A stadionokon tartott megahozsannától a versben kinyalt elnökjelölti seggig minden jellemző a mi kis Victorunkra.
Szeptember közepén kezdődött a Nemzeti Stadionban, egy grandiózus demonstrációval, és ugyanolyan hangulatban ért véget, az Antena 3 gyártotta seggcsókoló műsorral. Victor Ponta sorsa már Mircea Cosma bemutatkozó versében meg volt írva:
a keresztre feszített mindenségben…” Ezt követte Florina Cercel kezének csodatevő érintése: „Amikor kezet fogtam önnel, először hirtelen nagyon jól éreztem magam. Színésznő lévén, nagyon érzékeny vagyok, és megérzem azoknak az embereknek az auráját, akikkel érintkezésbe kerülök. Jó annak az anyának, aki önt szülte!” Tegnap este pedig következett Dorel Vişan epifániája: „A sors lovai ismerik az utat, mi csak a gyeplőket tartjuk, ők elmennek, ahova kell. Egy elnöknek kozmikus a sorsa…” Mit is tehetünk e misztikus revelációkkal szemben, amikor a sors lovai vidáman trappolnak élőben anélkül, hogy a jóérzés képes lenne féken tartani őket? Az, hogy valaki kozmikus ostobaságot súroló dolgokat mond, hogy olyan ódákat költ, amilyeneket még Ceauşescunak sem szenteltek volna, egyetlen dolgot jelenthet: hogy az illetőnek nincs ki mind a négy kereke. Másrészt, ha valaki nyakló nélküli fogad el hódolatot, hízelgést, anélkül, hogy leégne a képéről a bőr, nos, ez egy új aranykort vetít előre.
Két hónappal ezelőtt fogalmunk sem volt arról, hogy Ponta úr ennyire vallásos, és ettől nyugodtan éltünk, mert úgy gondoltuk, az istenhit – mindnyájunk számára – bensőséges aktus, melyet megélni, nem hangoztatni kell. De az utóbbi időben annyi hitvallással bombázott minket az elnökjelölt kormányfő, hogy – bár nehezen tudom undoromat elfojtani – megírok egy utolsó kommentárt e témával kapcsolatosan. Van egy kis különbség a hívő Ponta és a 331-esen utazók között, akik mindig keresztet vetnek, amikor a busz elhalad egy templom előtt. Van egy kis különbség az ortodox Ponta és a zsebkendőjüket, pénztárcájukat az ereklyetartóhoz dörzsölő emberek között: Isten szolgája Victor a villogós kocsiban veti a keresztet és nem áll sorba, hanem előre tolakszik az ereklyéknél. Amúgy az értelmezés ugyanolyan primitív: hiszen Ponta úr nem a hitet, az alázatosságot, a szelídséget, a jóságot szűri le a vallásból, hanem a babonát, a csodákat, a mirákulumokat. Ha egy vénasszony Olt megyében holnap Jézus arcképét fedezi fel egy tökben, Victor Ponta pénzt ad majd neki a költségvetésből, hogy építsen egy templomot a kert végében. Ha holnap egy teleormani bútlegger (pálinkahamisító – a szerk.) cujkává változtatja a vizet, hogy boldoggá tegye az egész falut, Ponta úr, a BOR támogatásával, sürgősségi rendelettel szentté avatja. Mindezek mellett apostolok, énekesek, színészek és publicisták egész hadserege igyekszik megfesteni Románia jövendőbeli elnökének galaxisok által bearanyozott ikonját. Jóságos Isten!
Hogy jutottunk idáig? Miből fakad ez a mértéktelenség? Ez a mérhetetlen gőg? Miből származik a pillanatnyi hatalmasok előtti hódolatnak ez a gyönyöre? Miként lehetséges, hogy jelentős karriert maguk mögött tudó emberek képesek hajlongani egy imposztor előtt?
De mivel Isten nem ver bottal, csütörtök este, az Antena 3-ban tanúi lehettünk azon ritka pillanatok egyikének, amikor az olcsó ravaszkodás teljes nevetségességében pompázik, és az a bizonyos lóláb minden oldalon kilóg.
Persze, kis hibáról van szó, aprócskáról, de miután a büszke román azért vett lendületet, hogy a románizmus alapjából „ossza ki” a Dajcsot, majd elbotlott a saját cselében, a csapás kegyetlen volt. Valaki elejtette a kozmikus lovak gyeplőit és Ponta úr a saját súlyánál fogva esett hasra, a saját olcsó ravaszkodása által eltaposva. A kormányfő a saját nyelvébe lőtte a Klaus Johannis számára fellengzősen előkészített „ezüstgolyó”-t.
És mit tett aztán, másnap, Johannis úr? Énekelt. Kórista volt. Tenor. Különben is, még jó, hogy Ponta úr nem a „Miatyánk” elmondására provokálta Johannis urat! Ki tudja, mi sült volna ki belőle…
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Fatolvajok vertek meg két erdészt, testkamerákat sürget a környezetvédelmi miniszter. Meleg lesz a hétvégén, de készüljünk fel az újabb hűvös időre a jövő hét közepétől.
Szavazásra buzdította a határon túli magyar állampolgárokat Orbán Viktor miniszterelnök. Orbán az elmúlt 16 év közös eredményeinek megvédésére kérte a levélben szavazó külhoni magyarokat.
Az áldozatszerepet felnagyító narratíva elfedi azt a tényt, hogy a román társadalom nem monokróm jobbágytömeg volt, hanem egy dinamikusan rétegződő, felemelkedő közösség. MCC történész-kerekasztal 5.0.
Locsolásból hazatartva az utcán adott hangot politikai nézeteinek egy sepsiszentgyörgyi fiatal, akit a Sepsi OSK vezetőségi tagjai bántalmazhattak.
Kelemen Hunor szerint az anyaországban 2010 óta megvalósult nemzetpolitikai paradigmaváltásra vezethető vissza, hogy az RMDSZ az idei országgyűlési választáson is a Fidesz-KDNP pártszövetséget támogatja.
Rendszerszintű hiányosságokra hívta fel a figyelmet egy elkeseredett hozzátartozó egy közösségi médiás bejegyzésében. A panasz nem a főorvos szakmai hozzáértését, hanem az empátia hiányát és a nem megfelelő tájékoztatást sérelmezi. Reagált a kórház.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.