Johannis prioritásai

Nagyot csalódtak azok, akik úgy vélték: ha Klaus Johannis, Nagyszeben szász polgármestere lesz a román jobbközép erők államfőjelöltje, az egy csapásra megnyitja az utat a kisebbségek helyzetének javítása előtt.

Johannis ugyanis már hivatalos államfőjelöltként tett egyik legelső nyilatkozatában az autonómia ellen emelt szót, dicsérve a kisebbségek romániai helyzetét, sőt olyannyira átesett a ló túloldalára, hogy még a történelmi tényeket is letagadta, amikor az évszázadokig létező erdélyi szász autonómia ténye ellenére azt mondta: a szászok sohasem kértek önrendelkezést Erdélyben.

Ugyanakkor csak azoknak kellett nagyot csalódniuk, akik nem ismerték Johannis korábbi megnyilatkozásait. A német politikus már korábban is közölte: nem támogatja a területi autonómiát. Johannis amúgy sem a kisebbségi jogköveteléseket zászlajára tűzve került be a bukaresti nagypolitikába, sőt. Román politikusként, az egyik legfontosabb román párt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben lépett porondra a Dâmbovița partján, és ezen párt prioritásait vállalta fel, gyakorlatilag anélkül, hogy kisebbségi politikusként bármilyen kisebbségi jogbővítést szorgalmazott volna. Johannis így teljes mértékben a francia mintájú román nemzetállami szemlélet megtestesítője: olyan, nem román nemzetiségű, de román állampolgárságú politikus, aki számára nem, vagy csak sokadrendűen fontos a nemzeti identitása, és a román identitással, a román prioritásokkal azonosulva vállalt szerepet a nagypolitikában, előbb a PNL első alelnökeként, majd a májusi európai parlamenti választásokat követően a párt elnökeként, illetve a PNl-PDL szövetség államfőjelöltjeként.

Johannis legutóbbi megnyilvánulásai ugyanakkor részben politikai taktikázásnak is tekinthetők. Victor Ponta miniszterelnök, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke és államfőjelöltje ugyanis azonnal bevetette a nacionalista kártyát ellenfelével szemben, amikor arról beszélt: Johannis nemzetisége és vallása nem mérvadó az államfői tisztségért folytatott küzdelemben, ugyanakkor az sem tűri el, hogy neki a saját hazájában bárki is azt rója fel, hogy ortodox vallású és román.

Johannis most úgy próbál kitérni azon támadások elől, amelyek nem román és nem ortodox mivolta miatt érik, hogy igyekszik a lehető leglojálisabb román állampolgárként, gyakorlatilag románként megnyilvánulni, mivel el akarja kerülni, hogy kisebbségi volta miatt „rátolják” a magyarokra, akiknek autonómiaigényeit a román politikum nagy része igyekszik démonizálni és a román állam egysége elleni támadásként beállítani. Ha ugyanis a PSD-nek és Pontának sikerülne elérnie, hogy Johannist kisebbségiként egy kalap alá vegyék a „radikális” magyarokkal, akkor a jórészt általuk gerjesztett magyarellenes hisztéria légkörében már jó előre bezsebeltnek tekinthetnék az államfői tisztséget.

Fölmerült ugyanakkor az is, hogy a magyar közösség számára nem lenne jó, ha Johannis megnyerné az elnökválasztást. Ez már eddigi megnyilvánulásai alapján – amelyek azt mutatják, hogy nem csupán kampánytaktikázásból veti el az autonómiát, de személyes meggyőződése is annak szükségtelen mivolta – is igaz. Ha Johannis Románia államfője lenne, az azt sugallná a külvilág számára, hogy Románia mintaállam és a kisebbségek paradicsoma, hiszen egy német is államfő lehet. Holott a valóság az, hogy ha megválasztanák, akkor nem németként választanák meg – sőt éppen azért lehetne a Cotroceni-palota lakója, mert – részben önként, részben némi külső kényszer hatására – megtagadta önnön nemzeti identitását.