Agyelszívott románok

A jelenkori történelemben minden korábbinál kockázatosabb regionális és globális kontextusban Románia nap mint nap olyan embereket veszít el, akikre nagy szüksége lenne. Alkalmas, motivált, a világot jó irányban megváltoztatni kész embereket. Már bizonyított, vagy jövendőbeli vezéreket. Saját területeiken elismert szakembereket. Eminens hallgatókat és nemzetközi olimpikonokat.

„Sikerült, sikerült, sikerült!” Nagy az öröm a Washingtonból, több ezer kilométer távolságból telefonáló fiatalember hangjában. Szóról szóra felolvassa a levelet, melyben arról értesítik, hogy felvették a világ egyik legjobb egyetemére. Nemzetközi olimpikonjaink egyike, a hallgatagok és a (túlságosan is) jóérzésűek közül, akiknek érdemeit világszinten igen, idehaza viszont nagyon is ritkán ismerik el.

Jó néhány percnyi eufória után némi szomorúsággal folytatja: „Tudom, hogy nehéz lesz távol a családomtól és a barátoktól. De mit tegyek? Itt semmi esélyem sincs! Kivel küzdjek meg és milyen fegyverekkel? Nincsenek kapcsolataim és nem értek a lefizetéshez! Én a számítástechnikához értek”.

Összeszedem a gondolataimat és azt válaszolom neki, hogy készüljön fel a tudás csodálatos kalandjára… „És ne aggódj, a nemzedéked ragyogó elméivel folyó versenyben továbbra is az első leszel!” Néhány másodpercnyi habozás után hozzáteszem: „Nem adom fel a reményt, hogy Románia képes lesz visszafogadni majd, a jövőben…” abban a jövőben, melyre mindnyájan várunk, immár negyed évszázada. Szívből gratulálok fiatal kollégámnak, azt a pillanatot idézve fel bennem, amikor hasonló levelet kaptam.

A „tudták-e…” rovatból:

2011-ben több, mint 30.000 román fiatal járt külföldi egyetemre, az UNESCO adatai szerint. Ez 300 százalékos növekedést jelent az 1998–1999-es évekhez képest, amit Románia EU-felvétele is elősegített. Ezekhez társul, valószínűleg, több tízezer román, akik külföldön végeztek iskolát és továbbra is az országtól távol építik karrierjüket. Ennél pontosabb adataink nincsenek. Milyen megyékből/településekről származnak? Milyen középiskolákból/egyetemekről? Milyen szakokra járnak? Részben azért nincsenek adataink, mert a román államnak nincs pontos nyilvántartása a dolgozni vagy tanulni külföldre távozókról. Az első hiba: you can’t manage what you don’t measure (nem tudsz kezelni olyasmit, amit nem tudsz mérni).

A Külföldi Román Hallgatók Ligája (LSRS) több mint 5 éve kínlódik, hogy felhívja a hatóságok és a közvélemény figyelmét

a brain drain-re.

A LSRS legutóbbi, néhány hete közzétett és a sajtó jelentős része által átvett felmérése újra riadót fúj (a teljes eredmények, mind a 2014-es, mind a korábbi, 2012-es és 2010-es felmérésekre vonatkozók itt elérhetők).

Röviden: Az összesen 1.074 válaszoló közül 39 százalék a tanulmányok befejezése után, vagy a közeljövőben nem kíván visszatérni Romániába, 32 százalék pedig bizonytalan. Kevesebb, mint minden harmadik mondja azt, hogy haza szeretne jönni. Az is aggasztó, hogy a visszatérni határozottan nem akarók aránya a 2012-es 30 százalékról 39 százalékra nőtt 2014-ben. Még súlyosabb, hogy a megkérdezett végzősök 53 százaléka nem akar hazatérni Romániába, csak 14 százalékuk állítja ennek ellenkezőjét.

A számok mögötti motivációk is érdekesek. A hazatérni akarók a családért és a barátokért jönnének vissza. A másik végleten, a leginkább demotiváló tényező, mely a hallgatókat, végzősöket távol tartja hazájuktól (ezen még meglepődnek?): a kormányzati és politikai környezet.

Ugyanezzel kapcsolatosan, íme, azok a fő kihívások is, melyekkel a tanulni külföldre menők szerint Románia szembesül: a magas szintű korrupció (73% számára), a nem reprezentatív politikai osztály (66%), a kiskorrupció (54%) és az alacsony bérszínvonal (54%).

„Aha, tehát túl nagy bérigényük van”,

fogják mondani, valószínűleg, a károgók. De a felmérés ezt a mítoszt is szertefoszlatja: a válaszolók többsége (54%) egy 400 és 1.000 euró közötti kezdőbérért hazatérne. Tehát, működne.

Akinek füle van hozzá, hallja meg és főleg, cselekedjen. Az LSRS 2012 elején közvitára bocsátotta a Diaszpóra-beli Fiatalok Románia Vonzásának Többdimenziójú Stratégiáját (SMART Diaspora). Egy kulcsrakész dokumentum: adatokkal, kedvező megoldásokat bemutató példákkal más államok brain regain stratégiából, határidőkkel, felelős intézményekkel, javasolt költségvetéssel és konkrét lépésekkel, bizonyított eredményekkel. Legalább a lényegi összefoglaló (4 oldal) megérdemel egy figyelmes olvasást.

A SMART Internships program (gyakornokok fogadása kormányzati intézményekben a külföldön tanuló román fiatalok számára) kivételével, melyet a LSRS kezdeményezett és kezelt, az itthoni döntéshozó tényezők egyetlen konkrét lépést sem tettek a SMART Diaspora által javasolt lépések megvalósításáért. Újabb elszalasztott lehetőség Románia számára… de ki számolja még?

Ugyanakkor érdemes kihangsúlyozni, hogy a brain drain jelenség távolról sem korlátozódik

csak a fiatal hallgatókra és a végzősökre.

Nemrég értek véget az Alpbachi Európai Fórum, egy magas szintű esemény munkálatai, ahol Európa jövőjét vitatták meg. A felvetett egyik fő téma a szakemberek európai szintű mobilitása volt – ideértve a tanárokat, orvosokat, ápolókat, kutatókat stb. A 2003-tól 2014-ig terjedő adatok szerint, Románia az utolsó előtti az EU-ban, vagyis a második legnagyobb veszteséget szenvedte el a szakemberek terén (Lengyelország után, melynek viszont kétszer több lakosa van). Sőt, az adatok nem fedik le az európai térségen kívüli országokat, ahova már eddig is sok román szakember került (Egyesült Államok, az arab országok stb.). Különben közismertek a több száz és ezer román kutató és orvos történetei, akik azért hagyták el Romániát, hogy valódi képességüknek megfelelő lehetőségekre találjanak.

Az elvándorlás pedig tovább folytatódik, mert az itt maradásra gyakran túl kevés és túl halovány ok van. Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy akik úgy döntenek, Romániába folytatják tanulmányaikat és karrierjüket, kevesebbek a távozóknál. Ezek személyes döntések és így is kell azokat elfogadni. Ennek ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az üzenetet, melyet újra és újra ki lehet olvasni a ma rendelkezésünkre álló adatokból, akármilyen tökéletlenek és pontatlanok is lennének.

Sőt, minden statisztika mögött emberek, családok meséi és életei, idehaza nem teljesült álmok és más államokkal szembeni új elvárások állnak. A hatásukat máris érezzük a mai Románián és igazán a jövőbeni Romániában fogjuk megtapasztalni. A gazdasági fejlődés, a világon mindenhol, elsősorban

az emberektől és azoktól a lehetőségektől függ,

melyekkel a társadalomban rendelkeznek. Az emberek – és nem az arany, a földgáz, vagy az erdők – jelentik Románia legfontosabb forrását, az egyetlent, mely képes egy valóban tartós fejlődés alapját képezni.

A holnapi Románia sorsa attól függ, amit a mai Romániában teszünk. És még akkor is, amikor egy kattintásnyi távolságra megoldások állnak a rendelkezésünkre, hiányoznak azok az igazi vezetők, akik képesek meghallgatni, megérteni és alkalmazni azokat.

A telefonvonal másik végén álló fiatal kolléga ma az a hallgató, akivel a világ egyik nagy egyeteme büszkélkedik és hamarosan a Fortune 500 egyik erős cége. Távol van Romániától, egyre távolabb, több tíz-, vagy akár százezer románnal együtt, akik jelentősen hozzájárulhatnának az ország fejlődéséhez.

Mi hozhatja még vissza vagy bírhatja rá őket legalább arra, hogy felénk forduljanak? Van még visszaút?

Az első lépés az lenne, ha Románia következő elnöke magáévá tenné a SMART Diaspora-ban szereplő célkitűzéseket és lépéseket – íme, ez nyilvános felhívás mindazoknak, akik bejelentették szándékukat az ország legmagasabb tisztségének megszerzésére! Bizonyítsák be, hogy hallanak bennünket, bizonyítsák be, hogy érdekli önöket, bizonyítsák meg, hogy megérdemlik a bizalmunkat, bizonyítsák be, hogy tudják, mi a teendő azért, hogy Románia áttérjen a brain drain-ről a brain (re)gain-re. Ez aztán a kihívás!