Hadd lobogjon bármilyen zászló Romániában!
Lengjen zászló, szóljon himnusz, dübörögjön nemzeti ünnep, kinek-kinek kedve szerint.
Mint minden hosszú és eseménydús történelmű nemzet, a románok és a magyarok a lehetséges kapcsolatok teljes skáláját megtapasztalták: háborúk, szövetségek, politikai együttműködések, késői keresztes háborúk, területi viták, ideológiai partnerség… Akárcsak az olaszok és osztrákok, a franciák és németek között, nálunk, Közép-Európában is nagy volt az „igaz ügy” szolgálatába állított szenvedély. Végül több évszázad után már nem túl sok vitatható dolog maradt, és bár egyesek ezt nem akarják meglátni, nagyon sok mai részletkérdés inkább közelebb visz egymáshoz, mint eltávolít minket.
Mégis ködös, vagy vakítóan fényes momentumokban, a harag, vagy a büszkeség pillanataiban újra kitör a hiúság, mind a magyarokból, mind a románokból. Ezekban a pillanatokban az egyszerű ember ösztönösen a riválisok nemzeti jelképeit bántja. Kigúnyolják a himnuszokat, megalázzák a zászlókat, a nemzeti ünnepek pedig valami ellen mozgósítanak. Egyesek Avram Iancut akasztják, másoknak Horthy jut eszükbe.
Akár olyan függőben maradt, értelmetlen érzelmi reakciókkal járó momentumokra is sor kerülhet, amikor egy székelyföldi lány által viselt piros-sárga-kék hajpánt, vagy egy Kolozsváron látott piros-fehér-zöld karszalag értelmetlen hisztériákat képes kiváltani.
Az ilyenfajta nacionalista reakciók nevetségessé váltak, mintha
egy megkopott múzeum rozsdás tárgyai
lennének, főleg, hogy mind a jelen, mind a jövő románokat és magyarokat együtt egy olyan horizont felé visz, ahol el kell fogadnunk és meg kell értenünk egymást. A magyar radikálisok december 1-e elleni kitörései és a román „keménykedők” pont március 15-én tartott menetelései logikátlanok, feleslegesek és csak a primitív embert hozza ki belőlünk. A gyűlölet buzogása az erőnek és büszkeségnek csak az érzetét adja. Valójában ez csak az elme elborulása, az intellektus szégyenletes részegsége, nevetséges és felesleges büszkeség, melynek semmi köze nincsen a valósághoz.
A heveskedéseknek pillanataival szemben, amikor a múlt az árnyékaival beáramlik az egyedek elméjébe, mi a másikkal szembeni tiszteletet javasoljuk. Kezdjük el itt, hogy aztán más részletkérdésekben is folytathassuk. Kössünk egy megállapodást, egy tűzszünetet arról, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk első sorban a nemzeti jelképeket.
A zászlók lobogjanak szabadon és büszkén,
amennyiben békés jelképek és simogassák a román vagy magyar lelket. Hagyják békén a himnuszokat és mindkettő adjon erőt annak, aki énekli. Tartsák tiszteletben a nemzeti címereket, március 15-e és december 1-e pedig csak azokat érdekelje, akik igazán örvendezni akarnak.
Az identitás igazolása és megerősítése, mindezen kis részleteken keresztül, természetesen, zavartalanul zajló folyamat kell, hogy legyen. Ne a gyűlölet, a béke terüljön szét a magyar és román jelképek felett. És sohase használják ezeket provokálásra…
Fogadjuk el, hogy mindkét félnek szüksége van olyan pillanatokra, amikor ki kell mondania, hogy a nemzete jó, fontos és különleges. Fogadjuk el, hogy az identitások jelképekre, mítoszokra és hősökre támaszkodnak. Akár azt is fogadjuk el, hogy a bensőnkben még érezzük a kifogásolás kínzó mikrobáját… A mai magyart lássuk, ne a tegnapit… vagy a mai románt…
Talán még össze is foghatunk mindkét nemzet megerősítése érdekében és a tolerancia, a demokrácia és a jólét térségének létrehozásáért Közép-Európa tengelye mentén.
A jelképek elfogadása a másik teljes megértését és önmagunk elfogadását jelenti, emberként, európaiként és felebarátként.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?
Fall Sándor
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”
Sánta Miriám
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?
Sánta Miriám
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”
Sólyom István
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
