// 2026. szeptember 15., kedd // Eniko, Melitta

Hét kérdés, amellyel pőrére vetkőztetheti a magyar politikusokat

// HIRDETÉS

Az autonómiával kapcsolatos szómenés hálójába eső magyarok közül hánynak tűnik fel, hogy a téma mindig csak akkor kerül elő, amikor a magyar politikusoknak szavazatokra van szükségük?

Székelyföld témájában az európai parlamenti választás alkalmával volt a legutóbbi nagy hajcihő. Véletlen egybeesés lenne?

Az RMDSZ-es politikusok és aztán a kisebb pártocskákhoz tartozók is, akik azt állítják, hogy a magyarságért küzdenek, 25 éve ugyanazt a receptet használják.

A demokrácia első éveiben, amíg a román állam nem kezdte meg önmaga európai kritériumok szerinti újrarendezését, volt értelmük az RMDSZ-es vezetők által hangoztatott céloknak.

 

De azután, hogy Románia a kisebbségekre vonatkozó legkorszerűbb törvényekkel rendelkező európai állammá vált és a magyarok mindent megkaptak, amit csak kértek, az autonómiával kapcsolatos mese üres szócsépléssé vált, amely mögé sok politikus az alkalmatlanságát rejti. De azt is, hogy képtelenek követendő célokat kigondolni a magyar közösségek számára.

 

Annak ellenére, hogy Románia minden feltételt megteremtett ahhoz, hogy a magyarok semmiféleképpen se érezzék diszkriminálva magukat, a szavazataikra pályázó egyes politikusok képtelenek váltani és továbbra is ezt a témát erőltetik, annak ellenére, hogy valójában olyan „jogok”-ról beszélnek, melyekkel a magyar közösségek már évek óta rendelkeznek.

 

Az anyanyelv, a helyi autonómia, a közösségek jelképeinek használata a három megyében már rég megvalósult tények. Azok a helyi tanácsok, amelyekben a magyarok többségben vannak, bármilyen gazdasági vagy közigazgatási döntést meghozhatnak a választók érdekében. Mindebben a politikusokat csak saját intelligenciájuk és alkalmasságuk korlátozhatja. A polgármesteri hivatalokban használják a magyar nyelvet és a közösségek zászlóit korlátozások nélkül ki lehet tűzni. Ezek valójában már nem jelentenek gondot a székelyföldi magyarok legnagyobb része számára.

 

A valódi gondok azok, amelyekkel ugyanolyan mértékben a románok is szembesülnek, az ország bármelyik megyéjében: helyi fejlődés, munkahelyek, minőségi közszolgáltatások, az infrastruktúra korszerűsítése. Feltűnik valakinek, hogy az egyes magyar politikusok által dicsőített etnikai autonómia egyikre sem tartalmaz megoldást e gondok közül?

 

Én, ha csíkszeredai magyar lennék és az RMDSZ elnökjelöltje az autonómiáról szóló mesével érkezne a szavazatomért a városomba, a következő kérdéseket tenném fel neki, melyek pőrére vetkőztetnék előttem:

 

Ha a románok megengedik nekünk, hogy létrehozzuk a saját országunkat, határokkal és vízumkényszerrel, ettől miként fog megnőni a havi jövedelmem?

 

Miként biztosít nekem jobb állást?

 

Miként biztosít tiszta és civilizált tömegközlekedést?

 

Miként segít kisebb rezsiszámlát fizetnem?

 

Miként szereli fel a kórházainkat és hozza ide a legjobb orvosokat?

 

Miként bírja rá a korrupt polgármestert, hogy kevesebbet lopjon?

 

Miként segít ez nekünk abban, hogy az európai projektekre nagyobb támogatást kapjunk?

 

Az RMDSZ és a kisebb pártocskák trükkös politikusainak, akik a magyarokat az autonómia témájával hülyítik, nincs semmilyen válaszuk a fentebbi kérdésekre. Nem is lehet semmilyen válaszuk, mert az enklávévá alakítás, az elkülönülés, a múltba révedés csak rossz irányba változtathatják meg az oda telepített közösségek életét.

Ez ellentétes az Európai Unióban jólétet biztosító elvekkel és főleg a ma fejlődést produkáló mechanizmusokkal.

 

A kedélyeket az autonómiával felpiszkáló politikusok – tudatosan vagy ostobaságból – valójában a legnagyobb rosszat teszik a magyar közösségekkel.

 

Egy nagy, több ezer munkahelyet létrehozni képes cég például sohasem fog több százmillió eurót befektetni egy olyan térségbe, amelyről folyamatosan azt hallja, hogy etnikai viták középpontjában áll. Ez csak egy azon aspektusok közül, amelyek világossá teszik az egyes magyar politikusok által tanúsított szélsőségesség káros hatásait.

 

Fotó: Erdély László

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek
Krónika

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek

Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása
Főtér

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása

Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette
Székelyhon

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS