Kolozsvár tele van köztéri szobrokkal. Vannak köztük régiek, újak, szépek, kevésbé szépek. Egy dologban viszont mind hasonlítanak: komolyak. Vagyis, felhőtlenül nem lehet velük nevetni. Rajtuk lehet, bizonyos esetekben, amint azt a vicces kedvű kolozsváriak által bizonyos szobrokra ragasztott gúnynevek is jelzik: Oszlopszent , Hófehérke és a hét törpe, Guillotine, Budi. (Lehet találgatni, mely szobrokról van szó.)

2013-ban Ion Mureșan költő előállt egy szellemes ötlettel.

Készüljön köztéri szobor Luluról!

Hogy miért? Mert a városnak nem csak a nagy szülöttek lehetnek szobordíszei. Hanem olyan figurák is, amitől az illető város élő, meg színes, meg emberi.

Egy évre rá, idén december kilencedikén az Interludis Kulturális Egyesület megszervezte az első Lulu-fesztivált, Adj egy lejt, de inkább hármat címmel. Volt fotókiállítás, könyvbemutató, visszaemlékezés, színpadi show és… Lulu életnagyságú szobormakettje.

Na de ki is az a Lulu? Polgári nevén Iosif Covaci 1951 december kilencedikén született, és hát… politikailag korrektül azt lehetne mondani, hogy Kolozsvár egyik nagyon másképp gondolkodója volt. Kevésbé korrektül meg azt, hogy „a falu egyik bolondja”, akivel számtalan sztori megesett, és akiről még több sztori kering szanaszét.

A fesztiválszervezők ismét felhívást intéztek Kolozsvár polgármesteréhez, hogy tényleg, jó lenne egy Lulu-szobor a Sétatérre. És, bármilyen meghökkentő is első hallásra a kérés, nem precedens nélküli. A bulgáriai Plovdivban (Európa kulturális fővárosa 2019) ugyanis ott áll Miljo, a helyi Lulu szobra.