Két magyar államfőjelölt?

Még az is lehet, hogy két magyar államfőjelölt nem gyengítené, hanem erősítené a magyar közösséget.
Hirdetés

Érdekes fölvetés hangzott el az elmúlt héten Tusványoson, amit aztán Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is felkarolt: a romániai magyar közösségnek két államfőjelöltet kellene sorompóba állítania a novemberi elnökválasztáson.

Tőkés ezt azzal indokolja, hogy eddig ugyan minden elnökválasztáson indultak az RMDSZ jelöltjei, de ennek nem volt politikai haszna. Hozzátette: fontos lenne egy olyan magyar jelölt indulása is, aki az autonómiát, az országban szükséges föderális berendezkedést képviselő és megjelenítő jelölt lenne, és aki hitelesen tud megszólalni a románság előtt.
 Közölte: az RMDSZ jelöltjének indulása is fontos, mert ketten egymással is olyan politikai versenyben képviselhetnék a magyar közösség érdekeit, hogy az a románok ingerküszöbét is túllépné.

Nyilvánvaló, hogy Tőkés azt szeretné, ha a védnöksége alatt működő Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) állítana saját államfőjelöltet.

A lépést praktikus okok indokolhatják. Egyrészt a pártra nem vet jó fényt, hogy nem vett részt a májusi európai parlamenti választáson, egy újabb megmérettetés kihagyása pedig még inkább ártana a megítélésének, hiszen fölmerülhet a kérdés: mi értelme van a létezésének, ha nem vesz részt a választásokon, nem mutatja meg magát, nem próbálja meg megszólítani a polgárokat? (Ráadásul a hatályos jogszabályok szerint az a párt, amely egymás után több választáson sem indul, feloszlatható).

Az államfőválasztáson való indulás természetesen nem a győzelem esélyéről szól.  Magyar jelöltnek minimális esélye sincs megnyerni a romániai elnökválasztást, hiszen a magyarokkal szembeni bizalom minimális (ennek oka a szeparatizmussal való riogatás), amíg a magyar közösség politikai képviselőinek prioritáslistáján – még ha eldugottan is – a sajátos magyar igények is szerepelnek, semmi esély arra, hogy a magyarság számarányánál több szavazatot szerezzen. (Klaus Johannis esete – ahogy erre már többször is utaltunk – más: ő hiába német, nem kisebbségi politikusként, nem kisebbségi ügyeket tematizálva vált ismertté, hanem egy mainstream román párt színeiben, román politikusként politizálva, ezért emlegetik akár a végső győzelemre is esélyesként – bár azon felmérések, miszerint a románok többsége szerint az államfőnek románnak és ortodoxnak kell lennie, nem adnak túl sok derűlátásra okot).

A magyar induló esetében az államfőválasztáson való részvétel mindig csak arra ad esélyt, hogy a többség számára az ország összes polgárát érintő ügyek mellett a sajátos magyar igényeket, szempontokat is megjelenítse. Így valóban meglehet az esély arra, hogy két magyar jelölt még inkább fölkelti a románok érdeklődését – már csak azért is, mert erre eddig nem volt precedens.

Hirdetés

Ha az EMNP jelöltet állít, akkor egyrészt esélye lesz annak, hogy minél szélesebb körhöz eljuttassa autonomista üzenetét, másrészt az RMDSZ-t is rákényszerítheti arra, hogy markánsabban felvállalja a kampány során az önrendelkezés ügyét.

Természetesen a jelölt személye sem mellékes, olyasvalakire van szükség, aki hiteles arcként jelenhet meg elsősorban a magyar közösség előtt, de kimondottan nyereség lenne, ha a román közösséget is képes lenne megszólítani.

Persze fölmerülhet, hogy a párt eddigi eredményei nem jogosítanak nagy elvárásokra, de egyrészt az RMDSZ jelenlegi kormányzati vesszőfutása – hiába tagja a koalíciónak, a szövetséget megkerülve lépett a külügy a kisebbségek elleni európai perben, ennek ellenére továbbra is kormányon maradt, sőt egy vitatott személyt jelölt miniszterelnök-helyettesnek és művelődési miniszternek – növelheti az esélyeit. Másrészt ha el sem indul a versenyen, akkor kevesebb esélye lesz elérni a nyilvánosságot, és a létjogosultsága is kérdésessé válhat.

Hirdetés