A rendszerváltás utáni időszak egyik legnagyszabásúbb panamájának főszereplői nyerhetik el méltó büntetésüket, amennyiben megalapozott az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) gyanúja, miszerint az elmúlt tíz év kormányainak szinte össze oktatási, távközlési illetve pénzügyminisztere érintett egy több százmillió eurós szoftverbeszerzési csalásban.

A DNA szerint összesen kilenc volt tárcavezető lehet érintett az ügyben, mivel állítólag néhány tízezer és több millió euró közötti csúszópénzt fogadtak el, hogy a piaci árnál 30-40 százalékkal drágább szoftverlicencek, illetve akár 50 százalékkal drágább számítógépek megvásárlásáról szóló állami szerződéseket hagyjanak jóvá.
A DNA máris kérte a bűnvádi eljárás beindításának jóváhagyását az érintettek ellen.

Bár az exminiszterek cáfolják a vádakat, az ügy ismét csak rávilágít arra, milyen mértékben átszőhette a korrupció a teljes romániai politikumot. Ugyanakkor tekinthető bizonyos mértékig a DNA önigazolási kísérletének is, amellyel saját létjogosultságát igyekszik bizonyítani azáltal, hogy a lehető legrangosabb „trófeákat” mutat be a nagyközönségnek, hiszen minisztereket készül bíróság állítani, ráadásul rögtön egyszerre kilencet.

Közismert tény, hogy Az Európai Unió és az Egyesült Államok is több ízben bírálta a kormányt amiatt, mert nem tartja kellőképpen elkötelezettnek a korrupció elleni küzdelemben. Ez részben nem is alaptalan, hiszen számos kísérlet történt a honatyák korrupcióellenes és vagyonosodást vizsgáló hatóságokkal szembeni megóvására, a parlament immár gyakorlattá avatta, hogy nem adja ki azon tagjait, akik ellen a korrupcióellenes hatóságok vizsgálódnak.

Az Európai Unió nyugati tagállamai többek között éppen a korrupcióellenes küzdelem terén tanúsított hiányosságokkal indokolják, hogy továbbra sem hajlandóak áldásukat adni Románia felvételére a belső határellenőrzés felszámolása nyomán létrejött schengeni övezetbe.

Ez azonban nem zavarja a kormánypártokat abban, hogy a soraikból kikerülő politikusok elleni bűnvádi eljárásokat koncepciósnak, politikai alapúnak minősítsék, amelyek mögött legnagyobb politikai ellenfelük, a szerintük a DNA-t a markában tartó Traian Băsescu államfő áll. (Mint ahogy tette azt Victor Ponta miniszterelnök, amikor kiderült, hogy a nyomozati anyag szerint egy tanú az ő nevét is megemlítette az ügyben).

A korrupcióellenes ügyosztály a mostani üggyel ugyanakkor ismét csak azt jelzi, hogy nem feltétlenül párthovatartozás alapján „csap oda.” A „szoftvergate” ugyanis pártállástól függetlenül két, a politikai paletta ellentétes oldalán álló kormány tagjait is érinti, főszereplői a 2000 és 2004 közötti Năstase-, illetve a 2008 és 2012 közötti Boc-kormányok miniszterei.

Tény ugyanakkor, hogy a baloldali kormány miniszterei közül többen érintettek az éveken át húzódó ügyben, de ez vélhetően annak tudható be, hogy a vonatkozó szerződéseket a Năstase-kabinet idején kötötték meg.

Így a mostani bűnvádi eljárás kezdeményezése tekinthető csattanós válasznak is azokra a vádakra, miszerint a DNA részrehajló. Emellett ismét csak érveket szolgáltat arra a nyugati kancelláriáknak, hogy a nagykorrupció felgöngyölítésére szakosodott igazságszolgáltatási intézményeket tekintsék a leghatékonyabban működő hatalmi ágnak az országban. Kérdéses ugyanakkor, hogy ez és a többi hasonló akció mennyire lesz képes meggyőzni arról őket, hogy az ország valóban elkötelezett a korrupció elleni küzdelem folytatására. A romániai politikum legközelebbi próbatétele az lesz, hogy jóváhagyja-e a parlament a jelenleg honatyai mandátummal rendelkező exminiszterek elleni bűnvádi eljárásokat.