Járványként söpör végig az internet székely szegletében a nemtudommivagy, ha – típusú közösségek által aggregált tartalom. Gyergyó után most Sepsiszentgyörgyön is megidézik a közösségi tapasztalatokat.
Mi már régóta sajnáljuk, hogy nem Szentgyörgyön vettünk először levegőt. Mert szentgyörgyinek lenni nagyon menő. Ebben a városban a művészek lakossági aránya országos szinten a legmagasabb. De mondjanak még egy olyan várost, ahol minden nap van egy fesztivál, vagy ahol nem tudsz úgy végigmenni a városközponton, hogy bele ne szaladj egy performanszba. Ahol mindenki Bocsárdit (vagy Bocskait?) szidja.
Vagy mondjanak még egy várost, ahol a taxik egységes viteldíjjal dolgoznak: akárhova kéred a fuvart, öt lejt fizetsz. Na ugye.
De lássuk, melyek azok a szokások, emberek, helyek, amelyek a székely kultfővároshoz kapcsolódnak és amelyekről felismerik egymást a szentgyörgyiek.
-
Szentgyörgyi vagy ha az önéletrajz leadásakor ezt a megjegyzést kapod: „Téged látásból ismerlek!”
-
Ha a városban a legnagyobb távolságot megteszed fél óra alatt akkor te bizonyára szentgyörgyi vagy!
-
Szentgyörgyi lehetsz, ha a „menjünk egyet sétálni” nálad azt jelenti, tegyünk egy kört a Mikó körül, vagy a parkban.
-
Ha nem tudod az utcaneveket, de az üzletek és bárok nevéről könnyen tájékozódsz, biza szentgyörgyi vagy.
-
Ha valakivel találkoznod kell, és a találka helye a Sugás sarka, akkor bizony te is szentgyörgyi vagy.
-
Szentgyörgyi vagy, ha egyszer is hallottad ezt: „Ó, a Sugásban is pont azok a ruhák vannak, mint az orosz piacon, csak drágábbak!”
-
Ha felhívod a taxiállomást, és azt hallod: 3 perc.
