A Nagy Egyesülés román és magyar szemmel

Mit is írt a hogyishíjják 1918 december elseje után pár nappal?
Hirdetés

Az 1918. december 1-én Gyulafehérváron tartózkodó újságírók alaposan kivesézték Vasile Goldiş erdélyi politikai vezető beszédét. Terjedelmes anyagokban elemezték az egyesülési határozat cikkelyeit is. De drámai hangvételű beszámolókkal is találkozhatunk, egészen az „Erdélyt meg fogják szállni!”-típusú megfogalmazásokig.

A brassói Glasul Ardealului újságírói arról, ami 1918. december 1-én a gyulafehérvári, ma Egyesülés Termének nevezett helységben történt, az 1918. december 4-i és 6-i számokban: „Az ülésterem fél tízre dugig megtelt emberekkel, a karzatot elfoglalták a hölgyek. Végül megérkezik a költő Octavian Goga anyja, Eugen fiába karolva és az igazoló cédula hiányában elég volt azt mondania, Goga anyja vagyok, hogy szétnyíljon előtte a lelkesen tapsoló tömeg.”

A gyulafehérvári tárgyalásokon résztvevő újságírók listája

A brassói újságírók rámutatnak még arra, hogy „számos román vezetőt, köztük Vasile Goldişt is hosszasan megtapsolták, amikor beléptek az ülésterembe, az erdélyi politikai vezető beszéde pedig nagy lelkesedést váltott ki”. Szintén a Glasul Ardealului-ból tudjuk meg, kik voltak jelen a román újságírók közül az Egyesülés Termében tartott vitákon. „Az újságírók asztalánál a román sajtó képviselői foglalnak helyet: Românul – I. Clopoţel, Gazeta Poporului – I. Broşu, Revista Economica – C. Popp, Drapelul – A. Vasile, Foaia Poporului Roman – L. Paukerow, Unirea (a balázsfalvi görög-katolikus egyház lapja) – Dr. Coltor, Glasul Ardealului – Ov. D. German, A román gárdák sajtóirodája – I. Montani, Biserica şi şcoala – Dr. Botiş, Lumina – Dr. Cornean, Opinca – Dr. Molin, Telegraful roman – Dr. Regman, Glasul Bucovinei – Alecu Procopovici. A Világ, Az Est, a Déli Hírlap, a Pesti Hírlap, az Aradi Hírlap című magyar újságok még saját tudósítókkal rendelkeztek”, szögezték le 96 évvel ezelőtt a brassói újságírók.

Az egyesülés a román újságírók szemével

A szászvárosi Libertatea kiadvány 96 évvel ezelőtt rámutatott arra, hogy az Erdély Romániával történő egyesüléséről szóló határozatot egy széleskörűen reprezentatív, demokratikusan megválasztott gyűlés fogadta el, mely olyan „küldöttekből állt, akik hivatalos módon képviselték a román nép minden rétegét, a püspöktől a bocskorosig, hogy senki se mondhasson egy pisszt sem – főleg a magyarok –, miszerint nem volt képviselve az egész nép a gyűlésen.

A Foaia Sibiului újság is elemezte a gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés által elfogadott egyesülési határozatot. Az 1918. december 8-i számban ezt írták: A nagy apostolok lelkei, élükön a megbosszulatlan Mihállyal, megvilágosították gondolatainkat, megerősítették akaratunkat és több ezer kebelből kiszabadította az egész román népességet uraló hajthatatlan óhajt: minden román egyesülése egyetlen román uralom alatt.”

A bukaresti Izbânda újság 1918. december 4-i számában ezt írta: „A hegyen túli románok meghatalmazottjai is a Romániával való egyesülés mellett döntöttek. Ez az az ünnepélyes aktus, mely örök érvényre juttatja a román nemzet legszentebb eszményét.” Egy másik fővárosi újságban, a Viitorul 1918. december 4-i számában ez állt: „Az akadályoktól megszabadult ország megmutatta, mire képes egy nemzet, ha akar. És akart. Bár oly keservesen hosszú ideig bilincsre volt verve, számos bizonyítékát adta a politikai, kulturális és nemzeti rátermettségnek. Ez az egyesülése Romániával, mind a politikában, gondolatokban, mind az érzésekben, a legnagyobb tett a román nemzet életében!”

Az egyesülés a magyar újságírók szemével

Hirdetés

Az erdélyi magyar sajtó nagy terjedelemben számolt be a Gyulafehérváron történt eseményekről. A kérdéses magyar nyelvű cikkek román fordítása megjelent az „1918 a románoknál – az egyesülés dokumentumai” gyűjteményben. Az Aradi Közlöny (az eredeti szövegben: „Áradi Közlöny” – a szerk.) 1918. december 3-i számában rámutatnak arra, hogy Vasile Goldiş a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlésen mondott beszédében kijelentette: „A románok megpróbáltak megegyezésre jutni a magyarokkal (bekiabálások: Le a magyarokkal!). De a magyarok, a románok által kimutatott jóindulat ellenére, továbbra is zaklatták és elnyomták őket. Most azonban eljött a várva várt pillanat: az a pillanat, amikor a román nemzet boldogan szaladhat majd az anyaország befogadó karjaiba.” A kiadvány kihangsúlyozta, hogy Goldiş ezen szavait „ovációkkal és lelkes éljenzéssel fogadták, az emberek kalapjaikat lengették”. A magyar újság megállapította: Goldiş azt ígérte, hogy a románok ugyanolyan jogokat és szabadságokat fognak nyújtani „az összes velünk együtt élő nemzeteknek, mert a gyermekek nem bűnhődhetnek a szülők vétkeiért”. E lap újságírói az egyesülési határozatot is alaposan kivesézték. A dokumentum 1. cikkelyét, például, a következőképpen mutatták be: „Az erdélyi, bánsági és magyarországi (és nem erdélyi, ahogy a gyűlés jegyzőkönyvében áll – a fordító megjegyzése) románok 1918. december 1-én tartott nemzetgyűlése kimondja minden román és az általuk lakott területek egyesülését Romániával.”

Más magyar újságokban a beszámolók drámaibb hangvételt kaptak, például a szintén 1918. december 3-i Nagyszebeni Reggeli Újság-ban. Amikor az egyesülési határozat bemutatására kerül sor, ilyen kifejezéseket használtak: Erdélyt meg fogják szállni! Nem rémisztgetésből mondjuk, hanem megnyugtatásul. Mi is szeretjük Erdély országocskáját. Nehezen tudunk belenyugodni abba, hogy egy idegen (román – a fordító megjegyzése) nép e földre lép. De barátként közeledik…, ezért mi, erdélyi magyarok is barátságosan fogadjuk őket. Nem kiáltjuk az égbe a panaszainkat. A rossz nemzetiségi politikánk… hozta létre ezt a helyzetet, melyet most el kell viselnünk. Erdélyben a románok képezik a túlnyomó többséget és Wilson alapjaiban igazságos elvei most a románok uralmát követelik meg. Nekünk, magyaroknak pedig megbocsátható, ha megsiratjuk Erdély elvesztését.” Érdemes kihangsúlyozni azt az egyenességet, mellyel a magyar újságírók – végre – elismerik az igazságot Erdélyről és az osztrák-magyar hatóságok által a románokkal szemben folytatott korlátolt nemzeti politikát. Ezt a cikket lefordították és másnap megjelent a román sajtóban.

Más kiadványok esetében, mint amilyen a Kolozsvári Hírlap (az eredeti szövegben: „Kolozsvari Hirláp” – a szerk.) becsületes beszámolók találhatók a 94 évvel ezelőtti gyulafehérvári eseményekről. Az 1918. december 3-i számban rámutatnak arra, hogy „a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlésen megjelent románok határozatai, a korábbi történések miatt, nem jelentenek számunkra (vagyis a magyarok számára – a fordító megjegyzése) semmilyen meglepetést. Az elfogadott határozattervezet kikiáltja a románok elidegeníthetetlen jogát a Bánságra és a ’Maros, Tisza és Duna’ közötti területre”. A cikk szerzője még kihangsúlyozza, hogy „a határozat teljes nemzeti szabadságot ad a románok uralma alatt álló területen élő összes nemzetiség számára”. Sőt, a kiadvány felhívást is intéz a magyar nemzettársakhoz, hogy „fogadjuk teljes nyugalommal a történteket… és legyünk teljes bizalommal a román vezetők által elmondottak iránt, melyek szerint tiszteletben fogják tartani az uralmuk alatt álló nemzetiségek összes nemzeti jogát”.

A fentebb említett kiadványok cikkei megtalálhatók az „1918 a románoknál – az egyesülés dokumentumai” összeállításban.

Hirdetés