Az állam több mint hatmilliárd lejt költött el a Brassó–Bors autópálya negyedére (118 kilométerre a tervezett 415-ből), melynek építése 2004. június 16-án kezdődött, és 2013 ugyanazon napján kellett volna befejezni.

11 évvel ezelőtt, pontosabban 2004. június 16-án az amerikai Bechtel cég kotrógépei kiharapták az első darabokat az ország földjéből, ezzel megkezdve annak építését, aminek a román közúti infrastruktúra büszkeségének kellett volna lennie: az Erdély-autópályáról van szó.

Az eredeti terv szerint a Brassó és a borsi határátkelő közötti 415 kilométernyi autópályát 2013 júniusára kellett volna megépíteni, 2,2–2,5 milliárd euróért (ami az akkori árfolyamon legfeljebb 6,3 milliárd jel volt).

De íme, most – pontosan 11 évvel a munkálatok megkezdése és két évvel az építési határidő lejárta után – csak annyit állapíthatunk meg, hogy az állam elköltötte a teljes összeget, az Erdély-autópályának pedig csak a negyede van kész.

Sőt, a kiadás egyelőre feleslegesnek bizonyul, mert az egyetlen járható (54 kilométeres) szakasz egy Aranyosgyéres melletti dombon indul és egy Kolozsvártól nyugatra húzódó mezőn ér véget, míg a Berettyószéplak és Bors közötti, viszonylag előrehaladott állapotban lévő 64 kilométeres szakaszon még javában dolgoznak.

Az állam pénze ebek harmincadjára jutott

Az eddig eltelt 11 év mindegyikében az állam jelentős összegeket fordított a költségvetésből vagy külföldi hitelekből az Erdély-autópályára: az első három évben évente 322-706 millió lejt, aztán a 2008–2009-es időszakban több mint egymilliárd lejt, majd az összegek elkezdtek csökkenni.

Az állam 2012-ben elismert egy Bechtellel szembeni adósságot, 2013-ban pedig ki is fizetett 37,3 milliót a „kölcsönös követelések rendezésére”, amikor felmondta a szerződést a Bechtellel.

Most pedig, 2015-ben (május elején) az állam kifizetett még egy 701 millió lejes utolsó részletet a Bors és Berettyószéplak közötti autópálya-szakasz építésére (vagyis arra, amit a Bechtel a távozásakor nem végzett el).

A győztes cégek konzorciumának összetétele: Corsan Rt.–Corvian Construccion Rt., Consinit Kft., Road Consulting & Design Solution Kft. és Via Design Kft.

Tehát 6,1 milliárd lejt költöttek el 118 kilométernyi útra (ebből 54 már járható, 64 pedig előrehaladott állapotban van), ami 51,6 millió lejt jelent kilométerenként.

Vagyis statisztikailag több mint 12 millió euró kilométerenként, ami nagyon előkelő helyet biztosít a világ legdrágább autópályáinak rangsorában.

Egymást érték a viták

Ennek a megaprojektnek éppen a tényleges értéke az első nagy ismeretlenje.

Tekintettel arra, hogy eredetileg úgy becsülték, hogy a 415 kilométernyi autópályát alig 2,2 milliárd euróból meg lehet majd építeni, miközben a jövendőbeli út nagyon nehéz terepviszonyokon halad keresztül, egyértelmű, hogy még a kezdeményezők sem tudták, milyen igát raknak az ország nyakába.

Később a nem hivatalos becsült teljes összeg ötmilliárd euróra nőtt, ebből – szerencsénkre – „csak” 1,5 milliárd eurót költöttek el.

A szerződésre vonatkozó másik vita azzal volt kapcsolatos, ahogy az állam majd kisajátítja az autópálya nyomvonalán található több száz hektárnyi földet, melyeken több ezer ingatlan is van, hogy ezzel megtisztíthassa az utat a jövendőbeli út előtt.

Talán ebből fakad a fő vita is, mely arról szól, hogy ilyen körülmények között Románia miért ragaszkodott csökönyösen az autópálya megépítéséhez, tekintettel arra, hogy a közúti infrastruktúra egy másik elsődlegességére, nevezetesen a IV. páneurópai folyosóra kellett volna összpontosítani?