mert a Felkelő Nap Országa túlságosan áttechnologizált, a japán kormány pedig az információs technológiák segítségével bevezette a polgárok információs ellenőrzését. E tekintetben Moldova Köztársaságot tökéletes országnak tartja. Mert igaz ugyan, hogy Moldova eléggé elmaradott ország, és nemigen áll jól a fejlett technológiák terén, viszont az internetsebesség jó, Wi-Fi pedig mindenhol van, ez pedig nagyon tetszik Hirosinak.
A japán azt a Japánt sírja vissza, mely a 80-as évek végén szocialista ország volt, mint Svédország. A dolgok azóta elfajultak, véli Hirosi. „Most egy diktatórikus típusú párt van hatalmon. Attól félek, hogy Japán visszatér a fasiszta típusú militarizmushoz és imperializmushoz.”
Hirosi Japánban gyakran járt tüntetésekre, ezért került a japán hatóságok célkeresztjébe, melyek állítólag valódi megfigyelés alá helyezték. „Senki sem tudja, hogy mi történt valójában Japánban, mert hazám rendkívül zárt és ugyanakkor nagyon áttechnologizált.” Hirosi nem szereti a technológiafüggőséget.
„Moldova Köztársaságban tanulok, híreket olvasok és főzök. Ilyesmikkel foglalkozom. Egyszerű dolgokat készítek: rizst, tésztát. Nem szeretem a japán ételeket. Semmit sem szeretek, ami japán: sem az embereket, sem az ennivalót, sem a jellemet. De a moldovaiakat igen. Az igazi moldovaiak nyugodtak, okosak és kedvesek. Az itteniek továbbra is a hagyományos életet szeretik, gyűlölik a vasvárosokat. A primitív életet szeretik.” A japánok még nem ébredtek rá, hogy a kütyük rabjaivá válnak. Az emberek könnyebben kommunikálnak technológiákon keresztül, mint a valóságban, ez pedig elembertelenedéshez vezet, a társadalom pedig atomizálódik. Hirosi ezért utasít el bármiféle közösségi hálózatot.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Megmarad a kétkulcsos áfa, de két százalékponttal emelkedik az általános forgalmi adó, és szintén a deficit csökkentése érdekében megemelik a dohány- és alkoholtermékek, továbbá az üzemanyagok jövedéki adóját.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.