// 2026. szeptember 14., hétfő // Szeréna, Roxána

Koko: az ökölvívásban egyetlen ütéstől megváltozik minden

// HIRDETÉS

Módosítana-e a magyar lélektanon, ha 2024-ben Magyarországon szerveznék meg az olimpiát? Többek között erről is beszélt nagyváradi közönségtalálkozóján Kovács István (Koko).

Pályafutása során 320 mérkőzésből mindössze 15-öt vesztett el, az igazán fontosokat szinte zsinórban megnyerte. Ő Kovács István (Koko) olimpiai-, európai- és világbajnok magyar ökölvívó, aki a Festum Varadinum meghívására érkezett kedden Nagyváradra. A délelőtt folyamán középiskolásokkal találkozott, hogy egy rendhagyó testnevelésóra keretében a test nevelésére ösztönözze a fiatalokat, majd délután egy szórakozóhelyen beszélt mindarról, ami fontos számára. Szó esett gyerekkori emlékekről, családról, az amatőr és a profi ökölvívás küzdelmeiről, és a magyarországi sportéletről egyaránt. Szántó Sándor és Boros Péter sportújságírók kérdezték.

Mint kiderült,

egy szegény családba született, autószerelőnek tanuló fiatalnak hosszú út vezet odáig, hogy profi ökölvívó legyen.

A bokszkesztyűnek folyamatosan a kézen kell lennie, hiszen először a folyamatos önbizalomhiánnyal, majd kihívóival kell olykor drámai küzdelmeket megvívnia. Iskolai éveiről nem szívesen beszélt, annyit azonban elárult, mindig érdekelte az irodalom. A humán beállítódás ellenére két szakma közül volt kénytelen választani: vagy szobafestő, vagy autószerelő lesz. Akkoriban ezek voltak a divatszakmák.

A sport egy kitörési lehetőséget adott Koko számára, csak hogy a kisebbségi érzéssel és a kudarcoktól való félelemmel folyamatosan meg kellett küzdenie. 1985-ben kezdett bokszolni, majd sorra nyerte az országos és a nemzetközi bajnokságokat. Az első kudarc a barceloniai olimpián érte (az elődöntőig jutott), mely annyira a padlóra vágta, hogy csak három hónap kihagyás után tért vissza a ringbe.

A visszatérések mindig rendkívül nehezek egy sportoló életében, sokszor egyetlen ütéssel megváltozik minden egy ökölvívó karrierjében.

Ilyen volt, amikor – immár a profik szintjén – 2001-ben Antonio Díaz kiütésével megszerezte a WBO világbajnoki címét, de a 18 éves pályafutása során az utolsó veresége is 2002-ben. Ekkor egy kötelező kihívó ellen kellett szorítóba lépnie, ami miatt elveszítette a motivációját. Julio Pablo Chacon drámai ütközetben, a 6. menetben ütötte ki, ezzel elveszítette világbajnoki övét. Később bejelentette: visszavonul.  

Koko elmondása szerint nem azért hagyta abba a bokszolást, mert vereséget szenvedett, hanem mert a gazdasági feltételek nem voltak adottak és ő nem akarta lejjebb adni. Úgy értékelte, magas színvonalú karriert futott be, amellyel teljesen elégedett. A visszavonulás után az ökölvívásban elért sikerek miatti űrt tanulmányai (hamarosan megszerzi harmadik diplomáját is), személyes fejlődése, saját vállalkozása, médiaszereplései, a sportdiplomácia, továbbá a gasztronómia tölti be. Úgy vélekedett: a sportban, akárcsak az életben

fontos a laza lélektan, a tiszta lelkiismeret. Az sem baj, ha az ember hisz önmagában és bízik az isteni gondviselésben.

A beszélgetés során szóba került az is, hogy mennyi esélyt lát Koko arra, hogy az 2024. évi nyári olimpiai játékokat Budapesten, illetve Magyarországon tartsák. Véleménye szerint a gigaolimpiák ideje lejárt, hiszen számtalanszor bebizonyosodott, hogy az egy helyre koncentrált olimpiákba gazdaságilag belerokkanhat egy ország, egy város. Csak akkor van értelme Magyarországnak komolyan gondolnia a rendezést, ha azt nyereségessé tudja tenni. Ezt azzal érheti el, ha nem egy városba építi fel az összes stadiont, hanem szétszórva az országban, sőt, akár a szomszédos országokban is. Ugyanakkor javítani kell mind Budapest tömegközlekedését, mind az országos útviszonyokat.  Egy olyan cél lehetne ez a magyarok számára, melynek köszönhetően végre egy irányba nézhetne az egész nemzet – fogalmazott a sportoló. Hozzátette: 25 év ideje alatt ritkán jött össze, hogy közös célkitűzése legyen a magyar nemzet tagjainak – elég csak a kudarcos 2004. december 5-re gondolni –, egy olimpia minden bizonnyal változtatna ezen a lélektanon.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Politikai alternatíva az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalomból? Alapítók az ábrándoktól a realitásig
Krónika

Politikai alternatíva az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalomból? Alapítók az ábrándoktól a realitásig

Nem zárják ki annak a lehetőségét az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom képviselői, hogy valamikor politikai alternatíva nőjön ki a szervezetből, de szerintük annak nincs realitása jelenleg, hogy párttá alakuljon a csoportosulás.

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása
Főtér

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása

Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette
Székelyhon

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS