Miközben az EP-választásokon elszenvedett vereség nyomán a szétforgácsolódott román jobboldal pártjai úgy döntöttek: megpróbálnak összefogni, hogy a választást a voksok37 százalékával megnyerő Szociáldemokrata Pártot (PSD) és két törpe szövetségesét, a Románia Fejlődéséért Országos Szövetséget (UNPR) és a Konzervatív Pártot (PC) legyűrjék, kevés szó esik az RMDSZ-ről, amely a jobbközép pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) tagjaként a PSD-vel kormányoz koalícióban, biztosítva a szocialisták számára a parlamenti többséget.

Ez a romániai viszonyokat ismerve tulajdonképpen nem nevezhető kirívónak, az RMDSZ 2000 és 2004 között kormányon kívülről támogatta az akkor hivatalosan kisebbségben kormányzó, de facto bizonyos, a magyar közösségnek szánt juttatásokért cserében az országot az RMDSZ-szel koalícióban irányító szociáldemokratákat.

Az RMDSZ indoklása szerint nem ideológiai alapon köt koalíciókat, hanem annak alapján, milyen engedményeket tud kicsikarni kormányszerepléséért cserében a magyar közösség számára. Ez annak fényében, hogy Romániában a pártok alapvetően csupán nevükben képviselnek konkrét ideológiákat – a magát szociáldemokratának nevező PSD-től például a legkevésbé sem áll távol a szélsőséges, soviniszta, kisebbségellenes attitűd – tulajdonképpen elfogadható érvelés lenne. Más kérdés, hogy konkrétan mit sikerül valóra váltani a jogkövetelésekből, az önrendelkezési, anyanyelv-használati, oktatási igényekből.

Azáltal, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem csupán szakított a PSD-vel, hanem most már a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) készül összefogni, sőt fuzionálni, rendkívüli mértékben beszűkült a szociáldemokraták mozgástere. Helyi szinten – és a parlamentben is – megpróbálnak szövetségre lépni a populista Dan Diaconescu Néppárttal (PPDD), ám a demagóg, doktrína nélküli párt politikusainak nagy része eddig már átült valamelyik kormánypártba, vagyis várhatóan meglehetősen kevés helyen sikerül a PSD-nek így megőriznie a többséget.

Ebben a helyzetben jelentős mértékben fölértékelődik az RMDSZ szerepe koalíciós partnerként. A PSD parlamenti többsége jelenlegi állás szerint az RMDSZ-en múlik, és nemigen néz ki alternatív, a kormánytöbbség biztosítására alkalmas szövetséges. Most alkalma nyílhat az RMDSZ-nek arra, hogy számon kérjen minden, a kormányra lépése fejében a PSD által tett ígéretet, és egyben megpróbálja rábírni szövetségesét, hogy fogja vissza soviniszta indulatait, amelyek a magyar és a székely nemzeti jelképek elleni folytatódó hadjáratban, Tőkés László kitüntetés-ügyében, legutóbb pedig Bogdan Diaconu PSD-s képviselő törvényjavaslatában nyilvánultak meg, amelyben büntetendő cselekménnyé nyilvánítaná az autonómia propagálását. Ezekkel ugyanis a nagyobbik kormánypárt eddig az RMDSZ aktív asszisztenciája mellett tette szalonképessé a magyarellenes diskurzust, ami elfogadhatatlan, hiszen a legfelsőbb szintről mérgezi tovább a magyar-román kapcsolatokat.

De emellett elméletileg a MOGYE magyar főtanszékei és a kisebbségi törvény ügyében is határozottan hallathatja a szavát a szövetség, arra hivatkozva, hogy csupán rajta áll vagy bukik a szociáldemokraták kormánytöbbsége. Az autonómiatörvény tervezetéről nem is beszélve.

Amennyiben megvalósul a PNL-PDL összefogás, illetve fúzió, és a PSD tényleg alternatív szövetséges nélkül marad, az az RMDSZ kormányszereplésének tesztje is lehet: kiderül, hogy kellően határozott tud-e lenni, sikerül-e most bármilyen érdemi előrelépést kicsikarni a kisebbségi jogok bővítése terén. Végső soron: koalíciós szereplése hoz-e bármilyen érdemi előrelépést a magyar közösség jogainak bővítése terén.