Oroszország megakadályozza a nagyromán egyesülést?

A nemzetközi kapcsolatokban jártas oroszországi szakértők szerint Ukrajna elmélyíti a konfliktusos helyzetet a transznisztriai régióban, és ebben a chişinăui hatóságok is segítik. A Nemzetközi Kapcsolatok Orosz Tanácsa (RIAC, a moszkvai Külügyminisztérium által létrehozott alapítvány) által készített egyik tanulmány megemlíti, hogy Kijev és Chişinău összehangolták lépéseiket, melyek célja a transznisztriai régió megfojtása.

Mind Kijev, mind Chişinău arra akarja rákényszeríteni Transznisztriát, hagyjon fel a szeparatizmussal. Igor Isztomin, a nemzetközi kapcsolatok moszkvai szakértője azzal kezdi elemzését, hogy a transznisztriai régió szenvedi meg leginkább a Moszkva és Kijev közötti kapcsolatok megromlását, aminek további mélyreható következményei lehetnek a régióban. Azt állítja, hogy bár az oroszországi közvélemény jelenleg a kérdés katonai aspektusaira figyel, ez ennél bonyolultabb jellegű, ugyanis a konfrontációk forgatókönyve jelenleg kevésbé valószínű.

Összefogással vádolják Moldovát és Ukrajnát

Isztomin szerint az oroszországi szakértők közössége idén májusban összpontosította figyelmét a transznisztriai régióra, miután a kijevi hatóságok úgy döntöttek, felmondják azt a megállapodást, melynek alapján az orosz katonák áthaladhattak az ukrán területen a Dnyeszter bal partján lévő régió felé, és megszüntetik a katonai együttműködést az Orosz Föderációval. A szerző szerint ez automatikusan megkérdőjelezte azt, hogy Ukrajna képes még ellátni védhatalmi szerepét a transznisztriai konfliktusban. A szerző azt mondja, a döntést egy sor belépési tilalom kísérte, melyek keretében a Chişinău-i hatóságok több orosz állampolgárnak és katonának megtiltották a belépést Moldova Köztársaság területére, illetve előzetes értesítéshez kötötték tranzitjukat a transznisztriai régió felé. Ugyanakkor Chişinău azon kérésének, hogy az orosz katonai kontingenst egy nemzetközi civil megfigyelő misszió váltsa fel, az a célja, hogy „az orosz béketeremtők életét bonyolítsa”.

Ezzel kapcsolatosan a Dnyeszter bal partján állomásozó orosz operatív hadtest feltöltése a legnagyobb gond, melyet az Orosz Föderációnak az isztambuli EBESZ-csúcson hozott döntés alapján már 1999-ben ki kellett volna vonnia. De Moszkva a konfliktus megoldásától teszi függővé a térségbeli katonai jelenlét csökkentését.

További bűnösök: Bukarest és Washington

Igor Isztomin megemlíti, hogy a Moldova Köztársaság keleti megyéiben tartózkodó orosz katonák „elsősorban szimbolikus szereppel rendelkeznek”, annak garanciájaként, hogy Moszkva automatikusan beavatkozik, ha közvetlen katonai összecsapás tör ki Chişinău és Tiraszpol között. Hasonló szerepe lenne, mint a hidegháború idején Nyugat-Berlinben állomásoztatott NATO-csapatoknak, valamint a jelenleg Dél-Koreában található amerikai kontingensnek.

„Az orosz csapatok körüli helyzet felkorbácsolása egybecseng Moldova politikai–katonai manővereivel, melyek a legkevésbé sem képesek csökkenteni a feszültséget a térségben. Ezt bizonyítják Románia, Moldova Köztársaság és AEÁ közös hadgyakorlatai 2014 márciusában, melyek sértették az orosz béketeremtők által felügyelt övezetet. Csak olaj a tűzre az a terv, hogy Románia és Moldova Köztársaság közös zászlóaljat hoznak létre, ami könnyen egy olyan mechanizmussá változhat át, mellyel Chişinău fegyveres erőit de facto bevihetik a NATO infrastruktúrájába”, említik a RIAC honlapján megjelent elemzésben.

Isztomin megemlíti még Moldova Köztársaság volt kormányfője, Chiril Gaburici májusi ukrajnai látogatását, melynek keretében a felek megállapodtak a konfliktusos helyzetek megoldásáról. Állítása szerint Kijev és Chişinău álláspontjainak összehangolt szigorítása felvetette egy koordinált nyomásgyakorlás gyanúját, ami egy Tiraszpollal szembeni közös összetett nyomásgyakorlási program része.

A transznisztriai régió, mint cserealap

A szakértő azt állítja, hogy Ukrajna számára a transznisztriai régió egy konfrontációs elem Oroszországgal szemben, míg Chişinău „mézes bödönként és cserealapként tekint rá a Moszkvával folytatott tárgyalásokon”, és a két ország közös érdeke sokkal inkább csak az Oroszországgal szembeni ellenségességből és az Európai Unióval meglévő kapcsolatok kibővítésének igényéből táplálkozik, miközben stratégiai szempontból a célkitűzéseik csak korlátozott mértékben esnek egybe.

Az elemzés szerint az Isztomin által említett úgynevezett moldovai–ukrán koalíció a Dnyeszter bal partján lévő régióra gyakorolt gazdasági jellegű nyomások esetében is működik, melyek erősebbek is. Chişinău ezt a helyzetet lehetőségnek tekinti arra, hogy közelebb csábítsa magához az ország keleti megyéit. Ezért megpróbálja elérni minél több helyi vállalkozás bezárását és hitelteleníteni akarja az úgynevezett tiraszpoli vezetést, és magát a függetlenség gondolatát is.

„Ugyanakkor nem kell kizárni annak lehetőségét sem, hogy Chişinău bizonyos stratégiai cseréket is felajánlhat Moszkvának, például a Tiraszpollal szembeni nyomás enyhítését azoknak a gazdasági szankcióknak a feloldásáért, melyeket azután vezettek be, hogy aláírta az Európai Unióval a társulási és a szabadkereskedelmi megállapodásokat”, írja az orosz szakértő.

Ukrajna korlátozta a transznisztriai régió exportlehetőségeit, ami a kínálat csökkenéséhez vezetett az ukrán és az orosz piacon, és nehézségeket okozott a helyi cégeknek abban, hogy eljuttassák termékeiket ezekre a piacokra. Így aztán kénytelenek Chişinăuban bejegyeztetni magukat és egyre inkább az európai piac felé kell fordulniuk, amit az oroszok nehezményeznek.

Az orosz katonáknak az a szerepük, hogy megelőzzék Nagy-Románia létrejöttét

Az orosz szakértő elemzése végén arról ír, hogy a Dnyeszter bal partján élő lakosság nagyrészt Oroszország felé vonzódik, ennek kapcsán a 2006-os úgynevezett népszavazásra utalva, amikor állítólag a lakosok 98 százaléka a „függetlenség” és egy jövőbeni esetleges Oroszországba való  integrálódás mellett szavazott. Azt állítja még, hogy ezt a régiót gyakorlatilag teljes mértékben az Orosz Föderáció tartja életben, ugyanis túlélésének politikai-katonai és gazdasági szavatolója.

„Nyilvánvaló, hogy az Oroszország és Transznisztria között meglévő minden történelmi és érzelmi kapcsolaton túl, ez utóbbi Moszkva számára mindenekelőtt a Nyugattal folytatott versengésben értékes. Ezen kívül a transznisztriai orosz jelenlét eszköz arra, hogy elrettentsék Bukarestet a Nagy-Románia létrehozására vonatkozó tervtől és a Chişinăura gyakorolt befolyástól”, írja Isztomin megemlítve, hogy Moszkvában felmerült az orosz politikának újratervezésének igénye, az új stratégiai környezethez mérten.

Az őszi választás hatással lesz a Dnyeszter bal partján lévő régió jövőjére

„Moszkva számára egy új politika kidolgozását az bonyolítja, hogy a transznisztriai kérdést nemcsak Chişinăuval, hanem Kijevvel kapcsolatosan is kezelni kell. A jelenlegi orosz–ukrán kapcsolatok jelentik most a legfőbb tényezőt, ami a Dnyeszter bal partján lévő régió túlélési esélyeit befolyásolja. Tiraszpol bevonása a két ország közötti konfliktus dinamikájába nem felel meg sem Oroszország céljainak, sem az érdekeinek. (…) A szeparatista köztársaság belső megszilárdulásának egyik fontos mutatója lesz az idén őszre tervezett parlamenti választás. Ez megmutatja majd az elitek és a választók elkötelezettségének mértékét egy saját állam létrehozása és a transznisztriai identitás megszilárdítása iránt, valamint az ezzel járó gazdasági veszteségek elszenvedésére való hajlandóságot”, szögezi le Igor Isztomin.