A baloldal örülhet, a szétforgácsolt jobboldal búsonghat, és tovább keresgélheti a kiutat a válságból – dióhéjban így foglalható össze a vasárnapi európai parlamenti választás romániai eredménye. Árnyalja ugyanakkor a képet, hogy azért a jobboldalon belül is van olyan erő, amely részsikerként könyvelheti el az eredményt: a Traian Băsescu bábáskodása mellett, hozzá közel álló politikusok és értelmiségiek által létre hozott Népi Mozgalom Párt (PMP). Ugyanígy örülhet az RMDSZ is, amely megfelelően tudott mozgósítani, így vélhetően nem csupán megőrzi két képviselői helyét az EP-ben, hanem három főt delegálhat.

A Szociáldemokrata Párt – Országos Szövetség Románia fejlődéséért – Konzervatív Párt (PSD-UNPR-PC) szövetség fölényes győzelme nem meglepő, annak fényében, hogy a szétzilált jobbközép oldallal szemben erős és egységes baloldal állt sorompóba. A szövetség győzelme gyakorlatilag kizárólag a PSD érdeme, hiszen a korábban a szociáldemokratáktól és a liberálisoktól kilépett honatyák alapította UNPR szinte ugyanúgy alig mérhető támogatással rendelkezik, mint a bizonyítottan szekus múltú médiamogul, Dan Voiculescu által patronált PC.

A PSD-nek viszont – az RMDSZ mellett – az egyik legfegyelmezettebb a szavazótábora Romániában, a részvételi adatok azt mutatják, hogy a párt hagyományos bázisának tekinthető Dél-Romániában mentek el a legtöbben szavazni. Ez részben mindenképpen a hatékony mozgósításnak köszönhető, másrészt viszont annak, hogy a PSD utóbbi hetekben, hónapokban harsogott kormányzati sikerpropagandája sikeres volt.

A baloldali sikerben ugyanakkor a jobboldal szétforgácsoltsága is nagy mértékben közre játszott. Ha egységes, határozott kihívóval néz szembe, a most győztes szövetségnek vélhetően nehezebben sikerült volna a mostani eredményt elérnie. A jobbközép ugyanakkor most legalább négy pártot jelent. A kormányból nemrég kilépett Nemzeti Liberális Pártot (PNL), a Demokrata-Liberális Pártot (PDL), a Népi Mozgalom Pártot (PMP) és a volt miniszterelnök, Mihai Răzvan Ungureanu vezette Polgári Erőt (FC). A parasztpárt ugyan megpróbált visszatérni a politika élvonalába, de kísérlete hamvába holt.

A jobboldali érzelmű választópolgárok szavazatai ennek nyomán megoszlottak, ráadásul a magát jobbközépnek nevező oldal egykori vezető pártja, a PDL továbbra is nyögi a 2008 és 2012 közötti kormányzás ódiumát, amelynek során a gazdasági válság miatt kemény megszorításokat, bérlefaragásokat és elbocsátásokat kellett eszközölnie, miközben IMF-hitelekkel adósította el még jobban az országot. A két évvel ezelőtti katasztrofális vereség óta eltelt időszak sem volt elég ahhoz, hogy a jobbközép oldal magára találjon, már csak azért sem, mert időközben Traian Băsescu államfő is ragaszkodott ahhoz, hogy saját, kézi vezérlésű pártba térhessen vissza mandátuma decemberi lejártát követően, és mivel a PDL vezetői nem voltak hajlandóak kiadni a kezükből az irányítást, új pártot hozott létre.

A második helyen végzett PNL elnöke, Crin Antonescu számítása a jelek szerint nem jött be. A konjunkturális alapon, Traian Băsescu államfővel szemben a PSD-vel megkötött szövetség sikerét, a 2012-es kétharmados sikert nem tudta kamatoztatni, a párt hiába játszott már a PSD koalíciós partnereként, kormányon belülről, majd március óta ténylegesen ellenzékesdit, Antonescu csapongó, minden koncepciót és valós perspektívát nélkülöző politikája nem volt alkalmas arra, hogy növelje az alakulat támogatottságát.

Jókora érvágást jelentett ráadásul, hogy az ismert és népszerű színészből lett liberális politikus és ex művelődési miniszter, Mircea Diaconu függetlenként indult, miután összeférhetetlenségi ügyei miatt levették a párt EP-listájáról. Diaconu sikere – egyedüli független jelöltként bejutott az EP-be – részben okolható a PNL kudarcáért, néhány százalékot még úgy is vélhetően elvett a párttól, hogy azok is sokan lehettek, akik éppen azért voksoltak rá, mert hitelesebbnek tartották, amiért nem pártszínekben indult.

A jobbközép erők között a PMP-nek, és mentorának, Traian Băsescunak lehet oka némi örömre. A PDL és az államfő tavaly márciusi szakítása után létrehozott párt már az első megmérettetésen megugrotta a parlamenti küszöböt, ami biztosítja a legitimitást, és az alapot a további építkezéshez. Üröm az örömben ugyanakkor, hogy az új párt nem szélesítette a jobbközép szavazóbázisát, hanem a Băsescu által korábban irányított PDL szavazóinak egy részét csábította el, vagyis a jobbközép érzelmű szavazók zöme nem hitte el, hogy Băsescu és a PDL egykori politikusai hitelesen képviselheti a megújulást.

A mostani választási eredmények nem döntöttek egyértelműen arról, melyik a jobbközép vezető pártja, melyik lesz az az alakulat, amelynek vezető szerepét a többiek is elismerik, és ezáltal maga köré gyűjtheti a jobbközép pártokat. A legtöbb voksot szerző PNL-ben ugyanis még akkor is inog Antonescu széke, ha nagyvonalúan Diaconu voksait a PNL-re adott szavazatnak tekintjük, hiszen nem bizonyult hatékonynak az a stratégia, hogy az általában hálásabb ellenzéki szerepből próbálják a párt támogatottságát növelni.

Amíg a PNL-n és a PDL-n belül nem vonják le a választás tanulságait, addig kérdéses, milyen mértékben lehetséges a jobboldali összefogás, a megosztott erők egyesítése. Ráadásul még azt is el kellene dönteni, melyik párt legyen a jobboldal vezető ereje, ez pedig komoly presztíszcsatákat vetíthet előre. Pedig az idő kevés, hiszen novemberben jön az újabb megmérettetés, az államfőválasztás.