A nemzeti érték fogalma természetesen rendkívül tágan értelmezhető, Magyarországon azonban 2012 óta törvény szabályozza, mi számít kiemelt fontosságú, az állam által is védett közösségi értéknek. Az erdélyi magyar értéktár projektet az Élő Erdély Egyesület és a Kriza János Néprajzi Társaság indította, tudtuk meg az utóbbi intézmény kolozsvári székhelyén tartott, konferenciával egybekötött bemutató rendezvényen, ahol – Jakab Albert Zsolt KJNT-elnök felvezetőjét követően – Szakáli István Loránd agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár (címlapképünkön jobbra) segített képbe helyezni bennünket arról, hogy mi is értendő egészen pontosan hungarikum alatt.
Tehát: a nemzeti értékgyűjtés intézményesített változatának – amit a már fentebb említett 2012. évi törvény szabályoz – három szintje van.
• A piramis legalsó szintjén a települési, tájegységi és megyei értéktárak helyezkednek el. És hogy mi számít olyan értéknek, amely bekerülhet ezekbe a tárakba? Gyakorlatilag minden, amiről egy helyi közösség tagjai úgy érzik, hogy csakis rájuk jellemző, az épített örökségtől a helyi kultúra sajátos hagyományain át a tájspecifikus gasztronómiáig. „Az az érték, amit ők annak tartanak”, hangsúlyozza Szakáli. Ezen a(z alap)szinten bárki tehet javaslatot – ezt aztán az értéktár-bizottságok bírálják el (amelyeket a helyi önkormányzatok állítanak fel minden olyan településen, amely részt vesz a programban).
Vannak persze olyan értékek, amelyek nem kötődnek egy adott földrajzi egységhez, ezek úgynevezett ágazati értéktárakba kerülnek (ilyen például a magyar akác, példálózik a helyettes államtitkár).
Mint megtudtuk, jelenleg (még) nincs erdélyi hungarikum
• A piramis közepén az ún. magyar értéktár helyezkedik el, ide már nehezebb bekerülni. Az értékkiválasztásban a fokozatosság elve érvényesül, vagyis végig kell járni a „szamárlétrát”: egy értéket először az alapszintű értéktárakba kell felvenni, innen araszolhat felfelé, közép-, aztán felsőszintre, ami a nemzeti értékgyűjtés non plusz ultrája. Igen, a hungarikum. De mielőtt rátérnénk erre, meg kell említeni, hogy létezik külhoni magyar értéktár is, bár nem nevezhető éppen akkora sikertörténetnek, mint az anyaországi hungarikum-rendszer (Magyarországon 550 településen létezik nemzeti értéktár).
Megjegyzendő, ahhoz, hogy például Erdélyben „felvegyenek” egy értéket a magyar értéktárba, bírnia kell valamely hazai magyar politikai alakulat – az RMDSZ, a Néppárt vagy a Polgári Párt – támogatását. Erre azért van szükség, fejtegeti az egyébként nagyváradi származású, középiskoláit Kolozsváron végző Szakáli, mert a magyarországi rendszert, amely az önkormányzatok aktív hozzájárulására és együttműködésére épül, nehéz adaptálni Erdélyben – hiszen a Székelyföldön kívül kevés magyar többségű önkormányzat van (főleg megyei szinten). Ezért utalták a határon túli értéktár-kezdeményezések támogatását a Magyar Állandó Értekezletben (MÁÉRT) részt vevő, a magyar kormány által partnerként elfogadott szervezetek hatáskörébe.
Szakmai értelemben természetesen nem ezek a politikai szervezetek rendelkeznek a határon túli értékek meghatározásával, Erdélyben például – egy meghívásos pályázat eredményeként – a már említett két intézmény, az Élő Erdély és a Kriza társaság foglalkozik a nemzeti értékgyűjtéssel.
• A piramis csúcsa a hungarikum. A nemrég 21 tagúra bővült hungarikum-bizottság összetétele meglehetősen reprezentatív, a minisztériumok, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országgyűlés, a MÁÉRT, a határon túli magyarok (3 képviselővel), illetve a magyarországi nemzeti kisebbségek delegáltjaiból áll össze.
Az erdélyi értéktár logója
Jelenleg 50 hungarikumot tartanak számon, ezek legnagyobb része a kultúrához és a művelődéshez kötődik, de szép számmal vannak hungarikumok az agrár- és élelmiszer-gazdaság, az épített örökség vagy a gasztronómia területéről, sőt életművek is bekerülhetnek ebbe az illusztris körbe (gondolták volna, hogy gróf Széchenyi István vagy Puskás Öcsi életműve hungarikumként van nyilvántartva?).
A végére hagytuk a meglepetést. Összesen 106 külhoni értéket regisztráltak eddig, ebből mintegy 70 a Vajdaságból származik, és – fogózzanak meg – 5 darab Erdélyből. Csak az érdekesség kedvéért, felsoroljuk ezeket: Páduai Szent Antal templom, ferences kolostor és a Károlyi grófok kriptája; Gyergyóújfalvai Falutörvény; Gyergyótekerőpataki római katolikus templom; Szent Imre római katolikus műemléktemplom; Jancsó udvarház.
Minden jel szerint lesz munkája bőven az erdélyi értéktár kezdeményezőinek.
(szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Kedves Anett)