Victor Pontának szégyellnie kellene magát a személye és azon nyilatkozatai miatt, melyekre az utóbbi időben vetemedett. Egy olyan országban, mint Románia, amely 60 éven keresztül iszonyatosan megszenvedte a kommunista és a náci kísérleteket, egy felelős miniszterelnöknek, az áldozatok és családjaik iránti tiszteletből,
gondosan meg kellene válogatnia a szavait.
A nyilvánosan elhangzó nácizásai, akár Klaus Johannishoz, akár Traian Băsescuhoz intézi azokat, minősíthetetlenek és a skrupulusok teljes hiányát jelzik, valamint azt, hogy képtelen megérteni annak az országnak a történelmét, melynek – elképzelése szerint – az elnöke lehetne.
Meg tudom érteni, hogy egy kínai látogatás után, ahol szertartásszerűen fejet hajtott a Nagy Kulturális Forradalomból megszületett szocializmus értékei előtt, Victor Ponta elkezdett mindenhol nácikat látni. Jó lenne, ha sötét irodákban üldögélő tanácsadói arra emlékeztetnék, hogy miközben a politikai színpad jobboldalán soha, senki nem vallott szerelmet a szélsőjobbnak, ő évek óta kinyilvánítja a Vörös Pestis iránti csodálatát. Jópofának tartotta, hogy Che Guevara-pólóban vonulgasson nyilvánosan, viccesnek találta, ha olyan sapkában jelenik meg, amelyen a Mao Ce-tung által viselthez hasonló vörös csillag trónol, most pedig a kínai rítusú kommunizmusba szerelmesedett bele.
Victor Ponta azt hiszi, hogy megsemmisítő címkéket aggathat másokra, amelyek majd szavazatokat hoznak neki az elnökválasztáson. Majd meglátjuk, a romániai választók tényleg annyira birkák, mint ahogy azt a Szociáldemokrata Párt (PSD) stratégái hiszik. Ezzel szemben Victor Ponta azt bizonyítja előttünk és a nemzetközi közösség előtt, hogy
az őszi választás megnyeréséért bármilyen szörnyűségre képes.
Egy olyan ember, aki 25 évvel Ceauşescu eltűnése és Ion Iliescunak a szocialista ideálok bemocskolásáról szóló szerencsétlen nyilatkozata után képes a kommunizmus két korifeusa által ihletett politikai modellt felkínálnia nekünk, az nem érdemli meg a román nemzet tiszteletét és még egy szavazatot sem azoktól, akik emlékeznek az 1989 előtti Romániára.
A PSD-nek gazdag tárháza van a román társadalmat bemocskoló szerencsétlen nyilatkozatokból és tettekből. E párt megszületésének hajnalán Ion Iliescu legionáriusokat látott a történelmi pártok soraiban és a bányászokat hívta segítségül, hogy végrehajtsák Bukarest ideológiai megtisztítását. Évekkel később Dan Şova a holokausztot és a iaşi-i pogromot tagadta egy olyan nyilatkozatában, amelyet ostobának lehetne nevezni, ha nem egy kétes értékű politikus erkölcstelensége tűnne ki belőle. Ugyanakkor Radu Mazăre zavartalanul menetelgetett náci egyenruhában, amelyről Caragiale műveibe illő módon azt állította, hogy azt hitte, egy Hugo Boss-öltöny.
A PSD azt teszi, amihez a legjobban ért: lángra lobbantja az országot, hogy aztán
a nemzet megmentője szerepében tetszeleghessen.
Nem vagyunk vakok és nem fogjuk elfordítani a fejünket attól, amit a PSD tesz. Victor Ponta legutóbbi nyilatkozata megmutatja, amit mindnyájan érzünk: egy olyan pártot és embert, mely/aki semmit sem értett meg a történelemből és amely/aki skrupulusok nélkül keveri a Vörös és a Fekete Pestis hatásait, azt remélve, hogy talán megszereznek egy újabb szavazatot a PSD által manipulált és megijesztett választóktól.
Arra akarom Victor Pontát emlékeztetni, hogy Románia nem álarcosbál vagy egy idényjellegű karnevál, amelyen úgy álcázod magad, ahogy a szociológusok tanácsolják. Nincs abban semmi szórakoztató, ha olyan kampányszóvivőd van, aki antiszemita nyilatkozatokat tesz és akit a Holokauszt Múzeumba küldesz, hogy megtisztítsák a revizionista gondolatoktól. Egyáltalán nem szórakoztató, ha olyan kormányszóvivőd van, aki arról álmodozik, hogy árammal sokkolja a neki nem tetsző újságírókat. Egyáltalán nem szórakoztató támogatni egy igazságszolgáltatás-ellenes mozgalmat s a CNA-n (Országos Audiovizuális Tanács) és a csendőrségen keresztül védelmezni egy olyan tévéadó visszaéléseit, mely a te nótádat fújja. Egyáltalán nem szórakoztató hitet tenni egy olyan polgármester mellett, aki náci egyenruhába öltözve menetelget a kifutókon.
Victor Pontának nem cibálták meg a fülét
és nem küldték iskolába, amikor azt valakinek meg kellett volna tennie, hogy elsajátíthassa azokat az elemi értékeket, amelyekre egy embernek a társadalmi élete kezdetén kellene szert tennie. Victor Ponta túl sok ember engedékenységét élvezte, és mára azt hiszi, hogy bármit megtehet. Victor Ponta számára már túl késő elmagyarázni olyan dolgokat, amelyek jóérzés kérdésének számítanak.
De számunkra nem túl késő elutasítani őt, amikor a román nemzet szavazatát kéri az elnöki tisztség megszerzéséhez.