// 2026. június 11., csütörtök // Barnabás

A nevetségestől a hiteles őrületig

// HIRDETÉS

Zavarba hoz a lelki pőreség. Jobban, mint a meztelenség. Zavarba hoz mindenki, aki kiáll a színpadra, és önmagát adja.

Nem húzza be a pocakját, nem borotválkozik, nem nyiratkozik. Fog néhány papírlapot, és az előadásra összeválogatott irodalmi szövegeket, személyes gondolatokat, talán naplórészleteket is, felolvassa róluk. Majd teátrális lendülettel szétszórja.

Bumfordi jelenség így Pippo Delbono. Szerethető is lenne, de átlép egy határt: a hegedűszó hatására táncra perdül. Ne gondoljunk semmi koreográfiára: csak hadonászik és pörög, majd egy perc elteltével liheg, hisz nem bírja ezt a tempót. Ez a határ a nevetségesség. Kínos. Zavarba hoz.

 

Nagyon nagy elvárásaim voltak, nem tagadom, és ez öreg hiba. 2009-ben Európai Színházi Díjat, pontosabban Új Színházi Valóságok díjat vett át, akkor hallottam először a nevét. Azóta sem sikerült megnézi előadását, de meg voltam győződve róla, hogy világszám. 

 

 

Az Interferenciákon meggyőződtem: ha valamikor, mondjuk fiatalkorában, nagyon nagy ereje volt egy-egy előadásának, ma már csak árnyéka egykori önmagának, ma már csak a közönség megosztásában számíthatunk rá: miután többen zajosan távoztak a nézőtérről, az előadás végén mások még zajosabban, brávózva ünnepelték Pippo Delbonót.

 

Furamód mégis tudok viszonyulni a tegnap esti produkcióhoz. Szép versek, szép szövegek hangzottak el. Az olasz nyelv gyönyörű, dallamos, Delbono pedig nagyon jó szövegmondó. (A fordítást nélkülöztem volna, az est másik kínos folyamata volt a színész interkaciója egy láthatatlan női hanggal.) 

 

És az előadásnak volt egy másik szereplője is, Alexander Bălănescu. Őt nagyon szívesen hallgatom, akár hegedül, akár beszél. És az Amore e carne-ban róla is megtudhatunk sokmindent, mégsem hoz zavarba. Teljesen más habitiusa van, mint Delbonónak: nyugodt, csendes, nem extrovertált. Furcsa páros. Nem mondanám, hogy kiegészítik egymást, vagy ellenpontjai egymásnak, csak ott vannak a színpadon, két párhuzamos állítás. Interferálnak.

 

 

Hasonló konstrukciót épített fel Felix Alexa is, az Egy őrült naplója rendezője: Marius Manole kelti életre Popriscsint, vele interferál Bălănescu, aki a zenei aláfestést és a hangeffektusokat biztosítja, és a mellékszreplőket személyesíti meg. Nagyon egyszerű minden megszólalása, mégis izgalmas. Több, mint végszó, amire a kolléga válaszolhat, de nem színészkedés, nem kísérik rafinált gesztusok és cizellált hangsúlyok. 

 

A gogoli őrület Manole alakításában bontakozik ki: a szerény, félénk, törékeny, reménytelenül szerelmes irodista a szemünk láttára kerül át az elmebetegség virtuális valóságába. Írása egyre zavarosabb, szakadtsága egyre feltűnőbb, de mégis az a hátborzongató, hogy megéli és ugyanakkor kívülről szemléli sajátmagát. 

 

Elmerengek a könnyei hitelességéről, a képlékenységéről, amivel egyik állapotból a másikba navigál, és persze örülök, hogy házhoz jött egy fővárosi előadás. Jó lenne, ha többször interferálnánk ilyenekkel. 

 

Fotók: Biró István

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…
Főtér

Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…

… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac
Krónika

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac

A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve
Székelyhon

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve

Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben
Krónika

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben

Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után
Székelyhon

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után

Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS