A máramarosi Szaplonca neve elsősorban az Unesco-védelem alatt álló vidám temetőjéről ismert, mely Románia egyik jelentős idegenforgalmi célpontjának számít. A temetőben található egy 1886-ban épült görög katolikus templom, amelyet 1948-ban államosítottak, és az ortodox egyház a helyi önkormányzat hallgatólagos támogatásával kisajátította. A rendszerváltás után nem hagyták szó nélkül mindezt az addigra igencsak megfogyatkozó görög katolikusok, így a

90-es években többször is feszült helyzet alakult ki a településen a két felekezet között.

A háborúskodás 2009-ben fokozódott, amikor is az ortodox egyházközség lebontotta a neogótikus templom tornyát, ezzel végleg eltüntetve a görög katolikus múltra utaló jeleket. A megkárosított katolikus közösség számos hazai és európai fórumon jelezte az ortodoxok agresszív térfoglalását, levelet írtak az ország akkori vezetőinek, a sajtó segítségét is kérték – mindhiába. Hosszú jogi huzavona vette kezdetét, mely hat évvel a történtek után ért véget a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszék múlt havi ítélethozatala révén. Az ügyészek úgy döntöttek jogerősen, hogy alaptalan a görög katolikusok területigénye, így

az ortodoxokat illeti meg a vidám temető és a templom használati joga.

Az esetről Tudor Duică, a Demokratikus Erdély Liga alapítója azt írta, hogy kulturális és vallási tisztogatásnak minősül, és az ortodoxok történelemhamisító törekvésének tudható be. Véleménye szerint a tulajdon fogalmát az ortodoxok kényük-kedvük szerint értelmezik, és azt nem lehet egy felekezet számarányához kötni. Tudni illik az ortodoxok azzal érveltek, hogy a görög katolikusok túl kevesen vannak, ezért illeti meg a templom használati joga a számottevő ortodox gyülekezetet. Tudor Duică úgy tudja,

a kommunisták hivatalosan soha nem sajátították ki a templomot,

melynek telekkönyve 1918-ig Csehszlovákiában, majd 1945 óta Ukrajnában, a tiativi bíróságon található. Az ortodoxok 1948 után mindenféle hivatalos tulajdonosi papír nélkül használták az istenházát.