A képviselőház szakbizottságai a múlt héten elfogadták a telefonkártyák vásárlóinak azonosításáról és nyilvántartásba vételéről szóló törvénytervezetet.
Ismerve a román parlamenti képviselők hazafias és nyilvánvalóan antiterrorista erényeit, a törvénytervezetet minden bizonnyal 987 igen szavazattal fogják elfogadni.
Szintén a múlt héten és szintén a képviselőház szakbizottságaiban megvitatták a számítógépes biztonságról szóló törvénytervezetet, mely – többek között – a titkosszolgálatok kérésére lehetővé teszi a hozzáférést bármely számítógép adataihoz.
Íme, a Securitate lépést tart az idővel, most már kibernetikus is.
Ismerve a román parlamenti képviselők hazafias és nyilvánvalóan antiterrorista erényeit… (lásd a fentebbi második bekezdést).
Vannak bizonyos civilszervezetek – nem mondok nevet, tudják ők, kikről van szó –, melyeknek mintha nem lenne más dolguk, mint állandóan keresztbe tenni az államnak, amikor az meg akarja védeni a polgárokat (vagy a bolygót).
A telefonok lehallgatása, a mail-ek elolvasása, a lakásokba való behatolások, hogy különféle tárgyakat (mikrofonokat, videokamerákat stb.) keressenek (vagy hagyjanak ott), a telefonkártyákat vásárlók azonosítása és nyilvántartásba vétele (mikor várható a kenyér csak személyi igazolványra adása, mert ilyen már 1989 előtt is létezett, csak nem volt elég eszük azt mondani, hogy nemzetbiztonsági célból történik így), a számítógépek tartalmának átkutatása: megannyi eszköz, melyekkel az állam a polgárait védi.
Az állam ezen lépéseinek számos hatása van. A polgárokat nemcsak megvédik, de abban is segítik őket, hogy megszabaduljanak gátlásaiktól, félénkségüktől és általában véve attól az önmagukba zárkózástól, amit az okoz, hogy magánéletüket földalatti körülmények között, titokban, rejtetten, annak a közösségnek a szemeitől távol élik, melynek mi mindannyian a részei vagyunk.
Miféle magánélet az, amelyik rejtetten zajlik?
Magánéletet akarsz? Hát akkor menj a dzsungelbe, ember. A pusztába. Ahol nincs senki. Ahol közösség van, ott a csoportban zajlik az életed. Persze, hogy magánélet marad, ezt az állam garantálja neked, csakhogy csoportban kell folytatni.
Miért, van bárkinek valami rejtegetnivalója? Rejtőzködni akarsz? Miért? Mit akarsz rejtőzködve tenni? Az csak valami szégyenletes vagy veszélyes lehet. Máris gyanús vagy. Terroristafióka…
A következő lépés valószínűleg az lesz, hogy mindenkit egy táblácska viselésére fognak kötelezni, mint ahogy minden kocsinak van rendszámtáblája, melyre majd felírják, jól láthatóan, a nevedet, a személyi számodat (feltétlenül), születésed helyét és dátumát, lakcímedet, vércsoportodat, jelenlegi betegségeidet. Az összeférhetetlen, törvénysértő személyek könnyebb azonosítása érdekében. Ajaj, vagy már most is viseljük ezeket a táblácskákat a megfigyelő kamerák, vagy a csendőrség által – állítólag – sikeresen alkalmazott arcfelismerő szoftver által könnyen azonosítható arcképünk formájában?
Maradt talán még valami, aminél még nem kérik a személyi igazolványos azonosítást: a gondolatok.
Használjuk ki ezt a – még be nem töltött (valószínűleg nincs rá finanszírozás) – biztonsági rést és mondjunk köszönetet, gondolatban, felelősen, a mindig is a rendelkezésünkre álló államnak és titkosszolgálatoknak azért, hogy kigyógyítanak minket a magányból.
Dan Mihai – ügyvéd
Dan Mihai 34 éve jogász, 20 éve ügyvéd. 2001 óta tagja az APADOR-CH-nak. Szakterületei: büntetőjog, döntéshozatali átláthatóság, hozzáférés a közérdekű információkhoz, szólásszabadság.