A kiskirályok katonát adnak a királyjelölteknek. Ezért védett állatok.
„A PSD nem védhet meg olyan embereket, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel!” Hölgyeim és uraim, kedves nézők, tisztelt közönség, e szavak kibocsátója nem a farkasember, sem a szakállas nő, de még a nővére sem: hanem maga Ion Iliescu! Akkor most íveljük át az időt, és repüljünk vissza egy fénykép által megörökített emlékképbe.

1997 tele volt. Az előtérben láthatjuk Adrian Năstasét – elegánsan, Miron Mitreát – eléggé proli nagykabátban és Dan Ioan Popescut – bőrkabátban, mint a hajdani illegalisták. Mitrea válla mögül bukkan fel Ion Iliescu szelíd arca, kalapban és szemüvegesen. Mögötte, fehér kabátban és szakállasan Gabriel Bivolarut látjuk. Körülöttük PDSR-sek egész serege, akik mind azért érkeztek, hogy a Főügyészség előtt tüntessenek, mert az ügyészek vizsgálatot mertek indítani Gabriel Bivolaru PDSR-s képviselő ellen. Bivolaru öt év letöltendőt kapott.
De mi van még itt? Íme, egy újabb fénykép, szintén télen készült. 2011. január 31-én. Az Argeş megyei PSD lépcsőin PSD-sek serege sorakozott fel, mintha a madrigálkórus lenne. Néhány ismert arcot is látunk: Victor Ponta, Adrian Năstase, Marian Vanghelie (ő beszél a mikrofonba), Viorel Hrebenciuc, Titus Corlăţean, Adrian Severin, Victor Socaciu, Robert Negoiţă. Mind azért tiltakoznak, mert a DNA-s ügyészek vizsgálatot mertek indítani Constantin Nicolescu, az Argeş megyei tanács elnöke ellen. Nicolescu, nem jogerősen, három év négy hónap letöltendő börtönbüntetést kapott. Az már biztos, hogy ezeknek az embereknek nincs szimatuk.
Az utóbbi, 2011-es fényképen Ion Iliescu nem szerepel. Most pedig azt mondja, hogy a PSD-nek nem szabad védenie a kiskirályokat. Vajon ennyire bölccsé vált a párt pátriárkája, öreg korára felfedezte volna a jogállamiság értékeit? Vagy most csak azért mondja, mert már megengedheti magának, hiszen személy szerint neki már nincs szüksége a kiskirályokra és a támogatásukra? A második változat felé hajlok, bár elismerem, hogy akár tévedhetek is.
De a motivációktól függetlenül, egy kérdés akkor is kikívánkozik: megengedheti-e magának Victor Ponta, hogy ugyanilyen lazán kezelje a dolgokat, mint Ion Iliescu és azt mondja, a PSD-nek nem szabad megvédenie a kiskirályokat? Nyilvánvalóan nem, és íme, hogy miért.
Másfél hónap múlva európai parlamenti választás lesz, amelyen az önkéntes részvétel több mint vérszegény volt, marad és lesz – egy 25 százalékos arány igazán derűlátó várakozás. Ilyen körülmények között sorsdöntő marad a pártok helyi aktivistáinak mozgósítása, hogy mindegyikük minél nagyobb számú részvételt érjen el. A mozgósítási fok pedig alapvetően meghatározza majd a politikai színpad újrarendeződésének módját – méghozzá abszolút minden párt esetében, hiszen az elnökválasztással kapcsolatos szövetségi politikákat és tárgyalásokat az európai parlamenti eredmény dönti majd el. Ami pedig a mozgósítást illeti, a PSD-s kiskirályok még mindig olyan erőt képviselnek, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül, még kevésbé sérthet meg.
Másrészről Victor Ponta kormányfői státusza már nem teszi lehetővé számára, hogy olyan látványosan fittyet hányó gesztusokat tegyen az igazságszolgáltatás felé, mint 1997-ben, vagy 2011-ben, amikor a párt ellenzékben volt. Az ország Európai Unióhoz tartozása, de a legutóbbi ostobaságok is (a puccskísérlet és a fekete kedd), melyeket feledtetni kellene, kínzó egyensúlyozásra kényszeríti Victor Pontát a magának megszerezni kívánt külföldi imázs és a rövid távú politikai érdekek között. Így hát nem marad más hátra számára, mint mézesmázos nyilatkozatokat elereszteni a tévékben a kiskirályok támogatására, akik ezekben a napokban a cellák szomorú levegőjét lélegzik be.
De vajon elhiszik-e a kiskirályok, hogy Ponta megvédi őket? A legvalószínűbb, hogy nem – és ő érzi ezt. És ezért folyamodott ahhoz az eléggé kockázatos gesztushoz, hogy megírta a híressé vált Facebook-üzenetét, amiben az állítólagos kivonulása a politikai életből csak a PR-horog volt. Az igazi üzenet egy fényes jövő ígérete volt, miután megnyerik a viharos csatákat és a novemberi választást. Más szavakkal, Ponta meglengette a kiskirályok orra előtt a murkot, abban a reményben, hogy addig majd érte fogják húzni az igát. Másképp mondva, mint a szamaraknál.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Puczi Béla cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Egy olyan nőjogi konferencia kerekasztal-beszélgetésén vettünk részt, ahol a bántalmazás témáját konkrét jogi lépések és beavatkozási lehetőségek ismertetésével járták körül.
Halálos kimenetelű vasúti baleset történt Csíkszeredában a Brassói út mellett vasárnap délután: egy lovas szekérrel a vonat elé hajtottak, egy személy a helyszínen meghalt.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Eltűnt egy 63 éves férfi Gyergyóalfaluban, a család és a helyi közösség segítséget kér a megtalálásához.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.