Az RMDSZ vezetője, Kelemen Hunor megpróbálja közös nevezőre hozni az utóbbi években több szekértáborba oszlott közösséget, ennek érdekében új autonómiatervezetet javasol Székelyföld számára az elnökválasztási kampány kezdete előtt.
A román vezetők és elemzők túlzónak tartják a tervezetet, annak ellenére, hogy nem tesz egyebet, mint papírra veti a zömmel az ország közepén, Hargita, Kovászna és Maros megyékben összpontosuló magyar kisebbség szükségleteit.
A preambulumban megemlítik az összes Románia által aláírt nemzetközi dokumentumot, melyekben Bukarest vállalja, hogy egyenlő jogokat biztosít a kisebbségeknek, de az 1918-as, Erdély Romániával egyesüléséről döntő Gyulafehérvári Nyilatkozat egyik fő pontját is, melyben kihangsúlyozzák, hogy „minden nép a saját nyelvén fogja képezni, igazgatni magát és törvénykezni, a soraiból választott személyeken keresztül”. Ez a toleranciaígéret akkoriban nemcsak az erdélyi magyarok és németek kéréseit tükrözte, hanem a román nyelvű elitek tapasztalatát is, akik az Osztrák-Magyar Birodalom idején a budapesti parlamentben küzdöttek a románok jogainak megszerzéséért.
Székelyföld autonómiájának tervezete Románia régiósításának hipotéziséből és abból indul ki, hogy minden régió elég nagyfokú autonómiát fog kapni ahhoz, hogy saját maga döntsön az elsődlegességeiről. Ebben az esetben a szerzők a kollektív jogokra helyezik a hangsúlyt, ahogy az más régiókban, például Dél-Tirolban is történik, és azt követelik, hogy a három túlnyomórészt magyar megyében a magyar nyelv legyen egyenlő a román nyelvvel. Ez magyar anyanyelvű iskolákat és tanárokat, magyar nyelven kommunikálni képes köztisztviselőket, valamint magisztrátusokat jelent. A tervezet azt javasolja, hogy a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság, valamint Kovászna és Hargita megyék bíróinak kétharmada legyen magyar és csak egyharmada román, ezáltal a két nemzet e térségen belüli arányát tükrözve. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácstól (CSM) már meg is érkezett a kemény válasz, mely szerint ez a tervezet „a jogállamiság elvei elleni agresszió”.
Ennek ellenére Romániában már vannak törvények, a helyi közigazgatásról és a decentralizálásról szóló, melyek azokon a településeken, ahol a kisebbségek a lakosság több mint 20 százalékát képviselik, jogot ad az anyanyelvű igazságszolgáltatásra és oktatásra, valamint arra, hogy az illető közössége tagjai anyanyelvükön kommunikáljanak a köztisztviselőkkel.
A román jogi keret rendkívül igényes a kisebbségek jogainak területén, talán a legigényesebb az Európai Unióban, ahogy azzal Traian Băsescu állandóan dicsekszik, csakhogy a törvényeket nem alkalmazzák. Marosvásárhelyen, ahol az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet Mihály király védnöksége alatt nyitották meg 1947-ben, hogy magyar nyelven működjön, most már csak kevés anyanyelvű tanár van, Kolozsváron a Tudományegyetemet a budapesti kormány hozta létre a birodalom idején, de az utóbbi években többször is a román nacionalisták harcmezejévé vált, akik még azt sem akarták megengedni a magyaroknak, hogy a saját nyelvükön kitegyenek dohányzást tiltó feliratokat. Kevés per zajlik magyar nyelven, a kisebbségek közigazgatási anyanyelvhasználati jogát pedig állandóan megsértik.
Mindezek az elégedetlenségek késztették az RMDSZ vezetőit a legutóbbi tervezet elkészítésére, melyre vonatkozóan még a szervezet vezetői is elismerték, hogy az alkotmány kereteit feszegeti. Ez egy maximalista tárgyalási dokumentum és ugyanakkor egy magyarok mozgósítására szánt politikai nyilatkozat is. Hagyománya van annak, hogy mind a magyarok, mind az egyesülés előtti erdélyi románok is csak törvényes eszközöket használtak elégedetlenségeik megoldására.
Másrészt az is igaz, hogy ez az autonómiapárti terv alkalmatlan belpolitikai kontextusban jelenik meg, bár beleillik egy bizonyos európai trendbe, abba, melynek keretében – például – Skócia népszavazást fog tartani a függetlenségéről.
Ez az autonómiapárti tervezet a választási kampány kellős közepén nacionalista reakciókat fog kiváltani mindkét oldalon és talán még utcai erőszakot is, ahogy arra a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) főnöke figyelmeztetett. Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy Budapest hivatalosan is támogatja a romániai magyarok által kért autonómiát. A szükségszerűség és kockázat között, a magyarok által kért autonómia továbbra is egy idealista politikai terv marad.