Szabadság eladó!

Amerika megint azt kívánja, lőjük le a korrupciót. De Románia líderei nem és nem és nem akarják. Inkább eladják a szabadságot. Igaz, nem az övékét.
Hirdetés

Joe Biden amerikai alelnök románokhoz intézett üzenete elsősorban a felelősségérzetről szólt. Amit az amerikaiak látnak és amit mi, már nem az, hogy Románia egyre inkább csúszik lefele a nemzeti felelőtlenség lejtőjén, melynek végén már csak a szolgalelkűség mocsara található.

Az amerikaiak szabad, ezért felelős emberek, és ezért várják el azoktól, akik azt szeretnék, ha egyenlő félként bánjanak velük, hogy viselkedjenek szabad és felelős emberekként. Ez volt az amerikai alelnök Bukarestre hozott üzenetének lényege.

Biden szerdai beszéde végén elhangzott mondatába sűrítette a román–amerikai kapcsolatok természetét: „Nem arról van szó, amit Amerika megtehet Romániáért, hanem arról, amit együtt egymásért megtehetünk”. Másképp mondva: Nem várjuk el tőletek, hogy egyedül védjétek meg magatokat az oroszoktól, mert nem tudjátok. Mi majd megvédünk. De ha Amerika partnerei akartok lenni, akkor építsetek ki egy erős intézményekkel rendelkező államot, melyben szabad és felelős emberek élnek, hogy mi is számíthassunk rátok.

Senki sem kéri tőlünk, hogy eladjuk a hazácskánkat, hogy az amerikai tőke, a Chevron kezére játsszuk át és más szörnyűséges dolgokat tegyünk. Azt kérik tőlünk, hogy lázadjunk fel a korrupció ellen. Az az alapvető kérdés, hogy Románia olyan állam-e, melyre Amerika és Európa számíthat. Az előjelek rosszat sejtetnek.

Kétségtelen, hogy kormányfőnk Románia posztdecemberi történelmének legfelelőtlenebb miniszterelnöke. Victor Ponta feltalált egy új politikusi típust: a semmit sem vállaló vezetőét. Bár a nyugatról kapott üzenetek mindig ugyanazok voltak – erősítsétek az igazságszolgáltatást, csökkentsétek a korrupciót –, úgy döntött, hogy minden eszközzel aláássa azt. Miért? A területi kiskirályok, a politikai túléléséhez elengedhetetlen pénz és szavazatok forrásainak nyomásgyakorlása mellett van egy mélyebb magyarázat, ami ennek az úrnak a mélyen tekintélyelvű természetével és meggyőződéseivel kapcsolatos.

Ahhoz, hogy megértsük gondolkodásának mechanizmusát, meg kell néznünk, hogy mit mond az, aki politikailag kitalálta Victor Pontát: Adrian Năstase. Năstase a blogján a következőképpen kommentálta az amerikai alelnök látogatását: „Joe Biden nyilvánosan kimondta a georiai (így!), ukrajnai és romániai narancsos forradalmak csődjét. Ezekben az években a korrupció annyira súlyossá vált ezekben az országokban, hogy az itteni látogatása során az amerikai alelnöknek hosszabban kellett a romániai és az ukrajnai korrupcióról beszélnie, mint a regionális kérdésekről.

Monica Macovei, Laura Ştefan, vagy Ondine Gherguţ amerikai nagykövetségen megtalálható barátai Cuza idejéből vett példákkal segítették Joe Bident – többek között – annak megértésében, hogy mennyire katasztrofálissá vált a korrupció helyzete Romániában Traian Băsescu két elnöki mandátuma alatt”.

Adrian Năstase Monica Macovei-jel, Laura Ştefannal és kolleganőnkkel, Ondine Gherguţ-cal szembeni – hamisítatlanul – ízléstelen ironizálásán túl, ez a szöveg egy amerikaiakhoz intézett keserű szemrehányást fed fel: „Nem hagytátok, hogy a magam módján foglalkozzam a kérdéssel, így a dolgok most rosszabbul állnak”. De mi volt Năstase „módja”? Lényegében Năstase volt az, aki az igazságszolgáltatás és a PNA (Országos Korrupcióellenes Ügyészség, a DNA jogelődje) főügyésze, Amariei kézben tartásával tartotta ellenőrzése alatt a jelenséget, akit hol ez, hol az ellen uszított (ellenőrzött módon, természetesen).

Hogy a jelenség csökkenthető a tárgyalások és az erő bizonyosfajta keverékével, ami életben tartotta volna a rendszert és mindenki boldog lenne. Azt nem akarta, hogy a korrupció jelensége kiszabaduljon az ellenőrzés alól, de – és most következik a lényeg – azt sem akarta, hogy a korrupcióellenesség jelensége kikerüljön az ellenőrzés alól. Ebből következtek a bunkó vádak, hogy egyesek „korrupcióval a szájukban” járkálnak, ebből következett a korrupcióellenesség olyan bajnokaival szembeni mérhetetlen gyűlölet, mint amilyen Monica Macovei, Daniel Morar, Laura Ştefan, vagy a kolleganőnk. Ebből fakadt az amerikaiakkal szembeni gyűlölet.

De a „Năstase-modell” szinte azonos Vlagyimir Putyin „ellenőrzött demokráciájá”-nak modelljével, azzal a nacionalista tekintélyelvűséggel, amiben csak egyeseknek engedélyezik a prosperálását, az „államiságot fenyegetők”-et pedig, mint amilyen Hodorkovszkij, korrupciós váddal azonnal börtönbe zárják. De ez nem egy jogállam modellje, hanem egy diktatórikus rezsim és a polgárok szolgalelkűsége felé vezető út. Ezért nyilatkozta azt Biden, hogy lényegében véve a „korrupció zsarnokságot jelent” és hogy az általánossá vált kelet-európai korrupció Oroszország érdekeit szolgálja.

Kételkedünk abban, hogy Adrian Năstase hiszi, hogy bárhol a világon létezne valami „jogállam”-hoz hasonló dolog, mint ahogy az emberi jogok létezésében is kételkedett, melyekben csak a nyugat érdekeinek kivetítését szolgáló eszközt látott (ebben is hasonlít Putyinra, aki külföldi ügynökökké nyilvánította az emberi jogok védelmének szentelt NKSZ-eket). Az a gond, hogy úgy tűnik, Victor Ponta is ugyanezt hiszi. Hogy Macovei, Morar és az összes többi természetesen az amerikaiak és Brüsszel által szabadon engedett „korrupcióellenes kutya” „ártott Romániának”, és hogy a dolgokat „újra ellenőrzés alá kellene vonni”.

A „Băsescu rezsimje” elleni harca pontosan erről szól: a dolgokat újra az oligarchák szigorú ellenőrzése alá kell helyezni. Ezért álmodozik Kínáról és a PSD azért akar olyan embereket Brüsszelbe és Strasbourgba küldeni, „akik megvédik Romániát”. Mitől védik meg? A jogállamiságtól. A Năstase/Ponta/Putyin út a szolgalelkűség felé vezet, és úgy tűnik, hogy a románok ma képesek a semmiért eladni a szabadságukat, mintha az egész nemzet Dănilă Prepeleac csillagzata alá került volna. Márpedig az amerikaiak azt üzenték, hogy sem ők, sem Európa nem tehet meg olyasmit, amit mi magunk nem vagyunk készek megtenni.

Hirdetés