Az életből annyira elfogyott a lényeg, arról már ne is beszéljek, miként lappang csak a lélek a kétlábonjáróban – már, hogy ezt kutyafuttában hallom több szem-szájnak ingeréből.
Erről a véleményről bár megoszlanak az élmények, igazságként nyugodtan elmondható, hogy a huszonegyedikszázadban lakó elég nagy századnak gőze sincs, hogy mi ellen lázad, csak puffog, ha gáz van és ha gáz vagy.
Bár – és most kis történeti útmutató következik – két éve, mióta megszületett az erdélyi slamfióka is, a levegőben maradt szavak végre elérték a csatornázási fázist. Mostmár hisszük és valljuk, hogy van miért lázadni – és most kvázi mindegy, hogy ez májn kámpf vagy csak májnd kámpf – ha megéri miattuk elmenni a második Erdélyi Szlempoetri Bajnokságra.
Ide Kolozsvárra. A New York szállóigék és szívek szállodája, ahol egytől-egyig forradalmár mind: a hószt, a zsűri, a díjdzsé, a víjdzsé, az istenadta nép, de mind közül a slammer végképp.
Fotók: Bethlendi Tamás
S volt is belőlük fix egy tucatnyi: Benedek Szabolcs, Bock Balázs, Kocsis Pityu, André Ferenc, Horváth Benji (a címlapképen), Morár Róbert, Keresztesi Dávid, Szabó Róbert Csaba, Csinta Áron és a női ágon Müller Henrietta és Birtalan Andi bírta nyomni a vakert. Mégsem a non plus ultra nyer, aki Horváth Anna alporgármesternéni, pedig lazán megszüli ő is a szlembébit.
No de volt itt háború, csók, szerelem, meg annyi gyötrelem, amennyi a csövön kifért, politika, bulvár, dumapárti dumaparti, nőiség, női segg, elesés, elesdé, óemgé, aktuál, akttól áll, ki áll, ki nem, a kiállás a lételem. Voltak számok, osztályozások, és a második kört senki se fizette, csak nézte, hogy az öttusásokat busás éljenzés éri.
Mert Müller Heni, André Feri, Horváth Benji, Birtalan Andi és Keresztesi Dávid – hiszitek-é, halljátok-e ezt: a szlemcímerért párbajoznak öten, de a párját ritkító győzelem kiérdemelten Horváth Benjié és az ő rímképletéé, aki innen Darth Védelemmel be is van utalva a magyar-anya-országi országos döntőre.
A viszontlátásra jövőre!