Egyszerűen lejárt a mandátuma.
1989. december 22-én ezekkel a Mircea Dinescu által a Román Televízióban elmondott szavakkal kezdődött el a szabadságunk:
2014. december 22-én új elnökünk lesz: megkezdődik Klaus Johannis mandátuma, aki – a lehető legbékésebb módon – átveszi az elnöki hatásköröket a „diktátor” Traian Băsescutól.
A még hivatalban lévő elnök egyelőre teszi a dolgát. Megtekintette, meghatottan, a december 1-i felvonulást, elmondott, szintén meghatottan, egy románoknak szánt üzenetet a nemzeti ünnepi fogadáson. (Melyen, állítólag, kb. 2.000-en gyűltek össze a Cotroceni-i Egyesülés Termében, többen, mint ahányan egy nyilvános rendezvényen meg szoktak jelenni, bármiről is lenne szó.)
Folytatódni fog a vita arról, amit maga után hagy: mit tett jól, mit rosszul, mit sikerült elérnie, miben vallott kudarcot. „A történelem ítélkezni fog felette” – szokták mondani. Valójában az emberek fognak ítélkezni, mert ez a történelem nem valami abszolút istenség, emberek írják ugyanis. De Traian Băsescu elnök nyomában – írásban, vagy felvételeken – több tonnányi szó marad majd az általa bevezetett „diktatúráról”, amitől az elnökválasztással kellett volna „megszabadulnunk”. A PSD és Victor Ponta néhány éve ezzel harcoltak: az Antena 3-on estéről estére megbélyegzett „Băsescu-rezsim”-mel. Ezt ígérte nekünk a jelölt Victor Ponta: hogy
és visszavezeti azt a demokrácia útjára.
Nem így lett. Az Antena 3 – primitív és suta – propagandája nem volt képes megnyerni a választást. De nyomokat hagyott hátra. Sok jóhiszemű polgár mára tényleg elhiszi, hogy Traian Băsescu Romániájában diktatúra van. Korábban leírtam, hogy egy diktátor nem a politikai ellenfelét nevezi ki kormányfőnek. És hogy nem tekinthető diktátornak egy olyan elnök, akit a televíziók mindennek elmondanak, nap, mint nap. Néhány olvasó megrótt, hogy semmit sem fogtam fel, hogy a mai diktatúrák „kifinomultabbak”. Meglehet, nem mondom, hogy nem. De egyelőre azt tudom megállapítani, hogy „Băsescu diktatúrája” olyan választással ér véget, melyről senki sem mondta, hogy ne lett volna szabad és tisztességes.
Meglehetősen sok „független” kommentátor vette át és görgette tovább a băsişta diktatúra tézisét. Sok értelmiségi pazarolt óriási energiákat annak bizonyítására, a lehető legkifinomultabb módon (néha elmenve az elemi logika megerőszakolásáig), hogy Románia egy zsarnok karmai közé került. Emlékeznek még a neves értelmiségiek által 2012 nyarán az Európai Bizottságnak elküldött levélre, melyben megpróbálták megindokolni Traian Băsescu felfüggesztését? Érdemes újraolvasni. De mondjuk azt, hogy akkor felfokozott volt a hangulat, túl nagy volt az érzelmi töltet.
Elég sok olyan írástudó van – nem feltétlenül „lefizetett”, egyesek saját akaratukból tették –, akiknek néhány éve egyetlen, mániákusan követett célja volt, Băsescu „diktatúrájának” leleplezése. Sőt, még forradalomra is biztattak. Egyesek – olvassák el a sajtót, a blogokat, a honlapokat – már elkezdték a „magyarázkodást”, a visszakozást, a diszkrét irányváltást. Mások – Victor Ponta szavaival élve – hallgatnak, egy időre. De az összes, mértéktelenül és felelőtlenül kimondott tonnányi szó megmarad. Az ezeket leírók és elmondók pedig, december 22-től, elvesztik munkájuk tárgyát. Nagy lehet a szomorúság azok bepállott elméjében, akik ennyi véleményt termeltek „Băsescu diktatúrájáról”. Vagyis a semmiről. Vajon mit fognak tenni, szegények, a „diktátor” nélkül? Irányt kell majd váltaniuk, új „célpontot” kell keresniük.
Persze, van még egy lehetőség: Traian Băsescu letartóztathatja Klaus Johannist és életfogytiglani elnökké nyilváníthatja magát. Fogadok, hogy a „Băsescu diktátor” elleni nagy harcosok között vannak, akik az utolsó pillanatig ebben reménykednek, hogy aztán – boldogan – kihirdethessék, hogy igazuk volt. De egy ilyen abszurditás nem valószínű.
A lehető legbanálisabb módon fejezi be a mandátumát, átadva az új elnöknek a hatásköröket. Ez van: a demokrácia – szerencsére – unalmas.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Országszerte 2172 hivatásos katonai állást hirdetett meg a román védelmi minisztérium. A hétfőn kezdődött toborzási kampányban 18 és 45 év közötti jelentkezőket várnak, akiknek legalább tíz osztály elvégzéséről szóló bizonyítványuk van.
Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.