// 2026. szeptember 15., kedd // Eniko, Melitta

Gabriel García Márquez utolsó vacsorája

// HIRDETÉS

Amikor a halálhírét láttam, az jutott eszembe, hogy ha hinnék a misztikus összefüggésekben (és végeredményben miért is ne hihetnék?), most gondban lennék.

Két napja azon morfondíroztam egy antikváriumban, megvásároljam-e egy elbeszéléskötetét, amelynek a szövegeit ugyan külön-külön már olvastam máshol, de így egyben tetszetősnek tűnt. Aztán bevillant, hogy mintha mostanában betegeskedne, kicsit olyan utolsó tiszteletteljes gesztusnak tűnt feléje az a könyvvásárlás, hagytam a fenébe. Úgysem hal meg egyhamar, nem az a fajta, valahogyan ki kell jönnie a száz év magánynak.

Hát meghalt, ráadásul Nagycsütörtökön, hogy még inkább gondolkodóba ejtse a misztikus lelkeket. (Hezitáltam is egy kicsit, mielőtt leírtam ezt a címet, de végül is a szakrális és a profán szférák keverése tőle sem volt idegen.)

 

Lehetne most arról beszélni, hogy mekkora író volt, milyen jelentős műveket tett le az asztalra, hogy Nobel-díjat kapott, hogy Kuba és az Egyesült Államok egykori elnökét egyaránt a rajongói között tudhatta, vagy Shakira is azért remegett, hogy véle fényképezkedhessen. Meg sok hasonló mondén dolgot, róla, aki utálta a nyilvánosságot. Van egy kiváló költőismerősöm, aki szerint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején minden idők két legjobb regénye; egy másik nagy magyar író viszont mindközönségesen „színvonalas középregények”-nek titulálta a műveit, azóta sem győzök ámulni ezen.

 

Mindez most már nem lényeges. Az viszont igen, hogy Macondó mindig is egy kicsit Erdélyt idézte számomra, mindkettő eléggé kertszerű, és tündérek is laknak benne bizonyára, még ha néha nehezen is ismerni rájuk. Újra kéne gondolnom ezt a misztikus dolgot, ha már.

 

És akkor írjuk le szabatos, tárgyilagos sajtónyelven: „87 éves korában, súlyos betegeskedés után meghalt Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, április 17-én, Mexikóvárosban.”

 

Aztán lapozzunk, és készüljünk a Húsvétra tovább.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek
Krónika

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek

Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása
Főtér

A sírásóverseny, az ország mediátora és az egészséges nacionalizmus nem véletlen találkozása

Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette
Székelyhon

Két férfi lett rosszul a mofettában Büdösfürdőn, egyikük életét vesztette

Halálos baleset történt szombaton a büdösfürdői mofettánál: egy férfi életét vesztette, a másikat életveszélyes állapotban szállították kórházba.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS