Röviden: lehet benne könyvet olvasni és vásárolni, kávézni-teázni-forrócsokizni, sakkozni-malmozni, folyóiratot lapozni, gyümölcslevet szürcsölni és zongorázni. És igen, vannak benne kofferek. Meg csipkék és tányérok a falon. Ráadásként egy szenvedélyes könyvkiadó és egy szenvedélyes barista: Zágoni Balázs és Berke Sándor. 

 

Hosszan: kettejük közös álma a Koffer. Egy olyan könyvesbolt, ahol le lehet ülni a könyvvel, és egy kávé, tea mellett össze lehet melegedni vele. Nem akármilyen könnyvvel, hanem a Könyvtér kínálatával, és nem akármilyen kávé, hanem pörkölőmesterektől beszerzett, már-már laboratóriumi precizitású eszközökkel elkészített kávékülönlegességek mellett. Mert kettejük közös szenvedélye a minőség.

 

 

Berke Sándor (balra) eseményekre kiszálló, mobil kávézót működtetett, és már rég szeretett volna egy olyan helyet, ahol a vendég „úgy lehet otthon, hogy még önmaga terhére sincs”. Zágoni Balázs (jobbra) a Koinónia kiadó és az inkább webáruházként népszerű Könyvtér mellett már rég szeretett volna egy belvárosi helyet, ahol azonnal meg lehet venni a könyvet, de a Könyvtér átvételi pontjaként is működik. 

 

Így összebútoroztak egy Kofferbe az 1989. december 21. sugárút 46 szám alatt, szemben a János Zsigmond Unitárius Kollégiummal. A bútorok, kofferek igazi családi ereklyék, vagy épp az Ószerről, a kolozsvári ócskapiacról szerzett kincsek. Viszont a könyvek, a kávék-teák és a bonyolult (vagy egyszerű) főzőmasinériák vadiújak.

 

 

A legtöbb könyv magyar: kortárs szépirodalom, humántudományos szakirodalom, gasztronómia, keresztyén könyvek. Karácsonyig kedvezménnyel. 

 

Az ajtó mellett egy teljes polcnyi román könyvből, a pult mellett egy fél polcnyi angol könyvből lehet válogatni. Egyedül ez utóbbiak használt cikkek, és maga Balázs sem érti, hogy miért nem látszik rajtuk.

 

 

A Koffer jólnevelt hely, van gyerekszobája. Ahol szinte ugyanannyi könyv található, mint a felnőtt kínálatban.

 

És ha a felnőttek nem könyvvel, hanem egymással szeretnének összemelegedni, egy jó partiért csak ki kell húzniuk az asztalfiókot. Már ha a királynővel akarnak sakkot adni, és nem a cappuccinóval. 

 

 

Azért nem kell megijedni, van wifi is. Meg friss HVG, Élet és Irodalom, Filmvilág a friss péksütikhez. 

 

 

Ami valószínűleg hiánycikk lesz, az a szabad asztal. Sejtésem szerint a szerkesztők itt állandó bútordarabbá fognak válni.

 

 

Szurkolunk a baristáknak, Halmen Balázsnak és Adorján Péternek, hogy állják a strapát. Mert az ínyencek reggel nyolctól este kilencig lebzselhetnek a Kofferben, és legalább annyira kíváncsiak lesznek, mint mi.

 

 

Egyébként pont erre hajt Berke Sándor: kávékóstolókat, workshopokat szeretne tartani, új kávéfőzési technikákkal megismertetni a betűre betévedőt. Például a szifonossal:

 

 

Kávékóstolók pedig már a nyitónapon lesznek, minden páratlan órában. Este kávéházi zongorázás. Mondtam már a rossz hírt? A Koffer csak holnap nyit. 

 

 

Nem élénkít fel a koffein? Hidegen hagy a kávé ezer íze? Nem érdekel, mit keres a rózsabimbó a teában, és miért préselik lassan a gyümölcslevet? Unod az igazi csokiból olvasztott forrócsokit, és legszívesebben csak a falat bámulnád? Itt még azt is érdemes. El lehet rá szállni.

 

 

De azért én legszívesebben beköltöznék. Megyek is csomagolni, vár a koffer.