– használjuk bátran autónkat, a tömegközlekedéssel csak a lúzerek járnak, nem azért vettük a járgányt, hogy a garázsban porosodjék;

– városban közlekedve próbáljunk mindenhová autóval eljutni, akkor is, ha úticélunk 500 méterre van, akkor is, ha meg kell kerülnünk a fél várost;

– az úttesten a sávok azért vannak, hogy ha netán belvárosi futóversenyt rendeznek vasárnap délelőtt a gyerekeknek, tudják tartani az irányt; a fehér vonalakon tetszés szerint csapassuk keresztbe-kasul (az a legmenőbb, ha gépkocsink pontosan egy záróvonalon halad;

– ha az út szélén parkolunk, és valamilyen csoda folytán egy nagyobb helyet találunk, álljunk pontosan középre, nehogy valami mucsai paraszt elférjen előttünk vagy utánunk;

– ha tehetősebbek vagyunk, kis feleségünknek vásároljunk tisztességes városi autót, például Chevrolet Suburbant, azzal kiválóan lehet háttal parkolni telefonálás közben;

– a biciklisek ősi ellenségek, ha egy feltűnik, azonnal dudáljunk rá, és próbáljuk leszorítani a gyalázatost az úttestről;

– legyünk találékonyak: az úgynevezett biciklisávok kiváló parkolóhelyek;

– a belvároson átcikázó mentő- vagy tűzoltókocsi mögött mi is haladhatunk padlógázzal;

– az irányjelzőt a kezdő sofőröknek találták fel, ne tegyük magunkat nevetségessé a használatával; különben is, a modern városi autókban (fekete 7-es BMW, A6-os Audi, terepjárók) nincs is irányjelző;

– ha zöldre vált a lámpa, és mi állunk legelöl, kotorásszunk a kesztyűtartóban és várjuk meg a dudakoncertet, azelőtt nem illik elindulni;

– a közlekedési lámpákat a vidéki tahóknak találták ki, ránk nem vonatkozik sem a sárga, sem a piros;

– nincs az a közlekedési lámpa előtt álló kocsisor, amely előtt ne lenne még egy autónak hely, ne féljünk kihasználni tehát ezt a lehetőséget (figyeljünk a jobbról előzésben rejlő kreativitásra), csak a nyugdíjasok állnak a sor végére;

– vezetés közben a telefonálás nem csupán illik, hanem kötelező;

– ha egyirányú utcában van dolgunk (pl. kajavásárlás), az úttest közepén kell megállni, erre találták ki a vészvillogót;

– ha balra akarunk kanyarodni az útkereszteződésnél, akkor a legszélső jobboldali sávra álljunk;

– ha hivatalban, bankban van dolgunk, igyekezzünk pontosan a bejárat elé állni, az a legjobb, ha egy parkoló autó mellett állunk meg az úttesten;

– az útpadka menti parkolásnál mindig vigyázzunk arra, hogy járgányunk legalább 35 fokos szöget zárjon be az út szélével, párhuzamosan parkolni csak a kényszerbetegek szoktak;

– autóban zenét hallgatni csakis letekert ablakokkal szabad, hadd hallja a sok süket paraszt, milyen kifinomult zenei ízlésünk van;

– nem azért szereltük fel a Remus sportkipufogót az aranyfelnis Subaru Imprezára, hogy fújja a füstöt, hanem adjunk neki rendesen; ajánlatos minél rövidebb távon minél nagyobb fordulatszámra hergelni a motort;

– ha igazán tapintatosak akarunk lenni, akkor lassan krúzolva haladjunk az egyirányú utcában, elvégre nem vagyunk száguldozó vadbarmok;

– ne engedjünk a nagyvárosi elidegenedésnek, kommunikáljunk bátran a többi sofőrrel, mindenkinek jól esik az édesanyjára gondolni;

– takarékoskodjunk a vízzel: az ablakmosó fúvókáit érdemes úgy beállítani, hogy a mögöttünk álló harmadik autót is elérje a spricc;

– autónkban teremtsünk kellemes légkört: csak az igénytelen barmok tartanak 10 wunderbaumnál kevesebbet a visszapillantó tükrön.

Kérjük a kedves autós kollégákat, hogy kommentben írják meg azokat a szabályokat, amelyeket mi kifelejtettünk.