CTP haragja lesújt a vörös sarlóra szavazó románokra!
A Román Kommunista Párt és utódai 1946. november 19. és 2014. november 2. között minden alkalommal megnyerték a választásokat.
1990-ben a FSN első lett, 67,02 százalékkal.
1992-ben Ion Iliescu FSDN-je győzött.
1996-ban a PDSR 2. lett, de csak egy széles körű, CDR-nek nevezett „jobboldali” koalíció előzte meg, nem valamelyik másik párt.
2000-ben a PDSR újra egyértelműen győz, a 2. helyen a PRM végez.
2004-ben az Igazság és Igazságosság Szövetség, a PNL–PDL nem tudja legyőzni a PSD-t.
2008-ban a PSD kapja a legtöbb szavazatot.
2012-ben a PSD a PNL-vel együtt újra több mint 60 százalékkal győz, mint 1990-ben.
Iliescu, Năstase, Geoană elnökjelöltek vesztettek el választásokat –
A statisztikai értelemben vett román több mint fél évszázada egyetlen pillanatig sem mondott le a vörös opcióról. Ami nem feltétlenül kommunizmust jelent, legfeljebb ha nevet kell adni a statisztikai román szabadságtól, a meggyilkoltak által elnyert és teherként a vállára vetett szabadságtól való félelmének. Vagy a teli has mániájának – tudják, „éhen halunk!” egy túlsúlyosakkal teli és a kidobott élelem terén európai bronzérmes országban –; az ingyen ital iránti sóvárgásnak – „Istenem, add, hogy ócsóbb legyen a pia!” –; a gondolkodás nehéz foglalkozásának gúnyolódással és vihogással való felváltásának – „Inkább egy vidám nótát énekeljünk!” –; a csapatszellemes tolvajok iránti szimpátiának – „Nem baj, ha lopnak, de jusson nekünk is!” –; a jatt és a spricc országának, az alamizsnák iránti sóvárgásnak és az alamizsnaosztók iránti hálának, a nyugalom iránti misztikus igénynek – „Jó emberek, nyugalomra van szükségünk!” –, vagyis a lelkiismeret elaltatásának. Ha ugyan még nem műtötték ki teljesen.
A félelem neve – félelem a gondolkodástól, félelem a nem koldulástól, félelem attól, hogy nem sorba állítva terelnek bennünket asztalhoz, félelem attól, hogy nem sikerül a hatalom lábához kuporodni, félem a szabadságtól.
Tévedés azt mondani, hogy visszatértünk 1990-be. Mert sohasem hagytuk el igazán.
A sarló és a kalapács többé nem csépeli Romániát. De ha megnézzük a választási térképet, látható, hogy a sarló megmaradt, a régi Regát, Moldva és Havasalföld vörös sarlója, mely körbeveszi a 25 éve kék és sárga Erdélyt.
És melyre egy nap lesújthat.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Puczi Béla cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Halálos kimenetelű vasúti baleset történt Csíkszeredában a Brassói út mellett vasárnap délután: egy lovas szekérrel a vonat elé hajtottak, egy személy a helyszínen meghalt.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.