Ioan-Aurel Pop toleranciát hirdet. Kérdés, követik-e tettek a szavakat?
Szükségét érzem, hogy írjak egy „szívből és elméből” egyaránt érkező szöveget e portál kezdeményezői számára (a corbiialbi.ro portálról van szó - szerk. megj.), de nem találom a legmegfelelőbb szavakat. Pedig a szavak fontosak, mert
A dolgok viszonylag egyszerűek: Románia és Magyarország szomszédosak, az előbbit csaknem 90 százalékban románok lakják (ezért Románia a neve!), a másikat pedig még nagyobb arányban magyarok, ezért hívják Magyarországnak; a földrajznak és a történelemnek köszönhetően (általános értelemben) Magyarországon románok is élnek, Romániában pedig (sok) magyar is. Az egész egyszerűnek tűnik, de valójában igen bonyolult. Mert mi – és főleg a politikusok – azt akarjuk, hogy bonyolult és – néha – feszült legyen.
Először is, őrülten tetszik a portál gondolata! Azt hiszem, a világon sok rossz dolog előítéletekből és tudatlanságból, vagyis a párbeszéd és a közvetlen tapasztalat hiányából születik. A sors arra ítélt minket, hogy együtt éljünk, ezért
a nyelvtől, hittől és kultúrától a hagyományokig, szokásokig és ideálokig.
Saját értékeink becsülése – ha a másfajták lenézése és utálata nélkül történik – csak jót hozhat. A magyaroknak megvannak a saját történelmi értékeik, a románoknak szintén, de meglepően sok közös aspektus van, a szavaktól a tettekig, a daloktól és táncoktól az ételekig. Egyes emberek, vagy akár egyes embercsoportok reakciói lehetnek zsigeriek, meredek és előregyártott érzelmekből fakadóak, de vannak nem is gyanított mélységek, melyeket tudatosan, vagy sem, de figyelmen kívül hagyunk. Milyen fontos lenne, hogy jobban ismerjük egymást!
Hány magyar tudja, mi a Sărmanul Dionis vagy a Dăscăliţa? Ismerjük meg jobban egymást, a kölcsönös tiszteletből kiindulva, előbb az említett két szomszédos országot, aztán a kultúrájukat, alkotásaikat, értékeiket…
És, természetesen, szükség van a romániai románok romániai magyar közösség iránti tiszteletére és fordítva, a romániai magyar közösségére a román nép iránt. Egyszerűnek tűnik, de nem az! Az e portál által hirdetett párbeszéd azonban reményekkel tölthet el bennünket!
Talán nem fogjuk egymást hirtelen megszeretni, nem lesznek ugyanazok az ünnepeink, és nem is fogjuk kölcsönösen dicsőíteni a hőseinket, de legalább jobban megértjük majd, kik vagyunk, hogyan viszonyulunk a világhoz, és miért kell mindnyájunknak helyet engedni a nap alatt. Különben azt kockáztatjuk, hogy „az ész álmába” kerülünk, és erről már régóta tudjuk, hogy „szörnyeket szül”.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
További híreink: valóban hantavírusos az aradi férfi, de nem az Andes variánst kapta el, George Simion pedig kormányt akar alakítani, hogy kivezesse Romániát a válságból.
Gyergyószéki keresztaljához csatlakozva, gyalogosan érkezik a szombati csíksomlyói búcsúba Sulyok Tamás köztársasági elnök, akiről előre lehetett tudni, hogy idén is részt vesz a százezreket megmozgató székelyföldi eseményen.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Idén is kiemelt figyelemmel követjük a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit, ráadásul megújult élő közvetítéses formátumban igyekszünk beszámolni az összmagyarság legnagyobb zarándoklatáról. Kövesse velünk az idei történéseket.
Gyimesbükknél, az egykori magyar–román határnál provokálta szombaton a csíksomlyói búcsúba érkező magyarokat Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja nevű szélsőséges román szervezet vezetője.
Újabb magyarellenes provokációval jelentkezett a csíksomlyói pünkösdi búcsú napján Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja (Calea Neamului) nevű román nacionalista szervezet elnöke.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.