Úgy szedem elő az Egyetemi Könyvtárnak ezt a minitárlatát a magyarnapos élményzuhatagból, ahogy a könyvtárosok bogarásszák át a visszavitt kölcsönkönyveket, hogy nem felejtett-e benne valamit a tisztelt olvasó.
Mert a tisztelt olvasó ilyen felejtős, például el szokja felejteni, hol is tart az épp olvasott könyvben, és akkor beszúr oda valamilyen lapos tárgyat. Így kerültek most elénk könyvjelzőnek használt, 10-20-30 éves busz-, vonat- és repülőjegyek, ételjegy, fénykép, hivatalos és személyes levelek.
Vagy számla. Vagy kártya. Vagy névjegykártya. Vagy utazás előtti lista becsomagoláshoz. Az információs pult mellett kétoldalt, hat kicsi tárlóban.
És van persze olyan is, aki nem olvasásra használja a könyvet, hanem hogy növényeket préseljen le benne. Például cannabist.
Ezek az abszolút talánytárgyak: hogy nem vette észre a tisztelt olvasó, hogy ezeket kölcsönkönyvbe rejtette?
Ez pedig igazi történelmi lelet. Azt az alig ismert tényt bizonyítja, hogy a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár egy nagyon rövid ideig teljesen kétnyelvű intézményként működött.
Tessék nyugodtan tovább böngészni, ez egy ilyen pletykakiállítás.
És ilyen az, amikor a könyvtáros régészből és mikrotörténetíróból átmegy dekoratőrbe. Természetesen csakis leselejtezett könyveket akasztottak fel, amelyek különben a zúzdában végezték volna.
A dekoráció biztos túlélte a Kolozsvári Magyar Napokat, és hátha a kiállítások is. Az előcsarnokban például komoly fotókat állítottak ki az állomány részét képező könyvritkaságokról és vicceseket arról, hogyan költöztették át a könyvtárat az egyetem főépületéből a mostani helyére.
A könyvtár nyáron sem zárt be, délelőtt lazán be lehet lépni bámészkodni.