// 2026. november 19., csütörtök // Erzsébet

Miért is nem ismernek minket a románok?

// HIRDETÉS

Valószínűleg azért, mert nem érdekeljük őket. Ja, hogy mi sem ismerjük őket? Lehet. Bár azért beszélünk a nyelvükön.

Nem tudom, országos szinten vannak-e olyan politikák, melyek célja megismertetni a más etnikumúak kultúráját, akik több száz éve élnek mellettünk, de akiket oly kevéssé ismerünk. Nem tudok róla. Mindazokat, akik az úgynevezett Forradalom után tisztségeket és közméltóságokat kaparintottak meg, sokkal jobban foglalkoztatja, hogy egy újabb mandátum megszerzése érdekében manipulálják a mögöttük álló szavazók tömegét, miközben az egymásnak a képernyőkön keresztül odavetett látszólag ellenséges szavakon túl, a lopásban nagyon is egymásra találnak, nem törődve azzal, melyik etnikumhoz tartoznak.

De azt tudom, hogy bármilyen gesztus egy román vagy magyar részéről, mely kilép az együttélés normálisnak tekinthető keretéből, minden cseppnyi gyűlölet sokakban felkelti – mindkét nációban – a revansra törekvő hazafiasságot és a gyűlölet sohasem jó tanácsadó. Talán itt az ideje felfognunk, hogy ezen a világon semmi másból sem lehet hasznot húzni, csak a szeretetből.

Jó lenne, ha országos szinten léteznének ilyenfajta politikák.

Olyan politikák, melyek révén megismerjük egymást

és nem azt hangoztatnánk, hogy „te”, vagy „én” voltál/voltam itt először.

Talán fel kellene tennünk magunknak a kérdést, hogy mi, románok, miért tudunk ilyen keveset a magyarokról, akik végül is román állampolgárok, és szintén hatottak a romániai kultúrára. És talán azt a kérdést is, hogy a magyarok, akik ennek a hazának a lakói, miért nem akarják megtudni, kik vagyunk mi, románok, kiket szeretünk és kik tettek hozzá valamit a román és az egyetemes kultúrához.

Nemcsak a történelem és a háborúk visznek előre egy országot.

Sokkal inkább a költészet, a próza, a festészet, a képzőművészet, a színház, a tánc, a zene, a hagyományok, a konyhaművészet. Ezek képezik azt a kötőanyagot, mely összekapcsolhat minket a történelmi nézetkülönbségeken túlmenően, melyeket jobb, ha a történészekre bízunk. Csakhogy… Mennyit tudunk a magyar kultúráról? És mennyit tudnak a magyarok a román kultúráról?

Ezt a kényes kérdést egy történettel fogom megvilágítani. Mert ha valaki fel akarja tárni egy történet rejtett mondanivalóját, aki a szavakon túltekintve hoz ítéletet, az mindig talál valami tanulságot is. Lehet, hogy történetemnek első látásra semmi köze sincs együttélésünkhöz a magyarokkal. De ha odafigyelünk arra, ami a sorok között van, akkor felfedezhetjük, hogy mi az, ami összefoghat, ami mosolyra késztethet minket.

Spanyolországban, Zaragozában jártunk. Csak egy napot tudtunk ott tölteni. Másnapra Barcelonába kellett érnünk, ugyanis onnan repültünk haza. Siettünk, igyekeztünk minél többet látni és érezni. Délután, 16 óra körül már majdnem összeestem a fáradtságtól, de még ennél is éhesebb voltam. A lábaimat pihentetve körülnéztem, hol ehetnénk valamit, és így bukkantunk rá egy vendéglőre, melynek cégérén, agresszív betűkkel ez állt: Baszk étterem. Érdekes, mondtam. Menjünk be!

A vendéglő csinos volt, nagyon ízlésesen berendezve. A pincérek?! Mintha divatlapból léptek volna ki. Egytől egyik fiatal, magas és szép fiú. Tökéletesen beszéltek angolul. Kihozták az étlapot, átlapoztam és félretettem. Sokfajta étel volt, az úgynevezett nemzetközi konyha kínálatából. Vendég viszont rendkívül kevés. Eldöntötték, mit rendelnek, kérdezte udvariasan az egyik pincér. Nem, válaszolta neki a barátom. Meg akarjuk beszélni. Hogyhogy, vonta fel a szemöldökeit, értetlenkedve. Nos, a következőről van szó: olyasmit szeretnénk enni, amit ti esztek otthon, Baszkföldön. De pontosan azt, amit ti esztek, semmit ne tegyetek hozzá. Egy hagyományosan baszk főfogást és desszertet szeretnénk. Az étlapon szereplő ételeket bárhol máshol is megtaláljuk.

A fiatal fiúnak felragyogott az arca. Néhány másodperc múlva az asztalunknál termett minden pincér és beszélgetni kezdtünk. Hihetetlennek tűnt számukra, hogy tudunk Baszkföldről, a történelmükről, az elszakadásért folytatott harcukról.

És amikor a barátom a fociról kezdett beszélni, megdicsérve az Athletic Bilbao csapatát és az általuk canterának nevezett klub baszk labdarúgók kinevelésére irányuló politikáját, a barátaik lettünk. Szemük csillogott az izgalomtól, keblük dagadt a büszkeségtől. A beszélgetés átsiklott a román focira is, ismertek néhány játékost, hallottak a Steauáról. Romániáról, a z ország szépségeiről kérdezgettek. A Bucegi-ről, a Deltáról, a tengerről meséltünk nekik.

Aztán kihozták az ételt és ez véget vetett a beszélgetésnek. Amikor a tányérra pillantottam, ledermedtem. A nagy csontokból és a színéből ítélve rájöttem, hogy a hagyományos baszk étel a bárányhús volt. Istenem, én nem eszem bárányt! Mit tegyek? A barátom rám sandított, kerültem a tekintetét, nehogy rájöjjön, hogy tudom, és eldöntöttem: lesz, ami lesz, mindet megeszem, és ha rosszul leszek tőle, majd elintézem utána. Nem sérthetem meg őket, miután azt kértük, hogy hagyományos ételt hozzanak ki.

Nem tudom, hogy a vendéglő, kérés nélkül, más vendégeknek is felszolgálta-e ezt az ételt. De azt tudom, hogy soha nem ettem ennyire finom báránysültet (valójában addig soha nem ettem bárányt), olyan finom szósszal, hogy tisztára nyaltam a tányért.

Desszertnek pedig egy remek túrós süteményt kaptunk. A túró nem volt finomra eldolgozva, nagy darabokból állt, parasztosan elkeverve. De az íze őrületes volt!

Ízlelőbimbóim a nagyszüleim konyhájába repítettek. A királyi lakomát pedig az a rózsa egészítette ki, melyet a végén kaptam a fiúktól tiszteletük jeleként, mert megbecsültem a hagyományos ételeiket, és mert valamicskét ismertem a történelmüket.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát
Krónika

Újraszentelték a templomot, amelyben házasságot kötött Horthy Miklós, és felavatták a néhai főgondnok eredeti szobrát

„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is
Székelyhon

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben
Székelyhon

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben

Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS