Ünnepi megnyitóval kezdődött a 17. ETDK, mert az maga is ünnep – köszöntött mindenkit a kolozsvári BBTE dísztermében dr. Soós Anna rektorhelyettes, aki a Pallas lexikont ütötte fel, hogy ihletet kapjon az ünnepi beszédhez.
És megtartotta a legjobbat
Már a neten forgatja a Pallast, innen idézte, hogy az „universitas a tudományosságnak központja, hol a tudományok összességének főbb ágazatait tudós szakférfiak művelik és a tudományos életpályákra készülőknek tanítják”. De ebből a lírai rész a fontos, ezt idézte a rektorhelyettes is: „Elsőben együtt voltak az emberek: tanítók és tanulók alkották együtt az egyetemet.”
Mint a TDK-n, ahol a tanárok mentorkodnak, a diákok saját kutatásaikhoz közvetlen irányítást kapnak tőlük, és vélhetően mindenki élvezi ezt a szellemi együttlétet.
Ezt az önkéntes pluszmunkát legfeljebb oklevéllel honorálják, itt épp Szabó Á. Töhötöm szakmányban szignózza őket a diákbarát tanároknak. Kemény munka, ha valaki a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézetet igazgatja.
A diákvezetők is köszöntöttek, de olyan formálisak, merevek és üresek voltak, hogy egy Heló! jobban esett volna. Hiányzott a forrásanyag. De legalább nem nyúzták el. Annyi maradt meg, hogy Talpas Botond itt is elmondta, hogy jövőre Kolozsváron zajlanak majd az OTDK Fizika, Földtudományok és Matematika Szekciójának munkálatai, először a magyarországi határokon túl.
Rekordot döntenek a diákok
idén, 327 dolgozatot mutat be 378 egyetemi hallgató, aki több mint kétszáz témavezető oktató irányításával dolgozott, munkájukat pedig 157-en bírálják el a következő 3 napban – tudtuk meg Kisgyörgy Réka programfelelőstől. A szervezők számát nem is merte említeni.
Két és fél napig zajlanak a szekcióülések, vasárnap állófogadással zárul az egész buli. Közben a más városokból érkezett diákok már javában beleásták magukat Kolozsvár kocsmakultúrájába, egy részük pedig most áll fel tapsolni a harmadéves színisek vizsgaelődásának végén a bölcsészkaron.
Az ünnepi megnyitó az Extravaganza vonósnégyes minikoncertjétől vált extravagánssá, majd dr. Mezey Barna, az ELTE rektorának előadásától
tudományossá és emberivé.
Mert ő meg is hatódott a helyszíntől: elmondta, hogy nagyapja valószínűleg épp ugyanebben a teremben vette át annak idején tanári diplomáját, és vele kezdődött a családban az oktatói pálya, amelyet azóta sem hagytak el.
Azt is elmesélte, miért egyedi a TDK hagyománya térségünkban: mert ez volt az egyetlen olyan egyetemi tevékenység a kommunizmusban, amelybe nem szólt bele az állampárt. Ezért szerették a diákok szervezni és kutatásokkal készülni rá.
Ő maga egyébként jogtörténész, és előadásának csak a címe volt enyhén riasztó: Regionális jogfejlődésünk európai problémái. A tartalma kifejezetten érdekes volt, azt taglalta és illusztrálta, hogy az európai jog- és társadalomfejlődésben hogyan tett szert Közép-Kelet-Európa a megkésettségre.
A megkésettség kifejezést tisztán technikai értelemben használta, például az államszervezés itt és a többi periférián 500 évvel később kezdődött, mint a mag-Európának számító karoling birodalom területén. Amelynek nyugati felén fekszik most nagyjából Franciaország, keleti felén Németország.
Ez a terület szervesen fejlődött, maga találta ki, milyen is legyen a középkori keresztény európai állam- és társadalmi modell. Míg a perifériák (brit szigetek, Ibériai-félsziget, Skandinávia, Itáliai félsziget, Nyugat-Balkán, Kárpát-medence) nagyjából 500 éves késéssel láttak ehhez hozzá, és 50-100 év alatt alakultak ki a királyságok, szerveződött meg az egyház, alakították feudálissá a társadalmat vállalt kényszer hatására, létező modellek adaptálásával.
Ennek következményeit a mai napig nyögjük a napi politikában is. Mert az egyik következmény épp a nem autonóm társadalom, amelynek működésébe mindig felülről nyúl bele a politikai vezetés legtöbbször a jog eszközével. (A római jog jó példa a késői modellátvételre, ezt Magyarországon a reformkori értelmiségiek és politikusok vezették be. Egyes konfliktusokat még utána is Werbőczy 1514-ben befejezett Tripartitumára hivatkozva oldottak meg a bíróságok.)
A társadalom a saját szabályai szerint szeret működni, ami nem esik mindig egybe a jogi szabályokkal, ezért folyamatosan diszfunkciók lépnek fel, amelyeket folyamatosan korrigálni kell. Egy ilyen társadalom „igényli” is a folyamatos állami beavatkozást, bár nem feltétlenül vágyik rá. És emiatt alakult ki az elitben a messianisztikus tudat. Ezt is nyögjük, még ma is.
Kiváncsi lettél az előadás szaftos részleteire? Jöttél volna el.
Mi pedig innen drukkolunk a diákoknak, hogy legalább ilyen érdekes bemutatókat tartsanak. Holnap reggel indul a verseny!