// 2026. szeptember 14., hétfő // Szeréna, Roxána

Shakespeare köpönyegében a Reflexen

// HIRDETÉS

Bizonyára nem véletlen időzítés, hogy a sepsiszentgyörgyi színházi találkozó utolsó napjaiban Shakespeare-darabok követték egymást.

A Budapesti Nemzeti Színház pénteken a Szentivánéji álom című darabot adta elő, majd jött a Tamási Áron Színház UNITER-díjas Hamletje szombaton és utolsó este a litván Osakas Korsunovas Színház Miranda című előadása. A Sirály szárnyaló és a lélek mély bugyraiba leásó kezdőelőadásának méltó pandantja a Reflex végén A vihar-átdolgozás.  

Miről írna a nagy Will ma? 

Mielőtt Shakespeare került volna terítékre, a fesztiválzabálók egy kortárs katalán szerző darabját fogyasztották előételként. Esteve Soler hét jelenetben ecseteli, mi következik a demokrácia után. A jelenetek stációk, az élet mitikus hét korát idézik: a szüleiket élve felfaló csecsemőktől, a fiatalkor abszurd és agresszivitásba fulladó versengésén, az önző párkapcsolatokon és a még önzőbb szülői magatartáson keresztül a hatalom, a szégyen megnyilvánulásáig és az aggkori furaságokig széles palettáját látjuk az emberi, mégis feldolgozhatatlanul durva magatartásoknak.

 

 

Esteve Soler: A demokrácia ellen (Odeon Színház, Bukarest, rendezte: Alexandru Dabija) 

 

Alexandru Dabija megrendezte már a darabot: a nagyszebeni Német Színház társulata hagyományos, szinte naturalista  eszközökkel közelítette meg három évvel ezelőtt ugyanezt a szöveget. A fővárosi Odeon Színház művészei sokkal szárazabb játékmódot választottak, így az amúgy is rideg, száraz, szinte a halálos betegségek kórképének személytelen nyelvén megfogalmazott etűdök még elrettentőbben hatottak. Nevettünk, de sírni kellett volna, hisz egy társadalom, a mi társadalmunk élveboncolásának voltunk tanúi. 

Formidable... 

A Nemzeti Színház előadását nagy-nagy várakozás előzte meg: bár nagytermi előadás volt, erre is lehetetlen volt jegyet szerezni. Bizonyára számított az is, hogy a megértés nem ütközött nyelvi akadályokba, Shakespeare is elég jó védjegy, a szereposztásban ismert színészeket lehetett látni, így érthető, hogy szélesebb közönségréteget tett kíváncsívá. Aznap pedig a színház világnapjátünnepelték, ezért éppen jól passzolt a közhangulathoz egy olyan darab, amiben a színház önmagát is értelmezi.

 

David Doiashvili grúz rendező, mint kiderült az előadást követő közönségtalálkozón, negyedszer vitte színre a Szentivánéji álmot. Érthető tehát, hogy a könnyed, vígjátéki értelmezést rég „kinőtte”, minden új rendezés új meg új felismerésekhez vezetett, és egyre sötétebb lett a rendező szerelemről, párkapcsolatról alkotott nézete is, a színház sem csupán amatőr divertiszmentó, hanem tükör, felismeréseket közvetítő eszköz. Minden szereplő, aki a „nézőtéren” ül, az egybekelt párok felismerik magukat egy-egy gesztusban, és attól a pillanattól kezdve kényelmetlen lesz számukra a mesteremberek produkciója. 

 

 

William Shakespeare: Szentivánéji álom (budapesti Nemzeti Színház és Gyulai Várszínház, rendező: David Doiashvili)

 

(Ha már a Reflex egy napra tűzte A demokrácia ellent és a Szentivánéjit, muszáj megemlítenünk, hogy 5-6 évvel ezelőtt Dabija csupán a mesteremberek ikonikus jelenetéből készített egész estés előadást az Odeon Színház társulatával, amelyben négyféleképpen játsszák el ugyanazt a jelenetet, mindegyik más-más divatos műfaj paródiája.)

 

Shakespeare-olvasatokban Hippolyta és Titánia, Theseus és Oberon gyakran ugyanannak a szerepnek a megkettőződése, ez az értelmezés nem hatott az újdonság erejével. De az már szinte deviancia, hogy egy nő ennyire gyengéd marad zsarnok, őt megkötöző és testi épségét, életét fenyegető párjához. A  férfi pedig tragédiát él meg, az elveszítés kétségbeesett tragédiáját: bár maga idézte elő szerelme találkozását a szamár bőrében tengődő Zubollyal, nem tudja elfogadni a nő vonzalmát, magából kivetkőző odaadását, és amint felfogja, hogy nincs visszaút, főbelövi magát. Formidable... szól a zene. Az is egy szerelemről szól, ami véget ért. A dalszöveg jelentése pedig kettős, mint a francia nyelvben is: nagyszerű, csodálatos, de ugyanakkor félelmetes, rettenetes.

 

 

Miranda (Oskaras Korsunovas Színház, Vilniusz, rendező: Oskaras Korsunovas) 

 

A szerelmespárok története sem felhőtlen szentivánéji kacérkodás: a bájvirág hatása alatt megélt kalandjuk, a lányok esetében egyértelműen szüzességük elveszítése, sőt megerőszakolásuk mély, tragikus élmény. S amint az előadás végén ismét az erőszaktevők mellé állítja őket a rendező, világossá válik mindenki számára: az uralkodópáros fiatalabb megfelelői.  

Csepp, csepp, csepp 

Különös, nyomasztó hangulata van a Bocsárdi-féle Hamletnek: víz csepeg, zuhanyrózsa szórja a vizet, a játékteret fürdőszobai nylonfüggönyök osztják síkokra. Nekem a Marat-Sade jut eszembe róla, az a fajta őrület, pedig lehet, hogy a fürdő nyugtató, idegcsillapító hatásának semmi köze ehhez a történethez. 

 

Bocsárdi előadásait mindig érdemes megnézni a bemutató környékén, amikor az értelmezés az újdonság erejével hat. Aztán mindenképp érdemes megnézni többedszer is, hogy nyomon kövessük, milyen bátorsággal hagynak ki fölöslegesnek ítélt replikákat, jeleneteket, gesztusokat. És hogy lássuk, mennyit ér, mennyit gyarapodik a színészi játék előadásról előadásra.

 

A rendező és a társulat közös, kitartó munkájának köszönhető, hogy egy-két év elteltével szinte minden Bocsárdi-előadás annyira letisztul, mint egy svájci óra. 

Ilyen állapotában láthattuk a Hamletet a Reflexen. Hogy csak a fesztivál műsorfüzetében idézett kritikarészleteket hívjuk tanúként: Bocsárdi lemondott egy vetített jelenetről és a mikroportról (a tér visszhangzik, be van mikrofonozva,  de ez talán más megoldás, mint a mikoroportba-ordítás).

 

 

William Shakespeare: Hamlet (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy, rendező: Bocsárdi László) 

 

És ha egy előadás ennyire letisztul, szinte jelenetről jelenetre el kellene mesélni közel három óráját, hiszen minden utalás, minden alkotóeleme fontos. Ráadásul minden megszokott értelmezést el kell felejteni: Hamlet nem mélabús, hanem kisportolt, laza fiatalember, aki nem retten vissza attól sem, hogy barátait kivégeztesse. Gertrúd kitartóan ostromolja új férjét, fiával szemben az egérfogó-jelenet után is távolságtartó. Claudius nem buja, Ofélia nem naiv, Polonius nem talpnyaló, Laertes nem hőzöng, a sírásók is inkább morbid figurák. És Rosencrantz és Guildenstern... hát nem tagadják, hogy barátjukat kell kémleljék, de melléállnak, ők lépnek át a vándorszínészek szerepébe, és briliáns Laurel-Hardy jelenetet mutatnak be, majd Hamlettel együtt  bemutatják Gonzágó megöletését.

 

A Tamási Áron Színház Hamlet-előadását a tavalyi UNITER-gálán két kategóriában is díjazták: Bocsárdi László a legjobb rendezőnek járó díjat, Bartha József pedig a legjobb díszlettervezőnek ítélt elismerést kapta meg. 

 

Fotók: reflexfest.ro

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek
Krónika

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek

Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása
Főtér

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása

Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette
Székelyhon

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS