Emil Boc törpe. És román. A helységnévtáblákat arra használja, hogy nagyobb románnak tűnjön.
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal megnyert egy elegánsnak nem nevezhető pert. A mioritikus bíróságok azt mondták, jogosan, hogy a törvény a polgármester oldalán áll. Ahogy azt a helyi hivatalosságok is állították, a „kincses város” magyar etnikumú lakossága elmarad a 20 százalékos aránytól, nagyjából 16 százalék körül van, következésképpen nem törvényesek a kétnyelvű táblák. De nem az a kérdés, hogy ezek a táblácskák törvényesek-e vagy sem, hanem az, hogy szükségesek-e vagy sem, vagyis jogosak-e vagy sem.
Persze, nagy politikai győzelem ez a kormányfői pálcát a vállszíjába tűzve hordó kis polgármester számára.
A magyar politikai vezetők számára is ugyanilyen fontos a román „nacionalizmus” felmutatása. A gond valójában egy olyan helyzetből fakad, melyre már korábban is rámutattam – egy továbbra is létező választási és politikai háborúból, melyet a mindnyájunkat egyformán hátrányosan érintő román/magyar dichotómia elvei mentén folytatnak. Legyen nagyon világos. A román hivatalosságok hibája, hogy nem fogadtak el egy pozitív tényhelyzetet, a magyarok azon óhaját, hogy legyenek a saját nyelvükön feliratozott táblák. Ugyanakkor a magyar etnikumú militánsok felelőssége egy etnikai konfliktus táplálása, melyből nem nyerhettek semmit. Többé nem lehet szó „mi és ti” szembenállásról! Ebből a feszültségből csak a demagóg politikusok húznak majd hasznot.
Számomra a mindnyájunk tulajdonát képező városn identitásáról van szó. Ezért már nem egy város bejáratánál elhelyezett „Kolozsvár”-ért folytatott csatáról kell beszélnünk. Hanem többnyelvű, három, ha nem éppen négy nyelven feliratozott táblák elhelyezéséről, melyek arról a közös térről beszélnek, ahol több közösség él és élt korábban is. A kolozsvári városvezetés közpolitikáiban a következő elvet kellene rögzíteni:
származásától és nyelvétől függetlenül, és a különféle nyelvi csoportok minden igényét tiszteletben kell tartani.
A kolozsvári hivatalosságoknak, még ha jogi szempontból igazuk is volt, civilizált módon tudatosan el kellett volna veszíteniük ezeket a pereket. Elegáns dolog lett volna, ha felkínálják ezt a jogot a magyaroknak. A tolerancia és az európaiság gesztusa lett volna. Minta lehetett volna a finnországi helyzet, ahol a svéd etnikumú lakosság aránya nem haladja meg az 5,5 százalékot, de joga van a nyelvét használni. Erre mutatnak példát Helsinki utcái, ahol banális dolognak számítanak a kétnyelvű táblák. Mert az európai fővárosról, a multikulturalizmusról szóló unalmas szövegelésen, a többnyelvűség szappanbuborékán túl a valóság az, hogy megsértettek egy józan elvet. Semmibe vették a város és az azt létrehozó közösségek történelmét, amit az európai demokratikus pluralizmus bizonyos elveinek a tudatos semmibe vétele követett.
Úgy tűnik, a város hivatalosságai megfeledkeztek arról, hogy
melyekben most román középületek vannak – bár éppen a Polgármesteri Hivatal honlapján elérhető dokumentumok ezek történelmét díszhelyen ismertetik. Idézzük fel újra: a (román) Nemzeti Színház jelenlegi épületét 1904 és 1906 között építették Helmer és Fellner építészek. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem jelenlegi épületét 1839 és 1903 között építették Meixner Károly tervei alapján. A Központi Egyetemi Könyvtár 1908-ban befejezett épületét Giergl és Korb tervei alapján. Ugyanez érvényes az egyetemi klinikákra is, ahol több tucat embert gyógyítanak naponta, etnikumuktól függetlenül. A mai Kormánymegbízotti Hivatal épülete a magyar Kereskedelmi Kamara épülete volt, és a XIX. század elején Kolozsvárra jellemző szecessziós stílusban épült. A bírók és magisztrátusok mai épületét is 1902-ben fejezték be Wágner Gyula tervei szerint. Nem utolsó sorban a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal Monostori (Moţilor) út 3. szám alatti épületét Alpár Ignác emelte a XIX. század végén, a főtérit pedig 1846-ban fejezték be Böhm János és Kagerbauer Antal építészek felügyelete alatt.
Úgy tűnik, ezek a tények nem zavarják azt a polgármestert, aki – ideiglenesen – e helyiségeket használja. Ez az egész történelem semmit sem jelent? Ha az valós és közös, akkor mit kellene kiírnunk ezekre az épületekre? Ekként megjelölve ezeket, nem lenne a tisztelet egyik formája azért, mert közösen lakjuk ezeket az épületeket? Mi értelme a jogi vitáknak ott, ahol
Kit zavarna néhány háromnyelvű tábla, melyek azt mutatnák, hogy ez egy nyitott, nem a saját múltbéli konfliktusai miatt görcsölő város?
Lenne egy másik javaslatom arra, hogy kilépjünk a bináris, etnikai jellegű konfliktus logikájából. El kell indítani egy aláírásgyűjtési kampányt, mellyel e város lakói háromnyelvű táblák – Cluj/Kolozsvár/Klausenburg – elhelyezését kérnék a város minden bejáratához és – miért ne? – minden középületre. Ha pedig az aláírók száma nem haladja majd meg Kolozsvár népességének 25 százalékát, akkor semmilyen táblákat nem fogunk megérdemelni. A város bejáratához annyit kellene kiírni: Intolerancia.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.