Véletlen egybeesés? Meglehet. Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek. Mégis furcsa, hogy Johannis ellen két nappal azután kezdtek el először az életben szlogeneket skandálni utcai tüntetéseken, hogy – végre – kilépett abból a némaságából, mellyel kétségbeesésbe kergetett minket. Elég keményen (az ő, „németes” kifejezéseivel) megbírálta Pontát, két tökéletesen jogos ügyben – az egészségügyi kártya bevezetésének kaotikus kezelése miatt és azért a „független” eljárásért, ahogy a kormányfő megsérti az elnök külpolitikával kapcsolatos hatásköreit. Sőt, időszerűtlennek minősítette a büntetőeljárási törvénykönyv módosítását, melyet főleg a PSD börtönérett képviselői támogatnak, és melyet a kormányfő nem ítélt el, ezzel szemben kiváltotta számos nyugati nagykövetség bírálatát. Ponta válaszai a tőle megszokott komolytalan, sőt fittyet hányó stílusban érkeztek (a PSD szóvivőjén keresztül, vagy közvetlenül), de nem mulasztotta el – ravaszul – azt sugalmazni, hogy Johannist az egészségügyi kártya bírálatában esetleg „érdekeltté tehették” a gyógyszerforgalmazók, mint ahogy – állítólag – egyes külföldi fafeldolgozó cégek is „érdekeltté tették”, hogy visszaküldje a Parlamentnek az erdőtörvény tervezetét.

Ezen gyanúsítást követte Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter sovén ízű megjegyzése, aki szerint az elnök feje fölött

„ott lebeg a gyanú, hogy nem a románok pártján áll”,

mert visszaküldte a Parlamentnek az erdőtörvényt – és így került sor a szombati tüntetésekre, ahol a következőket skandálták Johannisnak címezve: „Dacă nu vrei să-ți pierzi slujba, nu te mai juca cu drujba!” (megközelítő fordításban: Ha nem akarsz repülni, ne játssz a fűrésszel!” – a szerk.) és „Mafia defrișează, Iohannis protejează” (megközelítő fordításban: A maffia irtja, Johannis óvja! – a szerk.). Persze az erdőirtások során elkövetett visszaélések ellen tüntető néhány ezer ember nem csak a Cotroceni-palota előtt állt meg, hanem a Victoria-palota és a parlament előtt is; de „személyre szabott” szlogenek csak Cotroceni-nél voltak. Amúgy a tüntetők megmaradtak az „UniţiSalvăm” („Egységesen mentünk” – a verespataki bányaterv és a palagáz elleni tüntetések kapcsán kialakult mozgalom – a szerk.) közismert, most a „Minden párt irtotta az erdőket!” szlogen által kifejezett apolitikus semlegességénél. Ha vonalat húzunk, akkor azt lehetne mondani, hogy ezek szerint a Cotroceni-palota – alig néhány hónapos – lakójának nagyobb a felelőssége a túlzásba vitt erdőirtásokban, mint a 25 évig hatalmon lévő pártoknak, melyek (főleg a PSD és az RMDSZ) ebben az időszakban törvényeket, minisztereket, polgármestereket és megyei tanácselnököket adtak az erdős térségekben! Furcsa, nem?

Legyen világos. A túlzott – törvénysértő, vagy gyanús törvényeken alapuló – erdőirtások

a posztkommunista Románia egyik legnagyobb szerencsétlenségét jelentik,

és minden tisztességes és felelős kormánynak már rég le kellett volna ezeket állítania és már rég az igazságszolgáltatáshoz kellett volna fordulnia. Másrészről viszont nem tudom, van-e valamilyen „nem megfelelő” kapcsolat Klaus Johannis és a Schweighofer-tröszt között. A „civil társadalom” megmozdulása önmagában véve teljesen jogos. Ennek ellenére, amikor az elnök bejelenti, hogy a CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a szerk.) soron következő ülésén napirendre fogja tűzni a törvénysértő erdőirtások ügyét, miért érzi sok tüntető ezt sértésnek, úgy vélekedve, hogy az elnök „be akarja fogni a szájukat”? Nem pont ez egy tüntetés célja, hogy az ügy mindent megelőzve felkerüljön a politikai és állami napirendre?

Számomra mégis úgy tűnik, hogy a megoldást nem a CSAT és még csak nem is az új erdőtörvény jelenti (melyről több környezetvédő szervezet elismeri, hogy továbbra is vannak hiányosságai). A radikális megoldás a DNA-nál (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.), vagy a DIICOT-nál (Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Vizsgáló Igazgatóság – a szerk.) van, vagy ha brutálisabbak akarunk lenni: börtönt a bűnösöknek – lett légyen szó volt miniszterekről, parlamenti képviselőkről, polgármesterekről, magisztrátusokról stb., akik lehetővé tették a törvénysértő visszaszolgáltatásokat, szemet hunytak a visszaélések felett, óriási kenőpénzeket fogadtak el az erdők megsemmisülése árán. Az első lépések már megtörténtek – a Hrebenciucékat, apát és fiát, érintő per –, de ezt folytatni kell, akár előzetes letartóztatássokkal és bilincsbe verésekkel is, ha a bíróság ezt megfelelőnek és szükségesnek tartja.

Márpedig most az a veszély fenyeget, hogy a parlament a büntetőeljárási törvénykönyvhöz benyújtott módosítókkal megakasztja a korrupcióellenes harc folytatását, melyeket, mindennek a tetejében, olyan parlamenti képviselők kezdeményeztek, akiknek folyamatban lévő peres ügyeik vannak. Nem láttam, hogy a „civil társadalom” szombaton, vagy bármely másik napon tüntetett volna e konkrét és rendkívül veszélyes lépések ellen, ezt csak néhány nagykövetség, a DNA, a volt és – végül – a jelenlegi elnök tette meg. Vagyis csak az „idegenek” és azok „akik nem a románok pártján állnak”.

De az erdőket továbbra is a románok fogják kivágni és eladni,

ha ezek a módosítások átmennek. Felfogja-e a „civil társadalom”, hogy a román „az erdő testvére”, de csak amíg megvesztegetésre kerül sor? Ha a tüntetéseket szervezők többségére gondolok, akkor számomra nem így tűnik. Újabb kérdés: megpróbálta-e és sikerült-e a PSD-nek Johannisra terelni a közfigyelmet, ezzel leplezve el a büntetőeljárási törvénykönyvhöz benyújtott módosításokat? Elképzelhető.

Másrészt, nem baj, hogy Johannis elnököt kirángatták egy kicsit abból a nyugalomból, amelyben eddig tetszelgett. Ha azt remélte, hogy megőrizve egy bizonyos verbális visszafogottságot a kormány tetteivel szemben, biztosíthat majd magának némi kényelmet, akkor ez a reménye hiú ábrándnak bizonyult. Pontának nem egy civilizált, de mégis politikai ellenfélnek számító elnök kell. Neki bábra van szüksége. Számomra egyértelműnek tűnik az üzenete: vagy nyugton maradsz és mindent lenyelsz, vagy támadni fogunk, ahogy azt Băsescuval is tettük. Nem tudom, Johannis felveszi-e a kesztyűt. Mint ahogy azt sem, hogy újrakezdődik-e az elnök–kormányfő háború. Azt viszont igen, hogy jelen körülmények között én ezt szeretném.