António Lobo Antunes Kolozsváron
A luzitán író (aki mellesleg orvos is) találkozik a kolozsváriakkal. Lehet dedikáltatni. Már akinek van tőle könyve. S ha nincs, hát vegyen. Ha lehet kapni.
Na kérem. Jelen ajánló szerzője töredelmesen bevallja: félművelt, bunkó, olvasatlan, és ami még ide illik. Ugyanis csak három darab portugál tollforgatóról hallott. Az egyik Camoes úr (azzal a kis csinos hullámmal az o betű fölött), a másik Pessoa úr, a harmadik meg Saramago úr.
De nem baj, hamarosan alkalma lesz sarkig tárni horizontját. A BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszéke vendégül lát így híres, többször is Nobel-díjra jelölt luzitán írót. A neve António
">Lobo Antunes. (A lobo magyarul farkas, ennyit azért tud a félművelt szerző.)
Tehát: október hatodikán, hétfőn nevezett író átvesz egy díszdoktori címet a BBTE központi (Farkas utca 1.) épületének dísztermében. (A forrásoldalon közzétett szövegből nem derül ki, hánykor, bár az esemény nyitott a nagyközönség számára.)
Aztán október hetedikén, kedden 12.00 órakor találkozik rajongóival és dedikál, a Bölcsészkar dísztermében (Horea út 31.)
Mindenkinek jó szórakozást kívánunk. Az ajánló szerzője ígéri, addig felkészül az íróból. Angolul és portugálul is.
Egy szegény kis adófizető panaszai
Szántai János
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
Eurovíziós Dalfesztivál: hogyan vált a művészet a nagyon-nagyon-nagyon egyértelmű üzenetek hordozójává?
Varga László Edgár
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté
Sánta Miriám
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról
Fall Sándor
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
