Janovics Jenő, creatorul of the Transylvanian Hollywood

Bemutatták Zakariás Erzsébet könyvét. Janovics, az erdélyi Hollywood megteremtője. Reflektáltunk a történtekre.
Hirdetés

Nyájas olvasó, ne csodálkozz a furcsa címen. Ilyen háromnyelvűen alakultak a dolgok Zakariás Erzsébet új kötetének bemutatóján. Azért leírom a címet magyarul is: Janovics, az erdélyi Hollywood megteremtője. Lássuk, mi történt.

Az ember lassan hozzászokott: ha filmes esemény van Klúzs-Napokahontaszban, igen gyakran a TIFF Ház a helyszín. Nem túl halk zene fogadott, mint tavaly a Magyar Napok alatt, amolyan jó előadáshoz, vetítéshez, bemutatóhoz szól a nóta gyanánt. A terem viszont rendesen megtelt. És a bemutatóemberek belevágtak.

Andreea Iacob kötetgondozó játszotta a házigazda szerepét. És kiderült, hogy a könyv „ötletgazdája” a SHIFT – Transylvania Art Group. Vagyis egy kulturális egyesület, amely 2013-ban szerette volna megünnepelni a kolozsvári filmgyártás 100 éves évfordulóját. A sok ötletből ez a kötet valósult meg. Hogy miért pont a bukaresti Tracus Arte kiadó adta ki a könyvet, nem derült ki. Mindenesetre szép tárgyat lehet vásárolni 40 lejért.

Elsőként a szerző, Zakariás Erzsébet kapta kézbe a mikrofont. Elmondta, hogy a könyv háromnyelvű: román, magyar, angol. A felszólalók többnyire csak két nyelven beszéltek. Az angol kimaradt. Egyébként a szerzőnek sikerült a legjobban a bilinguális bravúr. Először elmondta a mondókáját magyarul, utána felolvasta románul. Például, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi referenseként számtalan, Janovicsra vonatkozó dokumentumra lelt a színház dokumentumtárában. Ez valóban izgalmas munka lehetett. Az is kiderült, hogy a szövegeket egy bizonyos Beteg(h?) László írta, aki nem volt más, mint a Direktor, azaz Janovics titkára. Szó volt még igyekezetről, nehézségekről, köszönetről, és a szerző máris Zágoni Bálint Janovics-szakértőnek passzolta a szót.

Zágoni kihangsúlyozta, hogy a könyv hiánypótló, tekintettel arra, hogy a szerző a Direkor teljes életművével foglalkozik, nem csak bizonyos szegmensekekkel, miként tették azt a korábbi kiadványok auktorai. A háromnyelvűség az ő beszédében is előkerült, szintén két nyelven. Zágoni azonban bekezdésenként váltott nyelvet, ami eleinte zavart, később aztán határozottan andalítóvá vált. Amúgy tanulságos történeteket mesélt a Filmtett szerkesztője. Az a szomorú igazság kerekedett ki belőle, hogy Janovics Jenőt, aki valóban a korszak egyik kiemelkedő alkotója, üzletembere és egyénisége volt, Trianon után minden francos rendszer megszívatta. 1920 környékén a román, mivel magyar volt. A második világháború alatt meg a magyar, mivel zsidó volt. Viszont az is figyelemreméltó, ahogy mindig talpra állt. Hej, ha az igazi Hollywoodba került volna. Na de az egy másik forgatókönyv. Mondjuk, manapság például elkelne egy Janovics fajta figura itt Kolozsváron. Az egyik sztori arról szólt, hogy a mozik megjelenése idején sokan temetni kezdték a színházat. Aztán a kilencvenes években mégis a romániai mozik fele zárt be, nem a teátrumok. Csak manapság már nemigen akad olyan nagyvállalkozó, aki a vagyonát a színház fenntartására vagy nyugalmazott színészek nyugdíjának kifizetésére, vagy esetleg filmek gyártására fordítaná. Pedig gazdag ember akad szép számmal. Csak egyik se alkotó. Az értő is ritka közöttük.

Végül Kötő József színháztörténész ragadta magához a mikrofont, szintén bekezdésenként két nyelven. (Ion Vartic valahol útközben elkallódott, pedig a beharangozóban még ott volt a neve.) Janovics egy kolozsvári BRAND. Ez jó. Tényleg az. Meg előfutár. A korszerű magyar színházé, az egyéni olvasatok gyakorlatáé, (egyesek szerint) a neorealizmusé, a mozgókép színpadi alkalmazásáé, és még ki tudja mié. Azt ugyan nem hiszem, hogy Janovicsé lenne a filmtörténet első irodalmi forgatókönyve, ahogy Kötő állítja. 1903-ban ugyanis Scott Marble már megírta A nagy vonatrablás (r. Edwin S. Porter) forgatókönyvét. Aztán szó volt még Janovics interkulturalitásáról. És itt nálam elszakadt a film. Mert hogy a francba lehet azt az embert interkulturalitással, a román közösség iránti kedves nyitással „vádolni”, akit az első világháború után a román hatalom gyakorlatilag kinyírt? Hogy öt román színdarabot fordított le magyarra, amiket aztán elő is adtak? Normális. Janovics nem volt hülye. Rájött, hogy csak így van esélye túlélni. Ennyi. Hogy közben jó kapcsolatokat alakított ki a román értelmiség egy részével, nem kétlem. De hogy ez nem interkulturalitás, az hétszentség.

Hát, nagyjából ez történt. Andreea Iacob a végén mondott még egy érdekeset. Hogy az egyetlen kolozsvári intézmény, ami a könyvet anyagilag támogatta, a Kolozsvári Állami Magyar Opera volt. Jenő bátyám, fel kéne támadni!

 

Hirdetés