// 2026. szeptember 15., kedd // Eniko, Melitta

Felpezsgett a Farkas utca

// HIRDETÉS

Megelőzte a korát, és rendesen túl is nyúlik önmagán a Farkas utcai vásár. Most már csak a vagyonos polgári réteget kell hozzá kitermelnünk.

Idén nemcsak hogy több helyszínen zajlik magyarnapos kirakodóvásár, de maga a Farkas utcai is már jóval a Farkas utca előtt elkezdődik. A vége pedig továbbnyúlik rajta. Program szerint csak ma nyílt volna, de már tegnap belakták a vásározók. Szóval ez minden idők (=az elmúlt öt év) legfarkasabb utcája.

De kezdjük az elején, mert az Egyetem utcai parkolóban kezdődik. Egy óriási kajálós sátorral. Ahol minden óriási.

 

 

Mennyi??? Te is azt látod, amit én? A rablóhús kész rablás. A flekken és a csülök meg annyi, hogy le sem merem írni. Abból megvacsorázom egy felső középkategóriás étteremben eszcájgostul, terített asztalostul, pincérestől, ahol még a budi is elit.

 

 

Az óriásság ennek a magyarországi lacikonyhának az üzleti modellje. Mindenből csak nagy van: savanyúságból, kenyérből, bográcsból, csülökből, sült paprikából, szakácsból és végösszegből. 

 

Mert egy roppant modern és bevált üzleti elv alapján adják el nekünk a hagyományos magyar konyhát. A nagy hipermarketek attól (is) nyereségesek, hogy sok és nagy darab árut halmoznak a polcokra függetlenül attól, hogy van-e épp kereslet rá. A nagy és sok termék vizuálisan és pszichológiailag úgy hat az emberre, hogy akkor is vásárol, ha történetesen nincs szüksége az illető árucikkre. Akkor is, ha mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, mint azt eredetileg tervezte. Ezt már rég felmérték, kimutatták: működik.

 

 

A szponzorbank reklámfigurái se kicsik.

 

 

Pista bá viszont minden méretben kapható. Kolozsváron ő is az egyetemen telepedett meg. Igazi sztár lett, ha Erdélyben valahol két magyar bádogfedőt összecsapnak, Pista bá biztosan ott terem.

 

Még egy roppant fontos dolognak ad helyet az egyetem, illetve a járdája: a fák alatti padoknak. Nagy újítás az evési kényszer nélküli pihenő, és innen azok is élvezhetik a koncerteket, akik nem tudnak másfél órákat végigállni.

 

 

És hogy miért ez minden idők Farkas utcája? Mert mindenből több van. Több a magyaros ruha, több a fajáték, több a könyv, a sátor, több a kerámia. A hagyományos is, a szépen modern és funkcionális is, és sajnos több a nemzeti giccs is. De biztos van olyan, aki attól érzi magát magyarabbnak, ha úgy kanalazgatja a vasárnapi húslevest, hogy azon átsejlik a magyar címer a korondi tányér aljáról.

 

 

Ismét eljöttek a kedvenceim, a torockói sajtok, és stratégialag jól helyezkedtek el: a borutca sarkán. Mert a boroknak idén is külön leágazást kellett nyitni, ahol már akkor zajlott az élet, mielőtt megnyílt volna az összes bódé.

 

Idén igazi szörp- és lekvárdömping van, nemcsak válogatni érdemes a standokon, hanem eszmét cserélni a befőzés és eltevés titkairól. Ehhez képest mondjuk a lángos drágább, mint Tusványoson, és nemcsak a palacsintát kerekítették szépen fel, hanem az árát is. Persze nem muszáj egészségtelen vásári kaját tömnünk magunkba, van egészséges és drága is, és 1-2 helyi étteremnek köszönhetően rezonábilis áron is fő a tokány és a gulyás.

 

 

Bár annyi tárgyat kínálnak a standok, hogy komplett háztartást fel lehetne innen szerelni, idén duvad a kultúra is a Farkas utcában. Az Akadémiai Könyvtáról lefele csak könyvstandok állnak, és kitelepült teljes gőzzel a helyi média is. Tegnap délelőtt még csak a főszervezőket igyekeztek mikrofon és kamera elé ültetni, délután pörögtek már a sztárok is a sajtósátrak között.

 

 

A vásár pedig képtelen befejeződni, legalábbis ott, ahol az utca végetér: átlóg a templom melletti keresztutcába egészen az Apáczai líceumig. Ahol aztán tényleg minden van a vintage ruháktól a kozmetikumokon át a mindenféle mütymütyig.

 

 

És idén azért is sokkal jobb, mert nem egyedül a pénz az interakció eszköze. A médiákok vadásszák a közönség hangját, az Állami Magyar Színház sátra egyenesen felszólít: ne őrizd meg a nyugalmadat, drámázz!

 

 

Sőt tombolj és táncolj, mert a Farkas utcai színpadon lépnek fel a legszexibb énekesek, táncosok és táncoktatók. És akkor az utca végén nyíló Romkertet még nem is említettük, pedig ott épül újra a kolozsvári magyar kultúra játszó és beszélgető része.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek
Krónika

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek

Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása
Főtér

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása

Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette
Székelyhon

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS