Az első napi mazsolázás eredménye egy koncert és egy könyvbemutató: Serestély Zalán Feltételes átkelés című kötete, illetve a Whisperblast koncertje.

A serestély a Bulgakov emeletén zajlott, ahova a bölcsészkar hallgatói közül többen is elmentek (megtisztelve jelenlétükkel Zalán „tanár urat”).

Az erdélyi irodalom maelströmjében…

…feltételes átkelésre készülve.

A kötet hermetikusan zárt rendszerét Borbély András próbálta kicsit megnyitni (bár saját bevallása szerint apró „irodalomkritikusi csődöt” mondott az elején).

Akiknek már megvolt a mű, és magukkal hozták, szorgos figyelemmel követték a felolvasást.

És így reagáltak a közönségből érkező kérdésre, mely arra tért ki, a „gyöngykagylós” kötetbe beleérezhető-e az egyetemes szenvedéstörténet.

Kicsit könnyebb műfajra vágyván, este nyolc körül betértünk a Könyvhét fő helyszínére, a Bánffy-udvarra. Sár és vér és játék, Tandori Dezső módra, nem fogadott. Se könyvrajongók. Se csápoló rockerek. Csak sár. És eső. És morcosan pakolgató könyvkiadók, terjesztők. És a (le)hangoló whisperblastos fiúk.

Üresen tátongott a tér. A négy rögtönzött sátor alatt szervezők, haverok szorongtak, úgy húszan. Arcfesteni viszont esőben is lehetett.

Aztán a húrok közé csapott a Whisperblast. (Hála isten, a villám nem csapott belénk.) És onnan senki sem hallott semmit. Igaz, nem is volt mit. Néhány elszánt rajongó az emeleti körfolyosóról lengette sörösüvegét.

Ilyen volt tegnap este a hely, ahol a madár se jár. Illetve egy vörösbegyet azért lencsevégre kaptunk.