Így történt ez az első júniusi Helikon-est esetében is. A meghívott Fekete Vince, akivel a Helikon főszerkesztője, Karácsonyi Zsolt beszélgetett.

Érdekesen fordított kronológiai sorrendet követ a kérdező: rögtön húsz évnyit ugrik előre az időben, és arról kérdez, mivel fog akkor foglalkozni a költő-szerkesztő. Ám a válasz előtt az égi áldás is megjön. Kis térátrendezéssel nem kell a fullasztó beltérbe menni.

Bár már amúgy is mindenki itt-ott nedves ruhában üldögél, ugyanis az előzetes nyári zápor minden ülőalkalmatosságba beleitta magát.

Szóval vissza az irodalmibb berkekbe, ott igazán védett a vidék (Fekete Vince egyik kötetcíme). Néhány előző kötet újrakiadása van tervben: a Piros autó lábnyomai a hóbant (itt a Vincze már biztosan z nélkül fog a könyvgerincre kerülni), illetve az Udvarteret is újratervezik.

Amíg a szerző „úri passzióból” írogatott tárcanovelláiból olvasott (bár néha elhangzott, hogy a „csúnya részeket kihagyja”, szerencsére mégsem tehetett teljesen így), a legfiatalabbak udvariasan nem hallgattak oda.

Tarisznyábavalóul a közönségből érkező kérésre mégiscsak elhangzott a Lóra magyar című írás is. Ugyan befejezetlen állapotában, de – még a beszélgetés közepén – a költő annyira felcsigázta közönségét ízes mesélési stílusával, hogy ezt a kérést a végén nem lehetett kihagyni. 

Végül is bármikor visszajönnék a befejezést is meghallgatni – talán ennél pozitívabbat nem is mondhatnék.