// 2026. június 10., szerda // Margit, Gréta

Drámai délután volt Tusványoson

// HIRDETÉS

Nem voltak könnyű helyzetben a kultúrára (is) szomjazó táborlakók csütörtökön. El kellett dönteniük, a kortárs dráma vagy az irodalmi folyóiratok érdeklik őket jobban.

Bár egymáshoz igen közeli időpontban kezdődött a kortárs magyar drámáról szóló beszélgetés és a csíkszeredai Székelyföld folyóirat 200. lapszámának bemutatója, mi megkíséreltük a majdnem lehetetlent: mindkettőn ott lenni.

A Magyar Teátrumi Társaság és a Békéscsabai Jókai Színház impozáns belterű, jurtaszerűen berendezett sátrában kezdtük a kulturális feltöltődést. Itt szerencsére két igen jó humorú íróember cserélt eszmét a kortárs magyar drámáról: György Attila és Székely Csaba.

Azaz cserélt volna, mert beszélgetőtársuk, Fekete Péter békéscsabai színházigazgató elég messziről futott neki a témának. Mégpedig a finanszírozás, az állami kulturális pénzelosztó rendszerek rejtelmei felől. Miből él a mai dráma- és prózaíró, miféle pályázati lehetőségek vannak a pályakezdő tehetségek számára, 

anyagi szempontból megéri-e irodalmat művelni, 

mikor kapták az első honoráriumukat és mire, az elő- vagy utófinanszírozást kedvelik-e inkább, s egyáltalán hogy áll az irodalom és a költségvetés viszonya? Némi joggal jegyezte meg tréfásan György Attila, hogy kicsit APEH-vizsgálatra emlékezteti a procedúra. A tanulság: aki szeretne meggazdagodni, annak nem az irodalom a megfelelő életpálya.

 

 

Az irány jó: György Attila, Fekete Péter és Székely Csaba drámáznak

 

Székely Csabának viszont mindig is az volt az álma, hogy abból éljen meg, amit szeret csinálni, és Lengyelország példáját idézte, ahol egy neves drámaíró és rendező által létrehozott drámalaboratóriumnak köszönhetően a régió legtöbb kortárs színdarabját mutatják be évente. Ami azt is jelenti, hogy drámaírásból megélni nem teljesen lehetetlen vállalkozás. Ő egyébként emlékszik az első, drámaíróként elkövetett sorára is, nem találnák ki, így hangzik: Igyál még!

 

A drámai hatást egy kisfiú tetézi be, aki spontán magánszámot ad elő a porond közepén, de alig cseng le a vastaps, rohanunk tovább, és konstatáljuk, hogy közben ismét eleredt az eső, valamint Tőkés László is megérkezett a táborba.

 

A Tilos kávéház sátrában ismét György Attilával találkozunk, aki azért sietett át ide a másik rendezvényről, mert kettős minőségben, házigazdaként és a Székelyföld szerkesztőjeként van jelenése. Rajta kívül Fekete Vince és Molnár Vilmos képviseli a folyóiratot, amely 

a kétszázadik számához érkezett.  

Fekete Vince elmondja, hogy a jubileumi lapszámot a Székelyföld-díjas írók (közel hatvanan) különböző műfajú írásaiból állították össze, a jelenlévő szerzők – a szerkesztőkön kívül Sántha Attila és Lakatos Mihály – fel is olvassák a műveiket.

 

Az esőzés miatti komor hangulat elűzése végett a ház ajándékaként osztogatott szilvapálinka mellett mindjárt jobb felidézni és meghallgatni az indulás körüli történeteket, és örülni annak, hogy a Székelyföld ezt is megérte.

 

Mert megérdemli.

 

Fotók: Szabó Tünde

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…
Főtér

Megint áll a bál Romániában: tengeri drón robbant a konstancai kikötőben…

… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac
Krónika

Ukrán állampolgárságáról lemondott, de a moldovait felvette a korábban a kettős állampolgárságú magyarok ellen hergelő Tomac

A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve
Székelyhon

A polgármesternek is futnia kellett, amikor rájuk rontott a medve

Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben
Krónika

„Büszke vagyok, hogy román vagyok”. Parázs vita a magyar Országgyűlésben

Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után
Székelyhon

Heten lettek rosszul egy családi összejövetel után

Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS