Kaptam ajándékba egy cédét. A borítóján egy kilométerkő, azt írja rajta, hogy Loyal. Azt is írja, hogy 0 km, ami azt jelenti, hogy ez nem egy nagylemez vagy album, hanem demóanyag. Ezt állítja róla a Loyal zenekar, amely nemrégiben rövidítette a nevét a Loyal Apple’s Club-ról. Erdélyi fülnek onnan lehet ismerős a név, hogy felléptek Tusványoson, a Kolozsvári Magyar Napokon és a nagyváradi Moszkvában is.
Nem fogok hagyományos, számonként bolhászós lemezkritikát írni az anyagról, csak néhány benyomást, miután néhányszor végighallgattam a lemezt.
Olvasson még:
A Loyal bulizenekarnak indult, rock-klasszikusokat toltak meglehetősen intenzíven. Aki látta őket élőben, nem hinném, hogy ne emlékezne a Heiser Ádám nevű jelenségre, aki egy Mick Jaggerbe oltott Ian Astbury robbanásával ereszti el rendesen a hangszálait, miközben Megadja és Demeter enyhén szólva visszafogott színpadi mozgással, de annál precízebben pakolja a gitár-basszust Galyas ütemeire.
A Loyal legénysége: Heiser Ádám – ének,Demeter Szilárd – basszusgitár,Galyas Marcell – dob,Kőhegyi Antal – billentyű,Megadja Gábor – gitár. |
A demókorong azonban nem feldolgozásokat, hanem saját alkotásokat tartalmaz, amelyek Megadja-Demeter, illetve Demeter fejéből-ujjából származnak. Vannak a cédén kifejezetten jó darabok, ilyen például a Káeurópa, a Jónak lenni, a Szomszéd vagy a BÚ-ÉK. És vannak nem annyira sikerültek is, de hát ez nem nagylemez, hanem próbálgatós demóanyag, ennek pedig tökéletesen megfelel.
Demeter Szilárd az egyetlen erdélyi a zenekarban, a basszusozás mellett ő jegyzi az összes dalszöveget, és négy számnak a zenéjét is. A többi dal szerzője Megadja Gábor, aki igazán érzéssel gitározik és ért a riffgyártáshoz is.
Ez az anyag rendes klasszikus rockzene, nem nyomja agyon a stílusújítás, az öncélú különcködés kényszere. Nincs kísérletezgetős tanulmányi kirándulás a határvidékekre, mert Loyalék tudják, hogy a határvidék épp azért határvidék, mert valaminek a szélét jelzi. Ők pedig nem akarnak eltávolodni a lényegtől: rock ‘n’ roll-t játszanak és kész. Ezzel pedig az égvilágon semmi baj nincs.
Lemmy mindig csak annyit mond a koncert elején: We are Motörhead, we play rock ‘n’ roll. Ennyi a lényeg, ennyi az ars poetica, akár Kányádit parafrazálva: a rock ‘n’ roll az, amit játszani kell. Na pont ennyi van a Loyal lemezén, és az bőven elég.
A teljes anyag meghallgatható alább: