Mit tegyünk, ha vallat a szeku? – Dragomántól a békebeli váradi vendéglőkig

Könyvmaraton zajlott a hétvégén Váradon. Aki végigfutotta a távot, többek között Dragomán Györggyel is találkozhatott, aki egyik kedvenc ételreceptjét is elárulta. (Hogy a bulvárnak is megadjuk, ami a bulváré).
Hirdetés

Míg más gyerekeket csajozni tanított az apjuk, Dragomán Györgyöt arra, hogyan viselkedjen, ha vallatni viszi a szeku – többek között ez is kiderült a hétvégén megrendezett VI. Nagyváradi Könyvmaratonon, amelyet – akárcsak korábban – ezúttal is a Várad művelődési folyóirat és a Riport kiadó szervezett meg, és amelyen többszörösen is összekötötték a kellemest a hasznossal.

Egyrészt ugyanis összefűzték a Törzsasztal elnevezésű, havi rendszerességgel megtartott rendezvénysorozattal, amelyen a legnevesebb magyar írókat hívják el Nagyváradra, hogy életükről és műveikről meséljenek – ennek a keretében volt péntek este vendég Dragomán.

Másrészt többek között ezzel az író-olvasó találkozóval avatták fel a Teleki utcai Illyés Gyula könyvesboltot, amely a nyár folyamán bezárt, de aztán helyi üzletemberek egy csoportja összefogott, és szélesebb választékkal újranyitotta. (És akiknek vélt vagy valós politikai kötődése miatt a bolt politikai polémiák kereszttüzébe került, mert hát egy magyar könyvesbolt kapcsán tényleg az a legfontosabb, hogy milyen politikai preferenciái vannak a tulajdonosoknak).

A három napon keresztül tartó, csütörtökön kezdődött rendezvénysorozat keretében számos, nagyváradi kiadók által megjelentetett kötetet bemutattak, majd a sort pénteken Sorbán Attila Mondd szépen, ámen című kötete nyitotta. Ezt követően az Illyés könyvesboltban hirtelen jobban megnőtt az egy négyzetméterre eső politikusok és a politikához valamilyen formában kötődő közönség aránya, mint egy pártgyűlésen, ekkor ugyanis Elek Tibor Markó Béla költői világa című monográfiáját mutatták be, a szerző és az alany jelenlétében.

Ezt követte a Törzsasztal, amelyen a jórészt kicserélődött közönségnek a Marosvásárhelyen született, de családjával együtt még a rendszerváltás előtt Magyarországra települt Dragomán György legújabb, Máglya című regényéről beszélt a Nagyváradról Budapestre származott, és ott kiadói, irodalomszervezői karriert épített Kőrössi P. József kérdéseire válaszolva.

A Máglya nagyjából ott veszi föl a történet fonalát, ahol a szerző előző regénye, A fehér király abbahagyta, ahogy abban egy kisfiú szemén keresztül tárul az olvasó elé az 1989 előtti diktatúra, a mostani műben a rendszerváltás utáni időszak elevenedik meg.

Nem folytatásról van azonban szó, ez egy másik történet, amit az is megerősít, hogy a mesélő-főszereplő ezúttal egy 13 éves kislány.

Dragomán elárulta: eredetileg ez a szereplő is fiúnak indult, de aztán a monológ írása közben rájött: lányról van szó, egy fiúhoz nem illettek az általa leírt mondatok. Ezért aztán a kamaszodó kislány köré építette föl a sztorit.

Előző és mostani regénye kapcsán is megjegyezte:

nem érdemes rajtuk számon kérni a konkrét történelmi hűséget, irodalmi művekről, fikcióról van szó mindkettő esetében.

Már csak azért is, mert szerinte a történelmen sem érdemes a történelmi hűséget számon kérni, ugyanis a történészek is a saját történelemértelmezésüket rögzítik. Felidézte: a történelemtudomány komolyságába vetett hitét akkor vesztette el, amikor az iskolában – természetesen még azelőtt, hogy Magyarországra költöztek volna a családjával – közölték: az addig más néven ismert román történelmi szereplőket a továbbiakban a „Cselmáre” (cel Mare, azaz Nagy) néven kell emlegetni, vagyis az utókor arról döntött, hogy több száz évvel azelőtt élt embereket egyszerűen „átkeresztel.”

Az író – aki A fehér király című regénye révén világszerte ismert lett, a mű epitheton ornansa „az x. nyelvre lefordított” (az x. jelenleg egy 30 fölötti szám, a holland és a román fordítás éppen most készül Temesváron) –, elárulta: hamarosan elkészül egy harmadik, az első kettőhöz illeszkedő mű, amely a rendszerváltás után 15 évvel játszódik. A rajongóknak azonban várniuk kell még egy kicsit, előbb ugyanis egy novelláskötettel jelentkezik.

És akkor a szeku és a kihallgatások: marosvásárhelyi gyermekkora kapcsán arról mesélt, milyen volt a légkör a családban, ahol az apa folyamatosan attól tartott, hogy érte jön a diktatúra rettegett politikai rendőrsége, a Szekuritáté. Ezért aztán

többek között még tizenkét éves korában őt is kiképezte, hogyan kell viselkedni, ha beviszik vallatni,

és ezt többször is gyakorolták, elpróbálták. A „kiképzés” része volt az az atyai intelem is, hogy a szekuval akkor lehet hatékonyan fölvenni a küzdelmet, ha az ember öngyilkossággal fenyegetőzik.

Dragomán azt is elmondta: gondolkodik azon, hogy kikérje édesapja megfigyelési dossziéját, de nem biztos, hogy elolvassa, mert nem feltétlenül akarja őt a szeku szemén keresztül látni.

Mielőtt azonban a péntek este a nyomasztó történet miatt érfelvágós melankóliába fordult volna, Dragomán – akiről kiderült, hogy főzőcskézni is szeret – zárásként elárulta, hogyan kell úgy rántott húst és sült krumplit sütni, hogy az embernek három helyett csak egy edényt kelljen elmosogatni – a recept nélkülözhetetlen kelléke egy doboz, amelyben a hozzávalókat folyamatosan rázza az ember. (Már a krumpli kivételével).

Szombaton két újabb helyszínen folytatódott a maraton: délelőtt A Maraton café keretében a Silent kultúrkávéházban Dragomán Györggyel, Kőrössy P. Józseffel, valamint helyi szerzőkkel, Sorbán Attilával, Székely Ervinnel és Tasnádi-Sáhy Péterrel találkozhattak az érdeklődők.

A nap amúgy Ady jegyében telt, hiszen éppen szombatra esett a költő születésnapja, ezért reggel megkoszorúzták Ady szobrát, kiemelve a kiemelendőket, és méltatva a méltatandókat.

Délután aztán a Silentben folytatódott a könyvbemutatók sora, többek között a Budapesten született, de Nagyváradon élő fiatal újságíró-író-drámairó, Tasnádi-Sáhy Péter A békaember legendája című novelláskötetét mutatták be, amely sajátos hangulatú novellafüzért kínál az olvasónak.

Új könyvvel jelentkezett Székely Ervin is, A bársonyszék és aszfalt korábbi regényéhez, A feljelentéshez hasonlóan saját politikusi tapasztalataira alapozva,

brutális iróniával és gyakran az abszurd területére kalandozva mutatja be a közép-európai politikai történéseket.

A könyvmaraton ezt követően egy harmadik helyszínre költözött: Ady szülinapja lévén az Ady-emlékmúzeumba, ahol egy Ady-kaliberű személyiség, Kós Károly publicisztikáit egybe fogó, vaskos, igényes kivitelezésű kötetet mutatott be Sarány István, a csíkszeredai Pallas-Akadémia könyvkiadó munkatársa, majd Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész a város monarchia korabeli vendéglőit bemutató, A Zöldfától a Kék macskáig című kötetével ismerkedhettek meg a jelenlevők.

Zárásként Ady előtt tisztelegve Mátyás Zsolt színművész rövid, a költő művei alapján összeállított, a közönséget is bevonó előadást mutatott be, majd az imígyen kellőképpen felfokozott hangulatban a résztvevők mécseseket gyújtottak az Ady-szobor előtt. Ez volt a maraton záró eseménye. Valamint a szervezők részéről az az ígéret, hogy jövőre már megkísérlik nagyobb léptékűvé tenni és könyvvásárrá bővíteni a rendezvényt.

 

 

Hirdetés