Victor Ponta jó ortodox. És jó román. Világos, hogy jó államelnök is, nem?
A kormányfő craiovai beszédében az istenségre való hivatkozás aránya és az a pátosz, mellyel szétszórta az Úr Szavát párttársai között – akik évek óta a választási kampányokhoz igazítják megjelenésüket a templomban – elég bizonyítékot nyújtanak arra, hogy az elnökválasztási versengésben a PSD fenntartások nélkül ki fogja játszani a hit kártyáját.
Valójában maga az ötlet nem új.
A bukaresti politikai vezetők az utóbbi 25 évben kitartóan igyekeztek az egyházvezetőkkel meglévő (amúgy is elég átláthatatlan) kapcsolatukat a jóérzés határain túltolni, ami a legtöbbször sikerült is nekik.
Victor Ponta e tekintetben már kitaposott úton jár.
Az, amit a kormányfő igazi újdonságként behozhat a képletbe – a cotroceni-i versenyen való indulásának bejelentése alkalmából mondott beszéde pedig tartalmazza egy ilyen irányú fejlődés csíráit –, az ortodox hitre egyre radikálisabban helyezett hangsúly összeolvasztása egy több mint bárdolatlan nacionalizmussal, melynek egy részét már le is tesztelték az európai parlamenti választáson.
Ponta és számos imázstanácsadója szemszögéből nézve, a „büszke, mert román” nagyon jól illik majd a „büszke, mert ortodox”-hoz.
Ebből a szociáldemokraták logikája mentén az következik, hogy a két fejezet egyikénél, vagy mindkettőnél „sebezhető” jelölt maradjon a partvonalon kívül, vagy törődjön bele a vereség gondolatába: ez lesz a választási kampány uralkodó témája.
Az, hogy a dolgok ennyire el fognak fajulni, újra Krajován látszott, amikor a kormányfő – például – Klaus Johannisszal összehasonlításban kidomborította két ősi jellemvonását. Ponta nem mondta ki a „német” szót, de ravaszul hagyta, hogy ott lógjon a levegőben: „Nem hiszem, hogy valakinek, aki jelölteti magát Románia elnökének, gondot jelentene, hogy nem ortodox, vagy román etnikumú. Azt hiszem, pontosan ugyanolyan jogai vannak, mint nekem. De egy valamit minden alkalommal kimondok: nem akarom, hogy bárki is azért vádoljon, vagy azt mondja, hiba, hogy román, vagy ortodox vagyok a saját hazámban. Ilyennek születtem, így fogok meghalni, büszke vagyok erre, azt hiszem, tiszteletet érdemlek ezért”.
De még ha a PSD, a PC és az UNPR propagandagépezete őrült hajtásba kezd is, padlóig taposva a pedált a két témában, érdekes lenne elképzelnünk, milyen választ adna a jelölt Victor Ponta két végtelenül kényes kérdésre.
Mégis miként lehet egyszerre az Istenem-Istenemmel, de Năstaseval, illetve Iliescuval is tovább haladni előre? Vagyis, hogyan parádézhatsz az ájtatosságoddal és hitbuzgóságoddal, és ugyanakkor egyetlen sajnálkozó szót se ejtesz a bűnöző Adrian Năstase által elkövetett tettek kapcsán, vagy amiatt, hogy Ion Iliescu mindenféle skrupulusok nélkül szórakozott a bányászjárások alkalmával?
Victor Ponta kedden, Krajován újra köszönetet mondott az utóbbi kettőnek.
Másodsorban, mennyire Európa-párti és a transzatlanti terv iránt elkötelezett vagy, ha pont akkor, amikor Románia elnöki tisztségére jelölteted magad, egy putyinizmusból bőven ihletődő stratégiát fogadsz el?
Az ortodoxizmus és a bárdolatlan hangsúlyokkal rendelkező nacionalizmus keveréke az a toxikus altató, melyet a kremli vezető nap mint nap belecsepegtet honfitársai poharába.
Véletlen egybeesés vagy sem, az az obskúrus háttér, amire Victor Ponta és csapata rávetíti a románságra és ortodoxizmusra vonatkozó büszkeséget, eltávolít bennünket a nyugattól és közelebb visz a kelethez.
Véletlen egybeesés vagy sem, úgy tűnik, ez sem Victor Pontának, sem a csapatának nem okoz gondot.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson, a város Gyergyószárhegy felőli kijáratánál. A balesetben két személy megsérült, egyikük a roncsok közé szorult.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.