Egyszerűen lejárt a mandátuma.
1989. december 22-én ezekkel a Mircea Dinescu által a Román Televízióban elmondott szavakkal kezdődött el a szabadságunk:
2014. december 22-én új elnökünk lesz: megkezdődik Klaus Johannis mandátuma, aki – a lehető legbékésebb módon – átveszi az elnöki hatásköröket a „diktátor” Traian Băsescutól.
A még hivatalban lévő elnök egyelőre teszi a dolgát. Megtekintette, meghatottan, a december 1-i felvonulást, elmondott, szintén meghatottan, egy románoknak szánt üzenetet a nemzeti ünnepi fogadáson. (Melyen, állítólag, kb. 2.000-en gyűltek össze a Cotroceni-i Egyesülés Termében, többen, mint ahányan egy nyilvános rendezvényen meg szoktak jelenni, bármiről is lenne szó.)
Folytatódni fog a vita arról, amit maga után hagy: mit tett jól, mit rosszul, mit sikerült elérnie, miben vallott kudarcot. „A történelem ítélkezni fog felette” – szokták mondani. Valójában az emberek fognak ítélkezni, mert ez a történelem nem valami abszolút istenség, emberek írják ugyanis. De Traian Băsescu elnök nyomában – írásban, vagy felvételeken – több tonnányi szó marad majd az általa bevezetett „diktatúráról”, amitől az elnökválasztással kellett volna „megszabadulnunk”. A PSD és Victor Ponta néhány éve ezzel harcoltak: az Antena 3-on estéről estére megbélyegzett „Băsescu-rezsim”-mel. Ezt ígérte nekünk a jelölt Victor Ponta: hogy
és visszavezeti azt a demokrácia útjára.
Nem így lett. Az Antena 3 – primitív és suta – propagandája nem volt képes megnyerni a választást. De nyomokat hagyott hátra. Sok jóhiszemű polgár mára tényleg elhiszi, hogy Traian Băsescu Romániájában diktatúra van. Korábban leírtam, hogy egy diktátor nem a politikai ellenfelét nevezi ki kormányfőnek. És hogy nem tekinthető diktátornak egy olyan elnök, akit a televíziók mindennek elmondanak, nap, mint nap. Néhány olvasó megrótt, hogy semmit sem fogtam fel, hogy a mai diktatúrák „kifinomultabbak”. Meglehet, nem mondom, hogy nem. De egyelőre azt tudom megállapítani, hogy „Băsescu diktatúrája” olyan választással ér véget, melyről senki sem mondta, hogy ne lett volna szabad és tisztességes.
Meglehetősen sok „független” kommentátor vette át és görgette tovább a băsişta diktatúra tézisét. Sok értelmiségi pazarolt óriási energiákat annak bizonyítására, a lehető legkifinomultabb módon (néha elmenve az elemi logika megerőszakolásáig), hogy Románia egy zsarnok karmai közé került. Emlékeznek még a neves értelmiségiek által 2012 nyarán az Európai Bizottságnak elküldött levélre, melyben megpróbálták megindokolni Traian Băsescu felfüggesztését? Érdemes újraolvasni. De mondjuk azt, hogy akkor felfokozott volt a hangulat, túl nagy volt az érzelmi töltet.
Elég sok olyan írástudó van – nem feltétlenül „lefizetett”, egyesek saját akaratukból tették –, akiknek néhány éve egyetlen, mániákusan követett célja volt, Băsescu „diktatúrájának” leleplezése. Sőt, még forradalomra is biztattak. Egyesek – olvassák el a sajtót, a blogokat, a honlapokat – már elkezdték a „magyarázkodást”, a visszakozást, a diszkrét irányváltást. Mások – Victor Ponta szavaival élve – hallgatnak, egy időre. De az összes, mértéktelenül és felelőtlenül kimondott tonnányi szó megmarad. Az ezeket leírók és elmondók pedig, december 22-től, elvesztik munkájuk tárgyát. Nagy lehet a szomorúság azok bepállott elméjében, akik ennyi véleményt termeltek „Băsescu diktatúrájáról”. Vagyis a semmiről. Vajon mit fognak tenni, szegények, a „diktátor” nélkül? Irányt kell majd váltaniuk, új „célpontot” kell keresniük.
Persze, van még egy lehetőség: Traian Băsescu letartóztathatja Klaus Johannist és életfogytiglani elnökké nyilváníthatja magát. Fogadok, hogy a „Băsescu diktátor” elleni nagy harcosok között vannak, akik az utolsó pillanatig ebben reménykednek, hogy aztán – boldogan – kihirdethessék, hogy igazuk volt. De egy ilyen abszurditás nem valószínű.
A lehető legbanálisabb módon fejezi be a mandátumát, átadva az új elnöknek a hatásköröket. Ez van: a demokrácia – szerencsére – unalmas.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.
Június 13-tól hatályba léptek azok a jogszabály-módosítások, amelyek jelentősen szigorítják a közrend és a köznyugalom megsértésének szankcionálását Romániában. A Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az 1991. évi 61-es törvény módos&
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
A 2026-os focivébé kezdetén mindannyian szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy a magyarországi közmédia sportcsatornája, az M4 Sport geokódolás alá zárja a közvetítéseit. Pedig a legutóbbi, 2022-es katari vébén nem így volt. Mi történt azóta?
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.